Váltás akadálymentes változatra

Nyitvatartás: hétfőtől péntekig 7-19 óráig
Cím: 2112 Veresegyház, Gyermekliget utca 30.
Előjegyzés: 06 28 389 625

Hónapról-Hónapra archívum

A cukorbetegség táptalaja – az inzulinrezisztencia étrendjéről röviden

Előző számunkban már bemutattuk a diabétesz étrendi kezelésének főbb pillérjeit. Az esetleges inzulinrezisztencia fennállásával fontos foglalkozni, hiszen nem megfelelő kezelés esetén könnyen kialakulhat a cukorbetegség is.
Inzulinrezisztencia (IR) folyamán a szervezet bár rendelkezik bőséges mennyiségű inzulinnal, azonban az azt érzékelő sejtek (receptorok) nem működnek megfelelően, így ezen oknál fogva az inzulin nem tudja kellőképpen ellátni feladatát, vagy csak nagyon magas kibocsátás (hiperinzulinémia) mellett.
Ilyen mértékű folyamatos termelés hatására viszont a hasnyálmirigy inzulint termelő sejtjei végül kimerülhetnek.
IR esetén orvosi elbírálás alapján az életmód-terápia megoldás lehet, de szükségszerűvé válhat a gyógyszeres kezelés is. Fontos hangsúlyozni az is szócskát! Tehát a tabletta szedése mellett ugyanúgy – ha nem szigorúbban – kell az étrendet kontrollálni.
Mire is ügyeljen az IR-es beteg?
Az étrend kb. felét képezzék a magas rosttartalmú, hozzáadott cukormentes nyersanyagok. Javasoltak tehát a hántolatlan, teljes kiőrlésű vagy plusz korpa tartalmú cereáliák, olajos magvak, hüvelyesek (borsófélék, lencse, bab, szója) és a héjas, ill. apró magvas zöldség-gyümölcsfélék is.
Szervezetünk az inzulin-kibocsátás tekintetében is rendelkezik egy napszakos ingadozással, így érdemes étrendünket ehhez igazítani. Például, amennyiben ún. gyorsan felszívódó (rostszegény, könnyen emészthető) alapanyagokból készült ételt/italt fogyasztanánk, tanácsos azokat a tízórai-uzsonna közti időszakra tervezni.
Diabétesz klubunk október 15-i találkozóján az inzulinrezisztenciával rendelkező személyek is hasznos információkat sajátíthatnak el, emellett kérdezhetnek a Misszió diabetológusától, diabétesz edukátorától, valamint dietetikusaitól. A klub működéséről részleteket honlapon olvashatnak.
Az étrend egyénre szabása érdekében kérjük, keressen fel bennünket tanácsadási időpontjainkon!
Asiama Evelyn, dietetikus
Misszió Egészségügyi Központ

Keserű méz – A cukorbeteg étrendről röviden

A cukorbetegség (diabetes mellitus) olyan változást jelent az anyagcsere-folyamatokban, melyben a vércukorszintet csökkentő hormon – inzulin – részleges vagy teljes hiányáról beszélhetünk. Ennek megfelelően különböztetjük meg a betegség altípusait, melyek közül a legismertebbek az 1-es és 2-es típusú cukorbetegség.
Utóbbi esetében nem pusztán gyógyszeresen „kötelessége” a betegnek kezelnie a megváltozott állapotot. Sőt, a még nem kialakult cukorbetegség esetében az ún. életmód- terápia, vagyis a helyesen összeállított étrend és ehhez igazított fizikai aktivitás megelőzheti a gyógyszeres kezelés szükségességét, ám a már diagnosztizált diabétesz esetén is erre alapszik a gyógyszerelés.
Az étrend célja a normál vércukortartomány elérése, azért, hogy a betegség hatására kialakuló szövődményeket elkerülje/késleltesse a beteg. Fontos! Az orvos által előírt tabletta vagy injekciós terápiával még nincs teljesen kezelve az állapot. Az étrend helyes összetétele nélkül ezek hatásfoka igen alacsony.
Az étrend lényege: legyen a beteg szükségletének megfelelő energiamennyiségű, és ehhez igazítva fogja a kezelő orvos megadni az étrend szénhidráttartalmát. Ezeken túl fontos a helyes étkezési ritmus kialakítása, vagyis a gyakori, kisebb mennyiségű étkezések beiktatása.
Legyen az étrend rostgazdag, és ismerni kell a szénhidráttípusokat (gyorsan vagy lassan felszívódó), ezek megfelelő időbeliségét.
A diabétesz kezelését a kezelőorvos/edukátor szemlélteti, azonban intézményünkben a szeptembertől induló Diabétesz klubunk formájában lehetősége van a betegeknek diabetológus és dietetikus vezetésével havi csoportos összejöveteleken jobban megismerni betegségét, a terápia összetevőit.
Amennyiben további kérdése lenne, keressen fel bennünket tanácsadási időpontjainkon.
Asiama Evelyn, dietetikus

A csapból is ez folyik - üdítő hűsítés

A napi rendszeres folyadékfogyasztás – különösen hőmérséklet-emelkedés esetén – elengedhetetlen szervezetünk megfelelő működéséhez. Ekkor fokozott testünk nemcsak folyadék-, hanem annak ásványi anyag-vesztése is.
Folyadékszükségletünket emellett több más tényező is befolyásolja, ilyen pl. a verejtékezés mértéke, a testmozgás, a testtömeg, a testfelület mérete stb. Különös figyelmet igényelnek a csecsemők, gyermekek és az idősek, valamint a várandós anyukák. Ilyen esetekben nélkülözhetetlen a tudatos pótlás, hiszen vagy a szomjúságérzet mértéke kisebb, vagy a folyadékigény emelkedik.
Bár az egyik legmegfelelőbb szomjoltó az ivóvíz, fogyasszunk bátran édesítetlen teákat, friss zöldség-és gyümölcs-présnedveket, ezeket vízzel is hígíthatjuk. 1,5-2 liter az ajánlott mennyiség, ezen felül a szilárd ételekből és belső anyagcsere-folyamataink által is nyerünk további folyadékot.
Számos praktika segítségével tehetjük változatosabbá megszokott pohár vizünket, pl. gyümölcs-jégkockák, citromkarikák, mentalevél, reszelt gyömbér, citromfű… Lényeges a fokozott folyadékvesztéses állapotok – láz, hasmenés, hányás, fizikai aktivitás – megfelelő kezelése, lekerülése, azaz a hidratálás – vagyis a folyadékpótlás. Ezen állapotok a nyári hőségben tovább növelhetik a kiszáradás (dehidráció) kockázatát. Speciális esetekben a megfelelő kezelésre „rehidratáló” folyadékra lehet szükség, súlyos esetekben azonban szükséges a kórházi ellátás.
Megerőltető sporttevékenység után fogyasszunk izotóniás italt. Ezt otthon is elkészíthetjük: 100%-os gyümölcslevet ásványvízzel 1:1 arányban keverjünk össze, majd egy csipet sót adjunk hozzá. Így egyaránt tudjuk pótolni a folyadék- és az elektrolitok veszteségét.

Asiama Evelyn, dietetikus

Köhögés, köhögéscsillapítás

Megállapítható, hogy az egészséges ember nem köhög. Tehát a köhögés soha nem elfogadható állapot, hátterében valami betegség, elváltozás, vagy kóros állapot áll, amit fel kell tárni ahhoz, hogy a köhögést eredményesen meg lehessen szüntetni.
A köhögés kellemetlen, ha hosszan fennáll, akkor a borda közti izmok izgalma miatt mellkasi fájdalmat okozhat minden légvétel. A kínzó köhögőroham - főleg gyermekeknél - hányáshoz is vezethet, tehát jogos az igény a betegek részéről, hogy minél előbb megszabaduljanak ettől a kellemetlenségtől.
A köhögés nem önálló betegség, hanem tünet. A szervezet védekező mechanizmusa, mellyel meg akar szabadulni a légutakban lévő, oda nem való anyagoktól. A köhögés úgy alakul ki, hogy a tüdőben lévő levegő a légzőizmok erőteljes összehúzódásának segítségével nagy sebességgel kiáramlik, miközben a hangrés zárt. Ez a légáramlat hivatott kisodorni a légutakból a felesleges anyagokat, ami lehet váladék, vagy akár egy bekerült idegen test is.
Sok oka, és több fajtája lehet a köhögésnek, aminek a megismerése a szakember számára segít a diagnózis felállításában és a kezelés elrendelésében.
A köhögést az emberek egy része nem tekinti komoly tünetnek, pedig sok esetben nagyon súlyos betegséget jelezhet, amelynek kezelésénél a korai felismerésnek óriási szerepe lehet, tehát nem szabad elfogani a köhögés fennállását, hanem orvoshoz kell fordulni vele!
Köhögés leggyakoribb oka a felsőlégutakat érintő virusok, vagy baktériumok okozta fertőzés, esetleg légúti allergia, légúti asthma, vagy az arc melléküregeinek gyulladása. Köhögést idéz elő a levegőben lévő por, dohányfüst, vagy más kémiai eredetű irritáló anyag, de a refluxbetegség is, és nem ritka a pszichés eredet sem. Gyermekeknél az úgynevezett másodlagos dohányzás, tehát amikor gyakran dohányfüstös levegőben tartózkodnak, okozhat krónikus köhögést. Köhögéssel járnak a tüdő jó és rosszindulatú daganatos betegségei, és egyes szívbetegségek is. Egyes gyógyszerek szedésének mellékhatásaként is jelentkezhet köhécselés, köhögés.
A köhögésnek több típusa van. Egyik jellegzetes típus az “ugató köhögés”. Ez az elnevezés találó, mert hasonló hanggal jár, mint a kutyaugatás. Gyakran vírusfertőzés okozza, és rohamokban is jelentkezhet, akár éjszaka is. Gyermekkorban viszonylag gyakori, és a kicsiknél (3 éves kor alatt) akár ijesztő méreteket is ölthet. Ekkor a szabad levegő biztosítása, a gyermek megnyugtatása fontos addig is, amíg orvoshoz visszük őt.
A száraz köhögés általában a légúti fertőzések elején jelentkezik. Ekkor még váladék nem ürül. Ebben az időben köhögéscsillapító adása javasolható. A levegő párásítása is kedvező hatású lehet. Száraz a köhögés egyes gyógyszerek adása következtében, idegen anyagok légutakba kerülésekor, léguti allergia, és asztma esetén, a pszichés eredetű , és a reflux betegség is ezzel járhat. A köhögéscsillapítók szedését egy hétnél hosszabb ideig nem javasolják.
A nedves köhögés már váladék ürítéssel jár, ekkor a köptetők adása segít a folyamat felgyorsításában, megszüntetésében. Az ürülő váladék megfigyelése (pl. gennyes, vagy áttetsző) utalhat a megbetegedés eredetére, és segít kiválasztani a megfelelő váladékoldó szert. Tudni kell, hogy a délutáni óráktól már nem javasolt a köptetők alkalmazása, mert hatásuk az éjszakai pihenést megnehezíti.
Mint írtam, a köhögés valamilyen betegség tünete, és mint ilyet nem elég a tünetet megszüntetni, hanem a betegséget is kezelni kell. Nem elegendő például a leggyakoribbnak mondható köhögéssel járó állapotnál, a megfázásnál a tünetet köhögéscsillapítással kezelni, hanem fontos az ágynyugalom, szükség esetén lázcsillapítás, a bő folyadék fogyasztás, a C-vitaminban gazdag étkezés is.
A gyógyszertárakban rengetegféle gyógyszer kapható a köhögés megszüntetésére, a természetgyógyászati szererkől nem is beszélve, sőt egyes családok használnak jól bevált házi praktikákat is. Ugyanakkor tudni kell, hogy a köhögés megszüntetésén túl a kiváltó alapbetegség meggyógyítása az alapvető cél, tehát az öngyógyítás a hosszan fennálló köhögés esetén nem javasolható, hanem szakemberhez kell fordulni.

A cukorbetegség korai felismerése

Magyarországon több mint 500 000 cukorbeteg ember él, és a szakemberek szerint körülbelül még ugyanekkora azoknak a száma, akiket már érint de náluk nincs diagnosztizálva ez a betegség. A cukorbetegséget a hasnyálmirigy által termelt inzulin nevű hormon elégtelen hatása, vagy hiánya okozza.
Tudjuk, hogy mai ismereteink szerint ez a betegség egy életen át tart. Ismeretes az is, hogy ez a betegség a legtöbb esetben hosszú ideig nem, vagy csak igen kevés tünetet okoz, ezért sok embernél hosszú idő telik el a betegség kialakulása, és felismerése között. A már felismert betegek egy része nem veszi megfelelően komolyan azt, hogy mennyire fontos számára a gyógyszeres kezelés, és a támogató életmód előtérbe helyezése. Mindezek az okok vezetnek oda, hogy sok cukorbetegnél viszonylag korán kialakulnak súlyos, néha visszafordíthatatlan lefolyású szövődmények.
Fontos tehát, hogy minél több ember ismerje meg azt, hogy milyen jelek, tünetek utalhatnak arra, hogy esetleg cukorbetegsége van, mert akkor a korai kezeléssel elkerülhető, csökkenthető, vagy lassítható a szövődmények, károsodások kialakulása.
Már előző írásunkban jeleztük, hogy a cukorbetegségnek két típusa van, és a tünetek kialakulásában is van eltérés a két típus között. Azt is tudni kell, hogy bár leggyakrabban a középkorúak, idősebb korúaknál alakul ki gyakrabban de egyre több fiatalt is érint a 2. típusú cukorbetegség. Ennek korai tünetei lassan alakulnak ki, (akár évek alatt) és sok embernél nagyon kevés jele van. Mégis érdemes cukorbetegségre gondolni gyakori szájszárazság, makacs bőrfertőzések (furunkulusok), bőrgomba, bőrviszketés esetén. Jellemző lehet a lassú sebgyógyulás, még felületes sérülések esetén is. Valamint gyakori szomjúság, krónikus fáradtság, gyengeség érzés, ok nélküli testsúly csökkenés, látásproblémák kialakulása esetén.
Az 1. típusú cukorbetegségnél jellemző a fiatalabb életkor, és a gyorsan (hetek alatt) kialakuló tünetek, melyek elsősorban a gyakori, bő vizeletürítés, szomjúság, fogyás.
A tudomány felismert már bizonyos okokat, kockázati tényezőket, melyek fennállása esetén nagy valószínűség van arra, hogy az adott személynél ki fog alakulni e betegség.
Az 1-es típusú cukorbetegségnél vélelmezik a csecsemőkorban túl korán elkezdett tehéntejes táplálást, de ennél még biztosabban állítják, hogy egyes vírusfertőzések okozhatják a hasnyálmirigy inzulin termelő sejtjeinek pusztulását.
A 2-es típusú cukorbetegség esetén, – ami jóval gyakoribb- azt tapasztalták, hogy nagyobb valószínűséggel alakul ki e betegség azoknál, akiknek testsúlya nagyobb az optimálisnál. Ennek oka az lehet, hogy az elhízás növeli a szervezet inzulinrezisztenciáját, vagyis a test nem tudja az inzulint hasznosítani. Az életkor előrehaladtával is nő az esély a cukorbetegség kialakulására, és akiknek a közvetlen családtagjait érinti ez a betegség, szintén magasabb kockázatot viselnek.
A cukorbetegség fennállását laboratóriumi vizsgálattal lehet megállapítani. Akiben felmerül, hogy érintett lehet ebben a kórképben, akkor minél előbb beszéljen háziorvosával, és vizsgáltassa ki magát. Ez azért nagyon fontos, mert a korai kezeléssel nagy valószínűség szerint el lehet kerülni azt, hogy azonnal injekcióval kell pótolni a szervezet számára az inzulint, és a korai felismeréssel elkerülhetővé válik, hogy komoly szövődmények alakuljanak ki.
Mivel a betegség 45 éves kor felett válik jelentősen gyakorivá, ezért a magukat egészségesnek tartó emberek számára is javasolható háromévenkénti szűrés.

Cukorbetegség szövődményei

Világszerte november 14-én tartják a Diabétesz Világnapját. Ez a betegség ugyanis olyan elterjedt, hogy a fejlett országokban kb. a lakosság 10%-át, összességében több mint 346 millió embert érint.
Mint előző cikkünkben írtuk két típusát különböztetik meg, és kezelésük is eltérő. Ami viszont közös, az, hogy mindkettőnél vannak döntően meghatározó életmódi szabályok, melyek nagy befolyással vannak a beteg életminőségére és a betegség lefolyására, súlyosságának kialakulására. Tehát nagyon fontos, hogy az érintett személy tisztában legyen ezekkel az életmódi tényezőkkel, mivel a különböző szövődmények kialakulását ezek ismeretében lehet megelőzni, vagy legalábbis késleltetni kialakulásuk bekövetkezését.
A leggyakoribb szövődmények közé tartozik a szem ideghártyájának károsodása (retinopátia), ami évek elteltével látásromlást, sőt vakságot is okozhat. Hasonlóan gyakori a vesék kisereinek károsodása (nefropátia), ami fehérjevizelést, magas vérnyomást okozhat, és végső soron veseelégtelenség kialakulásához vezethet. Az idegek károsodása (neuropátia) érzéskiesésekben, fájdalomban, vegetatív működési zavarokban nyilvánul meg, mint például az impotencia, hasmenés vagy székrekedés, fokozott izzadás, szapora szívverés.
A szervezet nagyereinek betegségei (makroangiopátia) is kialakulhatnak, ami fokozott érelmeszesedés formájában jelentkezik. Ez jelentkezhet a végtagokban de a szív koszorúerében, illetve az agyi erekben is.
A diabéteszes beteg életmódjában elsősorban a táplálkozást, testmozgást bőrápolást és személyi higiénia területét érintően kell nagyobb odafigyelést végezni.
Mivel a cukorbetegség ma még nem gyógyítható betegség, ezért az érintettnek el kell fogadnia azt, hogy továbbiakban számára élete végéig vannak olyan tényezők, melyeket figyelembe kell vennie, még akkor is, ha egyébként tökéletesen jól érzi magát. Ezt egy tanulási folyamat során sajátítják el az érintettek, ami kezdetben okozhat nehézségeket de a betegek tapasztalatai szerint lassan életmódi szokások alakulnak ki és csak kis mértékben jelent megterhelést a szabályok betartása.
A megfelelő étkezés alapvető a cukorbeteg számára. Ebben a betegségben teljesen személyre szabott táplálkozási rendet kell kialakítani minden egyes beteg számára a diabetológus szakorvossal közösen, ami elsősorban a szénhidrátok mennyiségének bevitelére vonatkozik.
A rendszeres testmozgás fajtája is egyénenként másféle lehet de semmiképp sem maradhat ki a beteg napi életviteléből, hiszen ezzel is segíteni lehet az anyagcsere működését, a testsúly optimalizálását.
Fontos, hogy a cukorbeteg fokozottan óvja magát a sérülésektől, mert az anyagcsere működés sajátosságai miatt nagyobb a fertőzésekre való fogékonysága, ami miatt sebei nehezebben gyógyulhatnak. Különösen a láb sérüléseit fontos elkerülni, még a körömápoláskor viszonylag gyakran előforduló apró sérüléseket is ideértve.
Az öltözködésnél fontos, hogy ne hordjon olyan ruhát, ami a vérkeringést leszorítás útján akadályozza, a bőr feldörzsölődését okozza. Különösen a cipő megválasztásánál fontos ezt szem előtt tartani.
A mindennapos tisztálkodásnál is figyelmet kell fordítani a bőr gondos ápolására. Ennek lényege, hogy fürdés után szárazra kell törölközni, de óvni kell a bőrt a feldörzsölődéstől, és a testhajlatok ápolására fokozottan figyelni kell.
A gyógyszerek szedésénél mindig meg kell beszélni a gondozó orvossal, ha az alapbetegség kezelésén túl egyéb betegség miatt új gyógyszer szedésére van szükség.
A cukorbetegek számára többféle kiadvány, különféle szervezetek, klubok, önsegítő csoportok nyújtanak információt, ezáltal segítséget a felmerülő napi apró problémák megoldásában.

Cukorbetegség kialakulása

Világszerte a cukorbetegség a leggyakoribb anyagcsere-betegség, bár a világ különböző tájain nagyon eltérő mértékben érinti a lakosságot. Az Európai Unió országaiban a cukorbetgeség átlagban a lakosság 7,5%-ánál fordul elő, ezen belül Magyarország lakosainak 9,7%-ánál de vannak országok, ahol ez a szám még magasabb, például az Egyesült Arab Emirátusban 19,5%.
Még országunkon belül is különböző mértékű az előfordulás ez egyes országrészek, és lakosságcsoportok tekintetében. A férfiak között legmagasabb Észak-Magyarországon, a nőknél Dél-Dunántúlon. Legalacsonyabb férfiaknál Nyugat-Dunántúlon, a nőknél a Dél-Alföldön.
Fontos adat az is, hogy sok ember nem tudja magáról, hogy cukorbeteg, csak amikor már nagyon súlyos, olykor visszafordíthatatlan szövődmények alakulnak ki náluk. Úgy becsülik, hogy az ismert cukorbetegségeken felül, kb, még 50%-nyi emberre érvényes ez.
A betegség lényege abban áll, hogy a szervezetbe étkezés során bekerülő tápanyagokból keletkező cukrot a vérből a szervezet nem tudja hasznosítani, hanem az a vizelettel kiürül. Ennek oka a hasnyálmirigy által termelt inzulin nevű hormon nem megfelelő keletkezése/ hatása. Tehát a cukorbetegségben az inzulinhatás csökkent vagy hiányzik, emiatt a szervezet egyes sejtjei nem képesek a vérből a szőlőcukrot felvenni, így éheznek.
Az éhgyomorra mért 3,5-6,0 mmol/l közötti vércukor tartozik a normál tartományba. A 6,0-6,9 mmol/l közötti szint emelkedett vércukor értéknek számít, ami fokozott ellenőrzést igénylő állapot. A 11,1 mmol/l feletti éhgyomri vércukorszint esetén beszélünk cukorbetegségről.

A cukorbetegségnek két alapvető típusát különböztetik meg.
1-es típusú cukorbetegség: a betegség oka, hogy nem termelődik megfelelő mennyiségű inzulin. Ezt a hasnyálmirigy Langerhans-szigeteiben az inzulintermelő béta-sejtek pusztulása okozza, egy autoimmun betegség.
Bármely életkorban kialakulhat. A betegség kezelése csak mesterségesen bejuttatott inzulinpótlással lehetséges.
Tünetei közül a legjellemzőbb a gyakori szomjúságérzet, gyakori, bő vizelés, testsúly csökkenése, gyengeség, fejfájás.

2-es típusú cukorbetegség: Az összes cukorbetegség 90-95%-a 2-es típusú. Kialakulásában elsősorban az idős életkornak, túlsúlynak, mozgásszegény életmódnak, családi öröklődésnek van szerepe. Mindezek miatt úgynevezett inzulinrezisztencia (relatív inzulin hiány) alakul ki. A betegség tünetei lassan válnak nyilvánvalóvá (akár több év elteltével) és jellemző, hogy a magas vérnyomás és a magas vérzsírszint is fennáll.
Ebben a típusú cukorbetegségben szenvedőknek a kezelés fő szempontja a testsúly optimalizálása, és szükség esetén szájon át szedhető gyógyszer alkalmazása is szóba jön.

Másodlagos cukorbetegség is előfordulhat. Azt a cukorbetegséget nevezik így, mikor valami egyéb betegség szövődményeként alakul ki. Ezek általában genetikai betegségek, vagy a hasnyálmirigyet érintő károsodások, gyógyszerek, mérgező anyagok károsító hatása.

Glükóz-intolerancia azt jelenti, hogy megjelent a szénhidrátháztartás bizonyos zavara, ezt jelzi, hogy magasabb a vércukorszint 3,5-6 mmol/l-nél. Ekkkor még életmódbeli változtatással (táplálkozás, testmozgás) visszafordítható és elkerülhető a cukorbetegség kialakulása.

Terhességi cukorbetegségnek nevezik a várandósság utolsó időszakában kialakuló cukorbetegséget. Ez az esetek túlnyomó többségében a szülés után megszűnik de ezek a nők a későbbi életkorban nagyobb valószínűséggel lesznek cukorbetegek.
A terhes nőknél a 24-28 terhességi hét között vércukor szűrést kell végezni, mert a kezeletlen magas vércukor az anya és a magzat egészségét egyaránt károsíthatja.

A diabétesz korai felismerésének nagy jelentősége van. Ha már kialakult nagyon fontos, hogy megfelelően kezelve legyen, mert ellenkező esetben súlyos szövődmények alakulhatnak ki. Ezek elsősorban szív, ér és idegrendszeri megbetegedések, amelyek akár a végtagok, elsősorban a láb amputációhoz is vezethetnek, valamint stroke (agyi infarktus) veszélye nő meg. A betegek 37%-ánál szemészeti problémák jelentkeznek, 50%-ánál idegrendszeri károsodás, 30%-ánál a vesefunkciók romlása. Hazánkban a leggyakoribb szövődmény a szívkoszorúér megbetegedése.

Tájékoztatás néhány kullancsokkal kapcsolatos kérdésről

Miért nincs a növényzet permetezésével végzett kullancsirtás az EU-ban?
A jelenleg hatályos Európai Uniós szabályozás alapján csak olyan rovarirtó-szerrel (biocid hatóanyaggal) végezhető kezelés – pl. kullancsirtás -, mely megfelelő engedéllyel rendelkezik.
Jelenleg nincs olyan kullancsirtószer, melynél a vizsgálatokat elvégezték, és a hatékonyságot, továbbá a biztonságosságot bizonyították.
Figyelembe véve a kullancsok rejtőzködő életmódját, továbbá azt, hogy nagy számban fordulhatnak elő gazdaállatokon (pl. nagyvadakon, kisebb ragadozókon, rágcsálókon, madarakon) valószínűsíthető, hogy nincs olyan módszer, mellyel egy területen bármilyen irtószerrel biztosítható lenne a kullancsmentesség. Az EU területén sehol nem alkalmaznak nagy területen (erdőkben, ligetekben) kullancsirtást.

Feltétlenül szükséges-e speciális kullancs eltávolító eszköz megvásárlása?
A kullancsok elleni legfontosabb védekezés módszer a bőrre juttatható kullancsriasztó szerek használata. Mindig a használati utasítás szerint kell eljárni, ez tartalmazza azt is, hogy milyen gyakran (hány óránként) javasolt az adott készítmény ismételt alkalmazása.
Kiemelten fontos a kullancs mielőbbi eltávolítása. Tartsunk kullancsvizitet, azaz gondosan vizsgáljuk át a bőrfelületet, elsősorban a hajlatokat és a deréktájékot, ahová a kullancsok előszeretettel fúrják be magukat. Az eltávolításhoz legalkalmasabb egy vékony hegyű csipesz, mellyel egy határozott mozdulattal kihúzható a kullancs a bőrből. A gyógyszertárakban speciális eszköz, kullancs-eltávolító kanál vagy kullancs-eltávolító csipesz is vásárolható. Az eszközök jól használhatók, de nem elengedhetetlenül szükségesek. Szükség esetén akár két körmünk közé fogva, gyengén csavaró mozdulattal is kihúzható a kullancs.

Szükséges-e kullancs-tesztet végezni/végeztetni az ember megbetegedésének diagnosztizáláshoz?
A tesztek a kullancs fertőzöttségét mutatják ki, az ember fertőződéséről, megbetegedéséről nem szolgáltatnak információt.
A kórokozó nem kerül be minden kórokozót hordozó kullancs csípésével az ember szervezetébe. Ennek megfelelően, pozitív kullancsteszt-eredmény nem jelenti feltétlenül a fertőződés tényét. Ugyanakkor a kullancscsípésre a később megbetegedettek közel fele nem is emlékszik. Előfordulhat, hogy valakit közel egy időben több kullancscsípés is ér. Ilyen esetben az aktuálisan bevizsgált kullancs negatív teszteredménye téves biztonságérzetet nyújthat, pedig nem kizárt, hogy egy másik kullancs csípésével mégis bekövetkezett a fertőzés.
Összefoglalva elmondható, hogy a kullancs vizsgálata alapján az ember betegségének diagnózisa nem állítható fel. A teszt az egyéb adatokkal, tünetekkel, panaszokkal és laboratóriumi eredményekkel együtt értékelve kiegészítő információt nyújthat a kezelőorvosnak a diagnózis felállításához és az esetleges terápia szükségességének eldöntéséhez. A pozitív eredmény önmagában terápia megkezdését nem indokolja. A negatív eredmény nem zárja ki a fertőződés lehetőségét.

Az említett kérdések részletes ismertetése, valamint további kullancsokkal, az ellenük való védekezés lehetőségeivel kapcsolatos tájékoztatás olvasható az OEK honlapján (www.oek.hu).

Miért kell nekünk unortodox terápia?

Ha az ember beteg, bármilyen gyógyulással kecsegtető ígéret csábítónak hangzik. De miért költenek rengeteg pénzt intelligens emberek olyan terápiákra, amik többsége nem volt megfelelően tesztelve, hatástalan, vagy veszélyes? Egyáltalán kell-e, etikus-e ezzel foglalkozni?
Vélemény: Arról van ugyanis szó, hogy nem csak a „tudatlan, hiszékeny, iskolázatlan” emberek pénzén élősködnek eme terápiák kitalálói, hanem egyetemet végzett fiatalok, orvosok is hisznek olyan áltudományos terápiákban, mint például a fülgyertyázás, méregtelenítés, hologramos energiakarkötő, lúgosítás vagy a homeopátia. Miért?
Mitől áltudományos egy kezelés? Afelől nincs kétség, hogy bizonyos alternatív megoldások hatásosak lehetnek (pl gyógynövények hatóanyagai), még ha kellőképpen nem is voltak tesztelve. Viszont áltudományos egy kezelés, ha az azt alkalmazó „szakember” szubjektív véleményekre hivatkozik randomizált klinikai vizsgálatok helyett, ha a működési elve ellentmond az alapvető fizikai, kémiai, biológiai ismereteknek, vagy ha a hatásossága és biztonságossága nincs dokumentálva, még akkor is ha esetleg szélesebb körben vagy több éve alkalmazzák! Unortodox: (értsd: többnyire működésképtelen).
• Ennek okát részben a sajnálatosan rossz oktatás évtizedes múltjában is kereshetjük. A 21. század elején, az informatika, az új interaktív technológiák korában például e sorok írójának is 40 éves ábrán tanították a vas-hem-oxigén kötését, a gyakorlati hiányosságokról nem is beszélve. Nem véletlen, hogy az elmúlt időszakban sok diák könyörög(het)te ki a kettest és sok diák hagyta el az iskolapadot egy fontos lecke nélkül: a modern tudomány úttörőit az ellenőrzött megfigyelések, megvitatott logika alkotta következtetések vitték előre, nem pedig az észlelés, az érvelés és a memória hiányosságai alkotta „átmentem”-komfortérzet. Ezekután hogy várhatnánk el egy átlagembertől, hogy értsen ehhez, vagy hogy legalább alapvetőnek gondolt tudományos ismeretei legyenek és ezek által eljusson egy kicsit is kételkedő gondolatig?
• Az is tény, hogy az átlagembert egyáltalán nem érdekli a tudomány, nem érdekli a világ működése, ezért sincsenek kellő ismeretei egy megalapozott döntéshez. Ez részben visszavezethető az előbbi problémára és bár sokak szerint nem szükséges érteni miként működnek a használati tárgyaink, nincs is szükség alapvető tudományos ismeretekre, elfelejtik, hogy ezekkel elkerülhető lenne felesleges milliárdok pazarlása áltudományos terápiákra, vagy hogy társadalmunkat és gazdaságunkat a tudományos ismereteken alapuló új technológiák tették és fogják naggyá tenni. Jó lenne a gyerekekkel -még az általános iskolában rendszeresen bemutatott kísérletekkel- megkedveltetni, de legalábbis nem megutáltatni a fizikát, kémiát és biológiát.
• Arról nem is beszélve, hogy a komoly, bonyolult tudományos magyarázatokat nem értjük, az áltudományos leírások pedig egyszerűek, de legalábbis könnyebben emészthetőek. Fontos tanulság, hogy az üzenet nem az amit az egyik fél elmond, hanem amit a másik fél abból a magáévá tesz.
• Bennünk van a kételkedés is. Kételkedünk a tudományban és hallgatunk olyan érvekre, hogy attól hogy a tudomány nem tud valamit megmagyarázni, még működhet. Ez igaz is, csak éppen ők sem bizonyítják be hogy működik! A tudomány magyarázat nélkül is, pl kettősvak vizsgálatokkal be tudja bizonyítani valamiről hogy működik-e, hatásos-e. Továbbá azért mert a tudomány nem tud valamit megmagyarázni, még nem következik, hogy a tudománnyal összeegyeztethetetlen, áltudományos magyarázat lenne a tényleges magyarázat.
• Sokan félnek a hagyományos gyógyszerek mellékhatásaitól is. Nem alaptalanul, viszont ahogy az orvostudomány fejlődik, egyre több és komolyabb teszteken kell átmenniük a gyógyszereknek, míg az alternatív gyógyászat sem veszélytelen, tagjait sokszor csak utólag vizsgálják. Lehetne sorolni bizonyos gyógyteák, méregtelenítő növényi kivonatok toxikus, akár halálos listáját és fontos tudni, hogy az általában ételkiegészítőként regisztrált termékek összetételét nem vizsgálják, de ezt az áltudományos terápiákat terjesztők elhallgatják.
• Az sem véletlen, hogy félünk a mesterséges anyagoktól, míg a természetes hatóanyagokkal általában nincs baj, sok gyógyszer ezeken alapszik. Ugyanakkor nem minden természetes anyag ártalmatlan, gondoljunk pl a teljesen természetes dohánylevélre, kígyóméregre, és nem minden mesterséges anyag veszélyes. Azért mert pl a C vitamin mesterségesen lett előállítva, ugyanúgy használja fel a szervezet. Ha fáj a fejünk, nem érdemes lerohanni a tópartra fűzfakérget rágni, a mesterséges, tablettás Aszpirin jobb.
A média felelőssége mellett sem lehet elmenni. Mi magyarok sokat nézünk TV-t, ahonnan árad felénk az áltudományos marhaság, ugyanis ez megéri a csatornáknak. A jó sztori mindennél fontosabb. A tudomány pedig nem kommunikál az emberekkel, nem mutatja meg mivel foglalkozik és az miért fontos az átlagembernek. Ne csodálkozzunk, ha egészségügyi kérdésekben is az unortodoxia irányába fordulunk, hiszen ezt látjuk maguk körül.
• Minden gólvonalon átjutott labdát gólnak tekintünk, kivéve ha a játékvezető megcáfolja. Ugyanígy minden áltudományos terápiát korrektnek tekintünk, amíg valaki meg nem cáfolja. De míg a foci szabályai közt ott a bíró, az áltudományos terápiáknál sajnos nincs! Jogi rendszerünkben nem vizsgálja senki hogy tényleg működik-e a dolog, csak azt hogy pl a készülékhez mellékeltek-e használati útmutatót. A hagyományos orvostudomány esetében van bíró (!), hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy az áltudományos terápiáknál is.
• Kiválóan emlékszem arra a reggelire, amikor egyik kedves ismerősöm azt találta mondani, hogy a zsemle igen mérgező! A legtöbb ember aki zsemlét evett, meghalt! Bár ez valóban így van, hiszen senki nem él örökké, nyilván nem mérgező a zsemle, de hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy ha két dolog együtt jár, akkor az egyik oka a másiknak. Pontosan ugyanez a helyzet az áltudományos terápiákat hirdetők szubjektív véleményeivel is. Azt állítják, hogy ha javulás tapasztalható a kezelés után, akkor az csakis a kezelésnek köszönhető. Nos, egy terápia hatásosságát nem lehet placebo csoport nélkül megmondani. Ezért ezekre a véleményekre nem lehet eredményt alapozni. Ráadásul független vizsgálatra lenne szükség, az áltudományos terápiát áruló fél nyilván a számára kedvező eredményeket emeli ki. Hiába halljuk, hogy anyukámnál működött, több száz embernél működött, ezek a megfigyelések tévesen írhatják le az okot.
• Mivel van önbecsülésünk és büszkeségünk, tudat alatt nem akarjuk elfogadni ha például a kezelésünk nem működik, keresünk hozzá valamilyen pozitívumot, hatásosnak akarjuk érezni, nem szeretünk szembesülni azzal a kudarcunkkal, hogy csak hulladékot vettünk. Ezért is fontos a placebo vagy kontroll csoport vizsgálata. A placebo csoport is boldog akar lenni, közülük hányan gyógyulnak meg? Furcsa szerv az agyunk, mivel az orvos vagy terapeuta kedves velünk és segíteni szeretne nekünk, mi ezt valahol viszonozni próbáljuk, esetleg mint tekintélynek nem is nagyon merünk nemet mondani. - Vajon miért olyan fontos része a homeopata kezeléseknek a beszélgetés, kérdezem magam ezek után? Másik példa: „Érzi már? Érzi már? És most? Érzi már?” hallom amint „gyógyító energiát” küldenek a TV-n keresztül... Aki oda telefonál, valószínűleg ezen okok miatt igent fog mondani, ami másokban is azt az érzést keltheti, hogy a dolog működik.
Úgy gondoljuk, hogy egy terápiában hinnünk kell, hogy működjön. Ha hinni kell benne, akkor az nem több placebónál, igaz? Mégis sokan meggyógyulnak, pozitív példáik felkerülnek egy honlapra, ami másokban is azt az érzést keltheti, hogy a dolog működik.
A betegségek is megtéveszthetnek bennünket. A tipikus nátha általában amilyen gyorsan jön, néhány nap rosszullét után olyan gyorsan is múlik. Mikor fordulunk segítségért? Abban a néhány nap rosszullétben. Vagyis legtöbbször mindegy, hogy meleg teát iszunk, vagy Oscillucoccinumot szedünk, általában pár nap után jobban leszünk, így-is, úgy-is. Csak utóbbi esetében a homeopátiának tulajdonítjuk a segítséget. Vannak olyan betegségek, amik ciklikusak, előjönnek a tünetek, de egy idő után el is tűnnek. Ilyen lehet például a Sclerosis Multiplex. A helyzet ugyanaz, mint az előbb, lehet hogy egy unortodox terápia gyógyított meg minket, de lehet hogy csak éppen elmúltak a tünetek. A legnagyobb visszhangnak viszont az úgynevezett csodálatos meggyógyulások örvendenek. Ilyenkor az orvosok tehetetlenek, majd jön egy csodatévő, mondjuk egy sámán aki a szellemek segítségét kéri, majd a beteg úgy meggyógyul, hogy az orvosok sem értik. Nehéz egy átlagos embernek elmagyarázni, hogy az orvosok tévedhettek az elején, az ember a rákot is képes saját maga legyőzni, és mivel nagyon ritkák ezek a csodálatos meggyógyulások, bőven a szerencse kategóriájába tartoznak. Vannak betegségek, amik hosszabb idő alatt gyógyulnak. Nem véletlen, hogy pl mágnesterápiával 2-3 hónap (!) alatt jönnek rendbe az ízületi bántalmak. Ennyi idő alatt, nem csodálom.
• Az átverés magja abban van, hogy az emberek azt hiszik bizonyítékot látnak és akarnak is hinni! Ki ne szeretne egy megnyugtató, esetleg mindenre alkalmas terápiát, ki ne szeretné, hogy könnyűszerrel gyógyulhasson? Pedig csalafinta „bizonyítékokat találhatunk”, az OÉTI-nél csak bejelentési kötelezettség van -hatásosságot nem vizsgálnak, a sokszor előforduló szabadalmi hivatkozás is ámítás, szabadalmat kaphatunk egy névre, dizájnra is, -hatásosságot ezek nem vizsgálnak. Ebben rejlik az átverés, valamit úgy tálalni, mintha az működne, jogilag mégsem hazudni (Gondoljunk bele, a fent említett gyógyult emberek pozitív véleménye az embereké, az áltudományos terapeuta általában nem állítja, hogy gyógyít)!

El is jutottunk odáig, hogy ha végülis az emberek látszólag boldogok ezektől az áltudományos terápiáktól, akkor mi ezzel a baj? Miért kell ez ellen küzdeni? A placebónak is van „hatása”... Országunk egyelőre a demokrácián alapszik, természetesen mindenki azt vesz és használ amit akar, a véleményét is bárki elmondhatja. Ugyanakkor, a magyar társadalom olyan normákat fogadott el, ahol helye van a fogyasztóvédelemnek, helye van a minőségbiztosításnak, szeretjük ha fordulhatunk valahova, ha átvertek bennünket. Egyik kedvenc mondásom szerint: Vannak kedves emberek és vannak, akik az igazat mondják! Az autótól a zabpehelyig, szinte minden termék esetében először bizonyítani kell a minőséget, hogy megfelel az alapvető követelményeknek, mielőtt pénzt kérnek értük. Ez természetes. Viszont vegyük észre, hogy az áltudományos terápiákra más követelmények vonatkoznak, hatásosságuk nincs bizonyítva, ezért közös érdekünk „küzdeni” ellenük! Attól még, hogy hazánkban a hiányos jogszabályokat kihasználva nagyon sok áltudományos terápiára költhetjük a pénzünket, legtöbbjük szimpla átverés! Kihasználják a sokszor elkeseredettségükben hiszékeny embereket, néha bizony egészségükre ártalmasan. A törvények segíthetnek, de az igazi lépést az Olvasó teheti, ha a fentieket megfontolja. Ha valami túl szép hogy igaz legyen, az általában nem is igaz.
Kedves egészségére!
Dr. Mészáros Péter

Mi az, hogy elsavasodhat a szervezetünk?

Minden ember szeretne egészséges lenni, illetve szeretné az egészséget biztosítani szerettei számára. Manapság a hagyományos orvoslás lehetőségein túl számtalan egyéb módszerrel találja magát szemben az érdeklődő. Az Interneten, az újságokban, hirdetésekben, TV-műsorokban szinte válogatás nélkül ömlik ránk a rengeteg „jó tanács”, hogy mi mindent szedjünk be, kenjünk magunkra, lélegezzünk be stb., és akkor biztosan egészségesek leszünk.
Ezek olykor hihetetlenül meggyőzőek tudnak lenni, ám mindenki számára javasolható, hogy legyen gyanakvó! Csak a tudományosan alátámasztott, szakmai eredményeket hitelesen (!) bemutató ajánlatoknak higgyen. Hiszen a legtöbb ajánlott termék elsősorban a fizetőképes piacot keresi, és bizony igen borsos árat fizethet a hiszékeny, vagy megtévesztett, tájékozatlan ember olyan dolgokért, amik semmit sem érnek.
Egészségünkkel kapcsolatosan számtalan terület létezik, melyre kiterjed az anyagi haszon reményében, ám tudományos megalapozottság nélküli félretájékoztatás, esetleg szándékos visszaélés.
Egyik ilyen divatos terület az emberi szervezet elsavasodása. Gyakran olvasunk, hallunk lúgosító étrendekről, italokról. Jó lenne tisztában lenni azzal, hogy erre tényleg szüksége van-e az embereknek, vagy csak üzleti meggondolások állnak a háttérben. E téma körül a szakemberek is vitában állnak. Mi nem kívánunk igazságot tenni, de nézzük meg a tudomány mai állása szerint mi az igazolt tény, és gondolkodjunk el rajta.
Tény, hogy az emberi szervezet működésének egyik fontos jellemzője az egyensúlyra való törekvés, mivel az egyes életfunkciók zavartalan működéséhez ez elengedhetetlen. Az egyensúly elérésére különböző fizikai és kémiai folyamatok révén van lehetőség.
Dr. Plósz János gasztroenterológus cikke segíthet megérteni, hogy milyen mechanizmusok működése akadályozza meg a szervezet elsavasodását. Érthetővé válik, hogy a gyomorsav okozta problémáknak semmi közük a szervezet általános sav-bázis egyensúlyához. Nézzük hát a szakember álláspontját:
A szervezet folyadéktereinek vegyhatása (pH) szigorúan szabályozott rendszer, bármely irányú eltolódása lehetetlenné teszi a sejtszintű életfolyamatokat, értéke csak szűk határok között ingadozhat. A szervezetben a pH megtartását, az elsavasodás megelőzését a tüdő és a vese biztosítja.
Megfelelő oxigénellátottság mellett a szénhidrátok és zsírok szén-dioxidra és vízre bomlanak, és bár előbbi savasnak számít, a szén-dioxid a tüdőn keresztül könnyen távozik.
Nem illékony savak képződnek oxigénhiányos körülmények között, éhezés, inzulinhiány, fehérjék és nukleinsavak lebomlásakor. A túlzott fehérje és nukleinsav-bevitel és az oxigénhiány tehát valóban megterhelheti a szervezetet nem illékony savak előállításával, ám eltávolításukról a vese gondoskodik.
Ha megnő a nem illékony, a tüdőn keresztül nem távozó savak szintje, az elsősorban a puffer-rendszerek fokozott igénybevételét jelenti, ám egészséges személynél ezek a rendszerek szabályozzák a szervezet sav-bázis háztartását. Csak e mechanizmusok kimerülésekor látjuk a szervezeten belüli pH megváltozását, az "elsavasodást", ez azonban már komoly tüneteket okoz, kórházi kezelést tesz szükségessé.
A gyomor savtermelése nem része a szervezet sav-bázis háztartásának, funkciója az étkezéssel befutó fehérjék denaturálása, emésztőenzimek aktiválása és a kórokozók elpusztítása. A savtúltengés okozhat kellemetlen emésztőszervi panaszokat. Gyomorpanaszok esetén ne az elsavasodást keressük, hanem a gyomorsav-elválasztást fokozó tényezőket.
(a cikk teljes terjedelmében a WEBBeteg.hu oldalon olvasható)

Homeopátia a nagy átverés

Ahogy az orvostudományba vetett hit kicsit megingott, megjelentek az alternatív medicina sarlatánjai, élükön a homeopátia híveivel. Amikor a tudományos alapú orvoslást kívülről és belülről is támadják, az elhivatott kutató nem maradhat néma. (A szerző egyetemi tanár, a Szegedi Tudományegyetem Általános Orvostudományi Kara Orvosi Biológiai Intézetének intézetvezető igazgatója.)

Az orvostudomány hőskora
A nyugati (hagyományos) orvostudomány Edward Jenner fekete himlő elleni védőoltásával vette kezdetét 1798-ban, és a XX. század második felében alakult át a mai formájúvá. A fogantatás nem volt szeplőtlen, hiszen Jenner egy értelmi fogyatékos gyermeken tesztelte vakcinálási módszerét, amiért ma súlyos börtönbüntetést kapna. Erkölcsi felelősségén az sem változtatna, hogy második körben saját magán próbálta ki a szert, és ötlete végül is milliókat mentett meg.
Az elkövetkező évszázad Csipkerózsika-álmát követően a modern orvostudomány szárnyalni kezdett, és ontotta az újdonságokat: penicillin a baktériumok ellen, salvarsan a szifilisz kezelésére, klórpromazin a skizofréniára, Zeiss-féle operációs mikroszkóp, a nyitott szívműtét, a gyermekbénulás elleni oltás, az orális fogamzásgátló tabletta, a Charnley-féle csípőprotézis, a veseátültetés, a szívkoszorúér bypass műtétje, az első szívátültetés, a CT vizsgálat, az első lombikbébi, szerotonin pumpa gátlók a depresszió ellen – hogy csak néhány óriási jelentőségű eredményt említsek. Az új felfedezések bűvöletében az orvostársadalom a betegségek gyógyítását az egyre hatékonyabb gyógyszeres kezelésben látta. A hetvenes években azonban megtört e nagyívű fellendülés, lelassult az innováció, kevesebb lett az új felfedezés. Megjelent ugyan a színen a nagy megváltónak hitt molekuláris genetika, de nem látszott még a fénye a reménység alagútjának végén.

Belső támadás – táplálkozástudomány
A kudarcok elkezdték emészteni az orvostudományt, először belülről. Megjelentek a dr. életmód mágusok – Thomas McKeown és Jeoffrey Rose professzorok vezetésével –, és hirdették az igét, amely szerint a betegségek fő oka a helytelen táplálkozásban rejlik. Hagyjuk a gyógyszereket, étkezzünk inkább egészségesen!
Ezen új alapelv nevében egyes élelmiszereket egészségesnek, másokat mérgezőnek kiáltottak ki, tegyük hozzá, minden szakmai alapot nélkülözőn. Az orvosok egy időre elfeledkeztek arról, hogy a tudomány legfontosabb jellemzője a kísérletes bizonyítás, és ez itt sajna elmaradt. Mivel a megelőzés jóval olcsóbb, mint a gyógyítás, a kormányok is felkarolták ezt a szociális elméletnek nevezett elképzelést. Az orvosok által vetett szél viharát az egészségipar tőkései és reklámarcaik mindmáig aratják, pedig mára szinte csak egyetlen üzenetük maradt: ne hizlald magad degeszre, mert beteg leszel. De hiszen ezt tudományos elméletek nélkül is tudjuk.

Külső támadás – alternatív medicina
A hitében meggyengült orvostudomány elleni komolyabb támadás kívülről érkezett az alternatív orvoslás képében. Homeopaták, csontkovácsok, bioenergetikusok, zsírégetők, íriszdiagnoszták, földalatti erek szakértői, valamint vitamin- és antioxidáns-terapeuták osztják az észt, és közben gazdagodnak. Celebszintű áldoktorok az éteren keresztül biorezonanciával operálnak májat, és diagnosztizálnak női prosztatát, miközben az orvosok és gyógyszerészek körében a pénz szaga előzi a szakmát.
A fejlett világban nagyobb számban veszik igénybe a természetgyógyászati kezeléseket, mint a hagyományos terápiákat, gyakran ez utóbbiak helyett. A gondolkodási pluralizmus jegyében, és nem utolsósorban az anyagi megfontolások miatt az alternatív gyógyászat egyes ágai bevonultak a neves egyetemekre is. Ez a legalizáló pecsét végleg trónfosztja a rációt. Mit mond vajon egy professzor a diákjainak, ha megkérdezik, hogy akkor hogy is van ez az egyetemén? „Azt higgyük, vajon, amit Ön mond a tudományalapú gyógyításról, vagy inkább azt ami a szomszéd tanteremből hallatszik át a csí egyensúlyának helyreállításáról?” A professzor tudja, hogy egyetemének kell a pénz, például az ő állására, ezért zavartan hebeg valami alig érthetőt.
Intézetünk misszióként vállalta elsősorban a biológián és orvostudományon belül bujkáló butaságok elleni küzdelmet. A választható kurzusunk keretében az alternatív gyógyászatról is tartottunk egy leleplező előadást leendő orvosok, gyógyszerészek, biológusok, valamint doktorandusz (PhD) hallgatók számára. A hallgatóink esszéket küldtek be a vizsga részeként. Számos, homeopátiáról szóló dolgozat született, de szinte mind támogató szellemben íródott. Azon töprengek, hogy vajon hol ronthattuk el?
Nézzük meg röviden, hogy mi is az alternatív medicina, vagy ahogyan manapság nevezik, komplementer-alternatív medicina (CAM). A „komplementer”, azaz „kiegészítő” szó egyfajta biztosítékul szolgál. Egyrészt, a gyógyszer-engedélyező hatóságoknak szól, mert a csupán „alternatív” ellen esetleg szót emelhetnének; másrészt, nem merik bevállalni a sikertelenség kockázatát komolyabb betegségek, például rák esetén.
Tegyük azonban hozzá, hogy az alternatív medicina sok képviselője nyíltan tagadja a hagyományos orvoslás módszereit, sőt azokat egyenesen károsnak tartja. Egy példa rá a vakcinálás ellen való fellépés, ami helyett homeopátiát ajánlanak. Érdekes módon ezeket a „terápiákat” elsősorban jómódú, diplomás középkorú nők veszik igénybe. A „terapeuták” között pedig egyre több az orvos. A leggyakrabban alkalmazott „gyógymódok” a gyógynövény-terápia, a masszázs, az akupunktúra, a megavitamin-kúra, a kiropraktika (csontkovácsság) és a homeopátia Az alternatív orvoslás számos ága közül a homeopátiát vizsgáljuk meg részletesebben, mivel ennek turpissága érhető leginkább tetten a logikus gondolkodás útján. Először azonban nézzük meg, hogyan működik a tényalapú orvostudomány a gyógyszerek tesztelését tekintve.

Hogyan lesz a hatékony gyógyszer?
A gyógyszerek tesztelésének tudományos módszere nem csupán egy a sok egyéb metodika közül, hanem az egyetlen ésszerű megközelítés. Mivel nem tudhatjuk előre, hogy egy adott szer valóban hatni fog-e, tesztelni kell azt. A tesztelés két kérdésre keresi a választ, (1) annak megállapítására, hogy az adott szer a kezelt egyedeknél nagyobb arányban eredményez-e gyógyulást, mint a nem-kezelt egyedek spontán gyógyulása, valamint (2) az esetleges mellékhatások megállapítására.
A kísérleteket először állatmodelleken végzik. Az eredmények értékeléséhez matematikai statisztikát használnak, melyhez – a megbízhatóság végett – nagyszámú kísérleti egyed szükséges. Az állatmodelleken hatékonynak bizonyuló szert a továbbiakban embereken tesztelik. A klinikai vizsgálatoknak két speciális aspektusa van az állatkísérletekhez képest. Az egyik az, hogy a beteg gyógyulását pozitívan elősegítheti az a tudat, hogy gyógyszeres kezelést kap (placebohatás), ezért a kontrollszemélyek is kezelésben részesülnek, de ők hatóanyagot nem tartalmazó készítményt kapnak. A másik fontos tényező pedig az, hogy a kísérletet végzők is szubjektívek lehetnek, és a várakozásaik befolyásolhatják a kapott eredmények értékelését. A fenti tényezők kiküszöbölése végett, a kísérletek során úgynevezett kettős vak próbát végzünk, ami annyit jelent, hogy sem a páciensek, sem a kísérletet végző személyek nem tudják, hogy ki kapta a hatóanyagot és ki a placebót (természetesen ez az információ a jegyzőkönyvben megtalálható).

A nyugati orvoslás kritikája
A modern orvostudomány kritikusai elsősorban annak hiányosságaira és kudarcaira helyezik a hangsúlyt mondván, hogy az nem hatékony, nem holisztikus szemléletű (az embert nem egészként, hanem részenként kezeli), és személytelen. Valóban – hasonlóan más tudományos diszciplínákhoz –, ma még nem tudunk mindent az emberi test működéséről, ezért az orvostudománynak számos olyan területe van, amely egyelőre még nem túl sikeres. Ha tehát ezt kritizáljuk, akkor csupán annyit állítunk, hogy nem a megfelelő korban születtünk. A betegségek bizonyos szerveket érintenek, és a terápia ma valóban erre fókuszál.
A gyógyítás személytelensége csakugyan probléma, de ez a tény független attól, hogy egy adott terápia szakmailag helytálló-e vagy hibás. A modern orvos sokat dolgozik, nálunk ráadásul nevetséges fizetésékért. Az alternatív terapeuta rögzített mosolyát überelni nem lehet, mert míg az orvos belefárad a folytonos önmarcangolásba, hogy „vajon helyesen diagnosztizáltam, és a megfelelő terápiát alkalmaztam-e”, addig a másik semmit sem kockáztat, még mellékhatást okozni sem képes „gyógyszereivel”.

Homeopátia
A homeopátiát Samuel Hahnemann német orvos alapította hozzávetőleg 250 évvel ezelőtt. Munkásságát – szerényen Arisztotelész művével megegyező – Organon című könyvében tette közzé. Ez a mű ma a homeopátia bibliája. A homeopátia három fő princípiumon alapul. Nézzük őket szép sorjában.
A hasonlóság elve (1) Hahnemann a homeopátia alapötletéhez úgy jutott el, hogy a malária ellen használt – kinint tartalmazó – kínafa kérgét fogyasztotta, és azt tapasztalta, hogy az a maláriához hasonló tüneteket okozott: láz, szívdobogás, gyomorfájdalom, stb. Adódott a következtetés: ha egy anyag egy egészséges emberben valamilyen tünetet okoz, akkor ugyanaz a szer egy beteg emberre gyógyító hatású. Ez a „kutyaharapást szőrével gyógyítani” logika képezi a homeopátia első számú alapelvét. A hasonlóság elvét érthetjük szimbolikusan is, hiszen az univerzumban az anyagi matériák és a szimbolikák között az átmenet folytonos, legalábbis az ezoterikus elmék szerint.
A víz emlékezete (2) A homeopátia második alapelve még meghökkentőbb. Ez ugyanis azt mondja ki, hogy egy homeopátiás szer minél hígabb, annál hatékonyabb. A homeopátiás hatást valójában nem is maga az anyag váltja ki, hanem az oldószer (rendszerint víz) memóriája. Ezért a feltételezett hatóanyagot annyiszorosára kell hígítani, amely már biztosan nem tartalmaz egyetlen ősszubsztancia-molekulát sem. A hígítás mértékét a következőképpen lehet érzékeltetni: öntsünk az Atlanti-óceánba egy kávéskanálnyi málnaszörpöt, majd egy idő után az óceán egy másik pontján vegyünk ki a vízből szintén egy kávéskanálnyi mintát, és ez lesz a homeopátiás szer. Az óceán őrzi a málnaszörp emlékét.
Olyan apróságokon persze nem érdemes kukacoskodni, hogy ha a víz valóban memóriával rendelkezik, akkor vajon miért javul ez a memória ha ilyen extrém hígítást alkalmazunk? Elgondolkodtató viszont, hogy mivel Hahnemann nem ismerhette a molekulák fogalmát, honnan tudhatta vajon, hogy egy óceánnyi hígítás elegendő lesz, nem kell-e esetleg kettő vagy három? Szkeptikus fizikusok ellenőrizték a vízmolekulák rezgéseit, és nem találtak memóriára utaló jeleket. Pedig tudhatták volna, hogy ha tudományos háttere lenne az ezotériának, már nem lenne többé ezotéria, és így értelmét vesztené az egész.
Potencírozás (3) A harmadik, valamilyen ismeretlen ok miatt rendkívül fontos homeopátiás alapelv az úgynevezett potencírozás, ami nem más, mint a hígítások utáni alapos összerázás. A homeopátiás receptek egy kis átköltéssel a következőképpen hangzanának: végy néhány szót a tudományból, kicsivel többet a keleti filozófiákból, fűszerezd meg az egészet egy csipet asztrológiával, rázd őket jól össze, és az így kapott mondatokat használd meggyőző erőként. A hatás fokozása végett végy fel egy fehér köpenyt, és ha van, akassz a nyakadba még egy fonendoszkópot is.

A világ legdrágább kacsamája
A spanyolnátha idején Joseph Roy sebész az influenza áldozatainak vérében és testnedveiben oszcilláló baktériumokat figyelt meg, melyeket zseniálisan Oscillococcusnak nevezett el. Roy ugyanezeket a kórokozókat vélte megfigyelni különféle egyéb betegségekben – pl. rákban és bárányhimlőben – szenvedő pácienseknél is. Sőt, e baktériumot megtalálni vélte a pézsmakacsákban is. E számos eset kapcsán egyes szakmabeliekben felmerülhet az eretnek gondolat, hogy esetleg nem is voltak semmilyen baktériumok, hanem csak pödrött szőrszálak tapadtak Roy mikroszkópjának objektívjére, amelyek kilégzésre mozgásba lendültek. (Megjegyzés: a modern tudomány szerint az influenzát és a bárányhimlőt vírusok, a rákot pedig elfajzott emberi sejtek okozzák, nem pedig baktériumok.)
A megfigyelés amúgy is a fantázia legfőbb gátja, sebész doktorunk a betegségek egymással semmilyen kapcsolatban nem álló sorában ősi okként az Oscillococcust feltételezte. Okos elméjében nyomban felvillant Hahnemann képe. Fogjunk egy pézsmakacsát, vegyük ki a máját és a szívét, majd daráljuk le (csak tippelni lehet, hogy miért éppen ezt a két szervet). A szív a szeretet, a máj pedig a méregtelenítés szimbolikája, így asszociálhatók a gyógyítással. Az agy viszont az intelligencia helye, ezért nyilván nem adekvát itt.
Hígítsuk homeopátiásan „egy per végtelen” közeli koncentrációra a szervzúzalékot, és kész az Oscillococcinum nevű termék. Az Egyesült Államokban évi 20 millió dolláros e csodaszer forgalma, és sok más, civilizáltnak vélt országban is dobogó közeli az alternatív szereken belüli fogyasztásának az aránya. Egyetlen kacsamáj ilyen áron nem kelt még el a Földön. És itt most feltételeztem a jóhiszeműséget, mert ugye csak a víz emlékszik rá, hogy valóban kacsamáj volt-e a szubsztanciaforrás.

Hatás és mellékhatás
A homeopátia képviselői úgy tartják, hogy „tudományuk” jóval több, mint egy szimpla terápiás módszer, mivel az a világegyetem univerzális gyógyító princípiumán alapul. Ha valóban léteznének a gyógyító energiamezők és hasonló ezoterikus mechanizmusok, akkor alaposan át kellene írni a tudományt, és persze innentől eszerint kellene végezni a terápiát.
A nagytekintélyű The Lancet című orvosi szaklap átfogó tanulmányt jelentetett meg 2005-ben a homeopátia hatékonyságával kapcsolatban, amelynek eredménye az volt, hogy ez megkülönböztethetetlen a placebóhatástól (értsd: zéró hatás). Viszont kiderült, hogy a homeopátiának nincsenek mellékhatásai, persze amennyiben a hatástalanság által érzett csalódást nem számítjuk ide. Sőt, hiába adagoljuk túl, mint azt nemrégiben többen is megtették nyilvánosan, nem lesz semmi toxicitás. De akkor miért vegyük?

Személyes zárszó
A homeopátiás és az egyéb alternatív szerek óriási piaccal rendelkeznek. Nem mondhatjuk azonban erre azt, hogy mindenki arra költi a pénzét, amire akarja. Hiszen hatástalan szerekre a legtöbben nem adnánk ki egy petákot sem. A probléma az, hogy ez az átverés nem nyilvánvaló. A tudomány képviselői és a hatóságok nem lépnek fel kellő eréllyel a csalás ellen, ezért az burjánzik.
Miért engedjük, hogy egyes gyógyszertárak legyenek a butaság epicentrumai? Miért nem figyelmeztetjük az érintett orvosokat, hogy szakvizsgájukat nem homeopátiából tették, és a doktori címükkel nem fényezhetik az általuk forgalmazott homeopátiás termékeket? Miért nem üvölt vajon a tudomány? A homeopátia irracionalitása egyetlen kérdéssel szétzúzható, és ez így hangzik: vajon honnan tudható kísérletek nélkül, hogy az a szer valóban hatékony? Ismerek olyan családot, aki beteg gyermekére már egy ház áránál is többet költött különféle tuti „gyógyszerekre”. A csodadoktorok és a csodaszer árusok kihasználják a végső kétségbeesést. Tudják ugyanis, hogy nincs olyan szülő, aki megtagadná beteg gyermekétől az utolsó esélyt. Azt kellene valahogy elmagyarázni, hogy ezek a szerek nem jelentenek esélyt.
(a szerző Professzor Dr. Boldogkői Zsolt engedélyével)

A Vese Világnapja

2013. márciusában nyolcadik alkalommal több konferenciát rendeztek a Vese Világnapja alkalmából.
E szervünk kitüntetett szerepe annak tudható be, hogy egészséges működésük az emberi szervezetben életfontosságúak. Kiemelt figyelemmel azért fordul felé az egészségügy, mert a vesét érintő megbetegedések száma magas, és növekvő tendenciát mutat. Hazánkban megközelítőleg a lakosság 10%-át érinti a vesebetegség valamilyen formája. Az utóbbi évtizedben bekövetkező növekedés okát elsősorban a megnövekedett számú cukorbetegnél magasvérnyomásos betegnél szövődményként kialakuló vesebetegségekben látják.
A vese páros szervünk, nagyjából ökölnyi nagyságú, a bordák alatt, a hasüreg hátsó részén a gerincoszlop két oldalán helyezkedik el. Legfontosabb feladatuk a vérből kiszűrni a vízben oldódó, a szervezet számára káros anyagcsere termékeket. Szerepe van az ásványianyag, a folyadék egyensúly, és a vérnyomás szabályozásában is.
Sok ok előidézheti a vese megbetegedését, melyek lehetnek krónikus, vagy akut betegségek. A vesebetegségek többsége gyulladásos eredetűek de a vesekövesség is viszonylag gyakorinak mondható. Orvosi becslések szerint hazánkban kb. 100 000 veseköves beteg él. A vesekő néha nem okoz tüneteket, néha viszont rendkívül erős fájdalmakat idéz elő, és legfőbb veszélye, hogy a kövek elzárhatják a vizeletelvezető utakat és fertőzés vagy súlyos vesekárosodás alakul ki. A vesebetegségek túlnyomó többségének általában nincsenek nagyon korai tünetei.
A krónikus vesebetegségek veseelégtelenséghez vezethetnek. A veseelégtelenségről akkor beszélhetünk, ha a vesék valamilyen okból nem tudják funkciójukat teljes mértékben ellátni. A krónikus vesebetegség többnyire tünetek nélkül, lassan (évek, akár évtizedek) kialakuló folyamat, és leggyakrabban egy laboratóriumi vér és vizeletvizsgálat kapcsán derül ki.
Az akut vesebetegség gyorsan (napok, vagy néhány hét) alakul kis, és ennek is következménye lehet a veseműködés romlása, majd leállása. Ezt főleg fertőzések, mérgezések, immunbetegségek okozzák. A legfőbb tünet ilyenkor a vizelet mennyiségének hirtelen lecsökkenése.
Különösen a nőknél gyakrabban előforduló hólyaghurut, - ha annak kezelését elhanyagolják - okozhat vesemedence gyulladást, ami hajlamos a kiújulásra, és következménye lehet a veseműködés károsodása.
A vese rosszindulatú daganatai ritkák, az összes daganatos halálozásnak összesen 2%-át teszik ki.
Ha a veseműködés leáll, akkor a veseműködést pótló kezelésre, azaz dialízisre van szükség. Megoldást jelenthet még a vese transzplantáció is. 2013. februárjában Magyarországon vese transzplantációs listán 896 fő volt.
A vesebetegség kialakulásának megelőzésében segíthet néhány szabály betartása. Ezek közé tartozik, hogy aki cukorbeteg, vagy magas a vérnyomása, az rendszeresen ellenőriztesse veseműködését. Legyünk tisztában az általunk szedett gyógyszerek mellékhatásaival. Ha a vérségi kapcsolatba lévő családtagunknak vesebetegsége van, vagy volt, akkor fordítsunk kiemelt figyelmet a vesénk egészségére.
Gondolni kell vesebetegség irányába történő kivizsgálásra, ha más okkal nem magyarázhatóan étvágytalannak, gyengének, érezzük magunkat, ha ödéma (vizenyő) lép fel, ha hosszan fennállóan deréktáji, alhasi fájdalmat érzünk. A felugró vérnyomás érték is utalhat a vese betegségére.

Hazánkban a vesebetegek számára segítséget nyújt a Vesebetegek Egyesületeinek Országos Szövetsége (VORSZ). Érdekképviseletként szakmai, jogi, és anyagi támogatást is biztosít.

Jobb félni, mint megijedni

Szinte mindannyiunk közvetlen ismerősi körében előfordult már, hogy valakinek rosszindulatú daganatos megbetegedése lett. Általában az első gondolatok közé tartozik, hogy halálos megbetegedés fenyegeti ismerősünket. Tagadhatatlan, hogy súlyos, veszélyes, testileg és lelkileg is megterhelő állapotról van szó.
Sokan hallani sem szeretnek ilyen dolgokról, kicsit olyan módon, mint a strucc, amelyik a mondás szerint, ha nem akar tudni valamiről, akkor a homokba dugja a fejét. Attól persze a valóság, az valóság.
Tehát inkább beszéljünk róla kicsit. Annál is inkább, mert hazánkban sajnos évtizedek óta, a szív és keringési rendszer eredetű halálokok mögött a második helyen, kb. 25%-os gyakorisággal ez a betegségcsoport áll.
A fejlett világ országaiban is hasonló a helyzet, ezért 2000 februárjában Párizsban rákellenes világkongresszust tartottak. A résztvevők világméretű összefogásra szólítottak fel, melynek célja e betegségcsoport visszaszorítása. Erről február 4-i dátummal egyezményt írtak alá. A dokumentum aláírásának emlékéül azóta ez a rákellenes világnap dátuma.
Érdemes tudni, hogy napjainkban már a rosszindulatú daganatos betegségek több mint felét sikerül véglegesen meggyógyítani! Sajnos az új megbetegedések száma egyes daganatos betegségek esetén növekvő tendenciát mutat.
Egyes daganatos betegségeknél jelenleg nem ismeretesek olyan módszerek, amivel a betegség kialakulása megelőzhető lenne. Több daganattípus esetén viszont bizonyítottan vannak lehetőségek a megelőzésre, tehát érdemes megismerni ezeket, hiszen segítségükkel lényegesen csökkenthetők egyes daganatos betegségek kialakulásának kockázatai.
Az elsődleges megelőzés célja a daganatkiváltó okok elkerülése. Ez azt jelenti, hogy megfelelő ismeretek birtokában igyekezni kell elkerülni a károsító hatásokat, melyek növelhetik a betegség kialakulásának kockázatát. Sok ember mondja azt, hogy van ismerőse, aki egészségesen él, és mégis beteg lett, tehát felesleges az elővigyázatosság. Erre azt lehet mondani, hogy igen, ez is előfordulhat de a rosszindulatú megbetegedésben szenvedő emberek kiemelkedően nagy százaléka –bizonyítottan- mégiscsak azok közül kerül ki, akik nagy kockázatnak tették ki magukat! Különösen kell vigyázni magukra azoknak, akiknek családjában többeknél is előfordult rosszindulatú daganatos megbetegedés.
Egyik fontos alapvetés, hogy a kémiai anyagok túlzott használatát kerülni kell. Ez fokozottan érvényes a táplálkozás vonatkozásában. Ám a háztartásban a különböző vegyszerek alkalmazását is érdemes áttekinteni. A mosásnál természetes anyagként használhatunk mosódiót, takarításkor is a sok vegyi anyagot tartalmazó tisztítószerek jelentős része kiváltható ecettel, szódabikarbónával, és ezek nem szennyezik a környezetet. Testápolás során is helyes megfontoltan alkalmazni a készítményeket. Nem biztos, hogy a vegyszerekkel fehérített krémek, a kozmetikumokban alkalmazott mesterséges illatadalékok elengedhetetlenül fontos szempontok legyenek a vásárláskor. Az üzletekben már néhány éve lehet kapni környezetkímélő mosó, és tisztítószereket, igaz ezek viszonylag drágák. Ha valaki vegyi anyagokat alkalmazó munkahelyen dolgozik, ott szigorúan be kell tartani a munkavédelem előírásait!
Étrendünk tartalmazzon sok élelmi rostot, ezzel is biztosítsuk a rendszeres székletürítést, mivel a bélrendszer egészségéhez ez nagyon fontos! Ezek nem feltétlenül jelentenek nagy anyagi áldozatot igénylő élelmiszereket, hiszen például télen egy marék nyers savanyú káposzta is megfelel e célra.
A napon való tartózkodás szabályait bőrünk egészségének érdekében érdemes betartani. A túlzott alkoholfogyasztás a sok egyéb betegség mellett a szájüregi rákok kialakulásában jelent veszélyt, csakúgy mint a dohányzás. Ez utóbbi a tüdő, sőt a húgyhólyag rosszindulatú elváltozásaiban is jelentős kockázatot jelent.
Az ember nem tud minden károsító hatást elkerülni. Ezért szükség van úgynevezett másodlagos megelőzésre, ez elsősorban a szűrővizsgálatokon való részvételt jelenti. A szűrővizsgálat nem csak a korai felismerés szempontjából fontos, hanem többnyire felismerhetők a daganatmegelőző állapotok is. Egyes daganatos megbetegedések megelőzésében különösen sokat tehet az adott személy. Ezek közé sorolják a szűréssel egyszerűen megtalálható elváltozásokat, tehát a vastagbél, a prosztata, emlő, méhnyak, tüdő, szájüreg, bőr elváltozásait. Az emlő önvizsgálatát viszonylag könnyű elsajátítani, és ezt érdemes rendszeresen elvégezni önmagunkon. A korán felismert esetleges elváltozások gyógyulásának esélye sokkal nagyobb.
Mindannyiunk közös érdeke a daganatos betegségek megelőzésében a termőföld, és az élővizek védelme. Hiszen egészséges élelmiszer csak egészséges környezetből nyerhető! Tehát minden ember felelőssége, hogy életmódjával, magatartásával ne szennyezze környezetét, és erre nevelje gyermekeit is.
2013. február

Fájdalomcsillapítás

A fájdalom minden egészséges ember életének velejárója. Ez egy nagyon furcsa megállapítás, pedig igaz. Már az egészen kis csecsemő is érezhet fájdalmat, gondoljunk csak arra, hogy fájhat a hasa, vagy később, ha járni tanulás közben elesik és megüti magát. Kisebb fájdalmak szinte mindennap érik az embert.
A fájdalomról tehát mindannyiunknak vannak megélt tapasztalatai. Mégis a fájdalom átélése az egyes embereknél más és más, szinte nem is lehet összehasonlítani két ember fájdalmát, olyan eltérő érzés lehet. A fájdalom mindenkinél negatív érzet, ám a megélése tanult módon, az élet során tapasztalt viselkedési minták által történik. Ezt láthatjuk embertársainkon, amikor olyan különbözően nyilvánítják ki fájdalmukat. A fájdalom egyik sajátossága még, hogy erőssége gyakran nem áll arányban a kiváltó ok súlyosságával.
A fájdalmat külső hatások, és a szervezetben lezajló folyamatok hatására érzünk. Ez a belső folyamat lehet betegség de lehet élettani hatás, mint például a szülés.
A fájdalomérzet attól alakul ki, hogy az idegvégződések sajátos elektromos jelet küldenek az agyba, ahol tudatosul a jelzés. Ezt válaszreakció követi, ami idegpályákon keresztül eljut a megfelelő szervig. Érdekesség, hogy fájdalomérző készülék az agyban és a tüdőben nincsen, így ezekben a szerveinkben nem érzünk fájdalmat.
Néhány speciális esetben egyáltalán nem érez a személy fájdalmat, ez a gerincvelőt súlyosan érintő betegségekben, szokott előfordulni.
A fájdalom érzékelése nagyon fontos, úgy is mondhatnánk, hogy egészségünk érdekében egy figyelmeztető jelzés. Segítségével azonnal reagálunk veszélyes helyzetekre, pl. ha megégetjük a kezünket, akkor akaratunktól függetlenül elrántjuk, ezzel megelőzve komolyabb károsodást. Egyes szerveinkben érzett fájdalom jelzi, hogy valami hiba van a működésben, így időben orvoshoz tudunk fordulni.
A fájdalmat nem mindig azon a területen érezzük, ahol valójában képződik, hanem különböző, tipikusnak mondható helyekre sugárzik ki. Például az epe gyulladása erős fájdalmat okozhat a jobb bordaív alatt, kisugározhat a vállba, hátba. A gerincoszlopban kialakuló porckorongsérv okozta fájdalom pedig, ha a nyaki szakasz érintett, akkor a felső, ha az ágyéki, akkor az alsó végtagok irányába sugárzik.
Fizikai és lelki hatások is befolyásolják a fájdalom érzékelését. Fizikai hatás az egyes kémiai anyagok, gyógyszerek, alkohol hatása, sajátos pszichikai hatás például, amikor erős lelki igénybevételkor (pl színészek, vagy sportolók teljesítés közben) alig érezhető a sérülés.
A fájdalom átélése nem csak az erősségtől függ, hanem a fennállás időtartamától is. A krónikus fájdalom fizikailag és lelkileg is nagyon legyengíti az embert. Ilyenkor szinte semmi másra nem képes koncentrálni, csak a fájdalomra. Részben ez okozza, hogy a tartósan fennálló nagy fájdalom megváltoztathatja viselkedést, ezen keresztül az emberi kapcsolatokra is negatív hatással van.
A fájdalmat minden esetben komolyan kell venni, és nem kizárólag a fájdalomcsillapítás a cél. A háttérben álló kiváltó okot fel kell deríteni. Ehhez az egyéb vizsgálatok mellett a szakemberek számára a fájdalom jellegének, helyének megfigyelése is támpontot nyújt.
Szerencsére általában egyszerű módon megszüntethető a fájdalom a kiváltó ok kezelésével. Sajnos vannak olyan fájdalmak is, melyeknél a kiváltó ok nagyon nehezen, vagy egyáltalán nem szüntethető meg. Hosszan tartó, krónikus fájdalmat leggyakrabban a mozgásszervi betegségek, daganatos betegségek és a krónikus gyulladásos betegségek okoznak.
A fájdalom csillapítása minden szenvedőnek óriási, és egyben jogos az igénye. Már időszámításunk előttről maradtak fenn írásos emlékek e témakörből, legismertebb az ópium alkalmazása a szenvedők fájdalmának csillapítására.
Mint előbbiekben írtam, a fájdalommentesség az ember méltányolható igénye, és ez fontos feladata az egészségügyi szolgáltatásnak Viszont az orvosi ellenőrzés nélkül gyakran szedett fájdalomcsillapítók esetén az öngyógyszerezés veszélye igen nagy. Ha valaki rendszeresen szed orvosi ellenőrzés nélkül fájdalomcsillapítót, akkor különböző nagyon súlyos mellékhatások alakulhatnak ki, károsodhat a csontvelő, a máj. Előfordulhat az is, hogy az alapbetegség tüneteit a fájdalomcsillapítással elfedjük, hisz a fájdalom jelzője valamely testrészünk megváltozott működésének, és az okot ki kell deríteni. Ennek az a veszélye, hogy később fordul a beteg az orvoshoz, és alapbetegségének gyógyítása ekkor már nehezebb.
A nagyon ritkán előforduló fájdalom, például egy fejfájás, stb. esetén természetesen egyszerű fájdalomcsillapító gyógyszert be lehet venni orvosi vizsgálat nélkül is.
Budapesten és több nagyvárosban működnek úgynevezett fájdalom ambulanciák, illetve fájdalom klinikák, ahol több orvosi szakág képviselői egymással konzultálva segítenek. Erre azért van szükség, mert egyes esetekben nehéz, összetett feladat a fájdalom csillapítása, amibe a fájdalomcsillapító gyógyszereken kívül különböző terápiák, beavatkozások szükségesek.

Influenza

Magyarországon minden évben késő ősztől tavaszig előfordulnak influenzás megbetegedések. A járványos méretet általában január táján éri el, és kb. másfél hónapig tart. A járvány kialakulása sok mindentől függ. Például attól, hogy milyen típusú a vírus, ami a megbetegedéseket okozza, milyenek az időjárási körülmények, és az is befolyásoló tényező, hogy hány ember kapott védőoltást a betegség ellen.
A lakosság körében sokan influenzaként nevezik minden náthás, köhögéses tünetekkel járó betegségüket, pedig egyáltalán nem biztos, hogy valóban erről van szó. Tudni kell, hogy az influenza nem egy erős megfázás, hanem annál súlyosabb betegség, mivel következtében sokkal gyakrabban alakulnak ki akár nagyon súlyos szövődmények.
Az influenzára jellemző, hogy akár minden évben áteshet rajta ugyanaz a személy, mivel a vírusok működési sajátosságai miatt nem alakul ki teljes védettség. A kórokozó a szervezetbe a légutakon keresztül jut be. Egy- egy zárt közösségben, ahol sok ember van együtt, (iskola, munkahely, zsúfolt közösségi terek stb.) a fertőzés egy beteg ember köhögésével, tüsszentésével mindenkire gyorsan átterjedhet, aki nem szerzett magának oltás útján védettséget.
A jellegzetes tünetek közé tartozik, a hirtelen kezdet, tehát nem jellemző, hogy napokon át hurutos panaszok állnak fent. A legjellemzőbb tünet a magas láz, gyengeség érzet, és az izomfájdalom (a hátban, végtagokon), ami általában a fertőződést követő 24-48 óra múlva alakul ki. A fejfájás is igen jellemző tünet, és gyakran az egész betegséget borzongás, hidegrázás, kaparó érzés a torokban vezeti be.
Ezután orrfolyás, kínzó köhögés lép fel, ami akár a hányásig fokozódhat.
Szövődménymentes esetekben a betegség 3-6 napig tart, és fokozatos gyógyulással zárul.
Az influenzavírus legyengíti a szervezetet, ezért alakulnak ki a szövődmények, melyek leggyakrabban a légutak gyulladását jelentik, legsúlyosabb esetben kialakulhat a tüdőgyulladás.
A szövődmények kialakulását előidézheti maga a vírus de előfordulhat a baktériumokkal történő felülfertőződés is. Ez a veszély a gyengébb immunrendszerű embereknél fokozottan fennáll. Ezek közé tartoznak az idősek, és a krónikus betegséggel élők, különösen a szívet, tüdőt, vesét, anyagcserét érintő betegségekből fakadóak.
A vírus a torokváladékból kimutatható de mivel olyan jellegzetesek a tünetek, és az eredményre egyébként is várni kell, ezért ezt a vizsgálatot az esetek döntő többségében felesleges elvégezni., és mielőbb a kezelésre érdemes koncentrálni.
A kezelés legfontosabb elvei közé tartozik az ágynyugalom, amit nagyon ajánlatos betartani mind saját magunk, mind embertársaink érdekében. Láz, és köhögéscsillapítás, bő folyadékbevitel, esetleg orrcsepp javasolható.
Óriási szerepe van a megelőzésnek. Mivel hazánkban mindenki számára elérhető az influenza elleni védőoltás, ezért ezt szinte mindenki számára általában javasolni lehet.
Előfordulhatnak speciális esetek, amikor valakinek nem javasolható az oltás, ezt a háziorvos döntheti el.
A világon influenzában több ember hal meg, mint bármely más fertőző betegségben. Ennek ellenére megelőzését nem vesszük elég komolyan.
A lakosok egy része az oltást térítésmentesen megkaphatja. Ide taroznak a krónikus betegségben szenvedők (szív, keringés, légzőszerv, vese, anyagcsere, rosszindulatú daganatos betegség). A szociális otthonokban, öregek otthonában, egészségügyi intézményekben hosszú ideig ápoltak, a 60 éven felüliek, az egyes ágazatokban dolgozók.
Akik nem tartoznak a magas kockázati csoportba, de szeretnének influenza ellen védőoltást kapni, a háziorvosukkal írathatják fel a vakcinát, és térítés ellenében a gyógyszertárakban juthatnak hozzá. A védőoltás megvásárlásának költségei nem érik el az esetleges megbetegedés esetén a gyógyulásra fordított kiadásokat.

Lázas állapot

Az egészséges ember testhőmérséklete szűk határok között mozogva állandó, 36°C és 37 °C között mozog. Az anyagcsere működési sajátosságai miatt az egyes napszakokba néhány tized foknyi változás az élettani működésnek felel meg. Vannak egyéni eltérések, de az is csak néhány tized fokos különbséget jelent.
Külső környezeti hatások is minimális befolyásoló hatással lehetnek.
A testhőmérséklet egészséges határok között tartását a szervezet automatikus hőszabályozása biztosítja. Hőemelkedésről 37°C és 38 °C,-nál, lázról pedig 38 °C fölötti testhőmérséklet esetén beszélünk.
A lázat leggyakrabban különböző fertőzések okozzák. Felléphet még egyes immunbetegségeknél, daganatos betegségeknél, gyógyszerek mellékhatásaként is, sőt van úgynevezett ismeretlen eredetű láz is.
A lázas állapot kezdetén gyakran borzongást, később hidegrázást érez a beteg. A lázas beteg arca kipirult lesz. A láz a szervezet védekező reakciójának része, mivel a megemelkedett testhőmérséklet gátló hatást gyakorol a kórokozók szaporodására, és serkenti az ellenanyagtermelést, ami segít elpusztítani a kórokozókat.
A megemelkedett testhőmérséklet viszont megterheli a vérkeringést, fokozott folyadékveszteséggel jár és növeli a szervezet energiafelhasználását, ezért csillapítani szükséges.
A legtöbb szülő megijed, ha gyermeke belázasodik, pedig erre fel kell készülni, hiszen előbb-utóbb szinte minden gyermek átesik lázas állapoton. Ha lázas a gyerek, akkor elsősorban a lázcsillapítás a legfontosabb feladata a szülőnek, és nem az orvos azonnali felkeresése a lázas gyermekkel. Arra csak akkor van szükség, ha a gyermek általános állapota rossz, vagy ha a láz nem csillapítható, vagy ha hosszan fennáll a lázas állapot, vagy ha semmi szokványos betegséggel nem indokolható. Fontos, hogy minden kisgyerekes családban tartsanak otthon olyan lázcsillapítót, mely megfelel a gyermek életkorának, és testsúlyának.
Ha felmerül a gyanú arra, hogy lázas a csecsemő, akkor hőmérsékletét a végbélben mérjük. Ha 38°C –t, vagy ennél többet mutat a hőmérő, akkor kell lázat csillapítani, hőemelkedés esetén nem javasolt lázcsillapító alkalmazása. A 39°C feletti testhőmérséklet a lázgörcs veszélye miatt fokozott odafigyelést, és gondos lázcsillapítást igényel. A lázcsillapítás ne túl hirtelen, hanem fokozatosan történjen. Magas láz esetén javasolható az azonnali hűtőfürdő elkezdése és egyidejűleg a gyógyszeres lázcsillapítás is. A hűtőfürdőt úgy kell alkalmazni, hogy a gyermeknél aktuálisan mért hőmérséklettel megegyező hőmérsékletű fürdővízbe tesszük a kicsit, és lábához lassan hűvösebb vizet engedünk mindaddig, míg 36 - 37°C –os lesz a fürdővíz. Egy hűtőfürdő időtartama kb. 10-15 perc. A borogatás akkor hatásos, ha a gyermek törzsét, vagy teljes testét normál testhővel azonos hőmérsékletű vizes ruhával (pl. törölközővel, vagy lepedővel) betekerjük, és tízpercenként három alkalommal cseréljük. A pelenkanadrág maradjon a csecsemőn. A vizes törölközőt kívülről szárazzal borítsuk be. Túl vastag takarót ne használjunk, hiszen ezzel gátoljuk a hő leadását.
Kizárólag a homlok, a csukló vagy a boka borogatásával nem lehet lázcsillapító hatást elérni.
A gyógyszeres lázcsillapításra kúpot, szirupot, nagyobb gyermekeknél tablettát használhatunk, ami 4-6 óránként ismételhető.
Csecsemőknek a kúp, nagyobb gyermekeknek a szirup javasolt Három hónapos kor felett többnyire paracetamol hatóanyagú készítményeket használunk, fiatalabbaknak általában a Germicid C kúp szokott beválni. Jó tudni, hogy a paracetamolt tartalmazó készítmények alkalmazása 3 napnál tovább nem javasolt.
Magas láz esetén egyéb hatóanyagtartalmú gyógyszert is javasolhat az orvos. Hányás, hasmenés esetén figyelembe kell venni, hogy olyan gyógyszerformát alkalmazzunk, ami a szervezetben marad.
A lázcsillapítás fontos része a folyadékpótlás. Kb. 20 percenként kis adagokkal kínáljuk meg a lázas gyermeket. A folyadék szobahőmérsékletű legyen. Itatásra tiszta vizet, teát, limonádét használjunk. A lázas gyermek ágynyugalmat igényel, amit kellő szülői türelemmel meg kell oldani.
Későbbi életkorokban a testhőmérséklet mérése általában a hónaljban mérve a legpontosabb. Nagyon megbízható a digitális hőmérő, melyről hangjelzés után olvasható le az eredmény. A lázcsillapítás többi szabálya jelentősen nem tér el a csecsemőnél, kisgyermeknél alkalmazottaktól.

Gyógyulás antibiotikummal

Az egészséges emberi szervezethez hozzátartozik, hogy benne élő baktériumok segítik a működését. Vannak viszont olyan baktériumok is, melyek akár halálos veszedelmet jelenthetnek. Ezek ellen alkalmaz az orvostudomány egyes szereket, köztük a mindenki által már legalább hallomás szintjén ismert antibiotikumokat.
A világon a leggyakrabban felírt gyógyszerek közé tartoznak az antibiotikumok. Nézzük hát, mi is pontosan ez a gyógyszercsoport?!
Nyolc évtizeddel ezelőtt, 1928-ban Alexander Fleming brit tudós laboratóriumi kísérletei során - először véletlenül - észrevette, hogy a tenyésztett baktériumok nem szaporodnak azt követően, hogy edényükbe Penicillium notatum nevű penészgomba került. Az első antibiotikum neve ezért penicillin lett. Általa gyógyíthatóvá váltak az addig gyakran halálos kimenetelű csecsemő, gyermek és felnőttkori veszélyes fertőző betegségek.
Az antibiotikum gyógyító hatásának lényege, hogy megöli a baktériumokat, vagy gátolja a szaporodásukat. Az emberek millióinak életét megmentő felfedezés óta az antibiotikumok sokféle fajtáját állították elő. Ennek egyik oka, hogy a különböző baktériumok nem minden antibiotikum hatására pusztulnak el. Másik ok, hogy a baktériumok életben akarnak maradni, így természetes biológiai folyamatként rezisztenssé válnak a már kifejlesztett gyógyszerekre, ezért újabb vegyületekre van szükség, hogy el lehessen pusztítani őket.
Rezisztensnek (ellenállónak) hívják azt a baktériumot, melyik az adott gyógyszer ellenére is szaporodásra, fertőzésre képes, tehát ettől a gyógyszertől nem gyógyul meg az adott személy. Ennek az ellenállásnak több oka lehet. Az egyik, ha a baktériumok sokszor találkoznak az antibiotikummal, és kiválasztódnak olyan csoportjaik, melyekre hatástalan az adott gyógyszer. Ez akkor fordulhat elő, ha valakinek a szervezete gyakran van kitéve antibiotikum hatásának. Olyan helyzet is lehetséges, hogy egy rezisztens kórokozó okoz betegséget egy személynél, aki maga nem szedett antibiotikumokat.
Tisztáztuk tehát, hogy az antibiotikumok a baktériumokra hatnak. Mi a helyzet a leggyakoribb téli betegség, a nátha, vagy súlyosabb esetben az influenza és az antibiotikumok szedése körül?
A megfázást többnyire vírusok okozzák (80%), antibiotikummal azonban csak a bakteriális fertőzések kezelhetők. Vírusfertőzésekre specifikusan ható gyógyszer nincs. Ennek oka a vírusok sajátos működése. Vírusok okozta betegségek esetén az immunrendszerünknek kell ellenanyag termelésével legyőzni a betegséget, mivel vírusok által okozott felsőlégúti betegségek ellen teljes mértékben hatástalanok az antibiotikumok. Ilyenkor nem tehetünk mást, mint otthon maradunk, és pihenéssel, vagy hagyományos gyógymódok alkalmazásával segítjük a gyógyulást.
Ha egy vírusos fertőzés során bakteriális felülfertőződés alakul ki, akkor természetesen sor kerülhet antibiotikumos kezelésre. Ezt persze csak orvos döntheti el, és nagyon helytelen és veszélyes dolog, ha a beteg maga dönt arról, hogy elkezd szedni antibiotikumot.
Viszont ha az orvos elrendeli az antibiotikumot, akkor fontos, hogy pontosan az előírás szerint szedjük! Ha a beteg előbb abbahagyja a kúrát, akkor nem pusztul el minden baktérium, könnyebben alakul ki irányába rezisztencia.
Sokféle gyógyszer tartozik az antibiotikumok csoportjába. Igaz ez a megállapítás a gyógyszer szerkezetére, ezért a hatásmechanizmusára is. Ezért nagyon fontos, hogy minden gyógyszerfajta esetén pontosan tartsuk be az előírásokat. Ha nem ezt tesszük, akkor feleslegesen költöttünk a drága gyógyszerre, és tettük ki szervezetünket az esetleges mellékhatásoknak. A helytelenül alkalmazott gyógyszer a várt baktériumölő hatás helyett egyszerűen kiürül a vizelettel.
A gyorsabb gyógyulást remélve az emberek egy része hajlamos a kelleténél erősebb gyógyszerek használatára. Különösen gyermekek esetében vagy magas lázzal járó állapotokban gondolja sok ember, hogy antibiotikum alkalmazása jelenti a gyógyulást. A szülők egy része csalódottan távozik a gyerekorvostól, ha gyermekének torokfájásra, köhögésre, megfázásra nem rendelnek azonnal antibiotikumot. Esetleg úgy érzi, hogy az orvos nem veszi elég komolyan a gyermek betegségét. Ez egyáltalán nem valószínű, hanem azt jelenti, hogy az orvos nagyon is tisztában van az esetleges káros hatásokkal, mivel az indokolatlanul alkalmazott gyógyszerrel ártani is lehet. Mint minden gyógyszernek, az antibiotikumoknak is vannak káros mellékhatásaik. Ilyen mellékhatás a hányinger, hasmenés, kiütés, esetleg allergiás reakciók.
Néhány betegség esetén viszont hosszú ideig szükséges antibiotikumot szedni. Fontos tudni, hogy minden típusú antibiotikum nem csak a káros baktériumokat pusztítja el, hanem a szervezetünk számára jótékony baktériumokat is. Ezért ilyen esetekben érdemes az étkezésre nagyobb gondot fordítani. Ennek legfontosabb eleme, a napi két alkalommal fogyasztott élőflórás joghurt, ami segít megőrizni a bélbaktériumok egyensúlyát. Gyógyszertári forgalomban vény nélkül megvásárolhatók egyes szerek, melyek szintén kedvező hatásúak.
Nemzetközi kutatócsoport szerint az antibiotikumokkal szemben ellenálló kórokozók elterjedésének van veszélye, mivel megfigyelték, hogy a használatos antibiotikumok az évek során rohamosan veszítettek hatékonyságukból. Ez a veszély elkerülhető az orvosok felelősségteljes gyógyszerjavaslataival, illetve a betegek fegyelmezett és tudatos gyógyszer szedési szokásainak erősödésével. Az antibiotikumok alkalmazása minden esetben helytelen, veszélyes, és káros ha olyan fertőzések ellen alkalmazzák, amelyeket nem baktériumok okoznak, illetve ha nem tartjuk be az orvos utasításait!

Dr. Marczell Mihályné

Felső légúti betegségek szövődményei

Ismét beköszöntött az ősz, és a változékony időben könnyebben megfázunk, és szedünk össze náthát, illetve alakulnak ki a felső légutak betegségei. Ennek magyarázata, hogy az őszi-téli időszakban a hidegben lehűlő nyálkahártyán a kórokozók könnyebben tudják kifejteni káros hatásukat. A megfázás önmagában nem nevezhető betegségnek, de a lehűlt szervezet immunrendszere védtelenebb a környezetünkben állandóan jelen lévő kórokozókkal szemben, tehát nagyon könnyen fertőződhetünk meg.
A nátha, és a torokfájás a legtöbb esetben néhány nap alatt meggyógyul, és elfelejthetjük a kellemetlenségeket. Az esetek más részében viszont szövődmények alakulnak ki, amelyek akár hetekig is elhúzódnak és olykor gyógyszeres kezelést is igényelnek. A két leggyakoribb szövődmény a középfülgyulladás, és az arcüregek gyulladása.
A felső légúti betegségek leggyakoribb szövődménye a középfülgyulladás. Különösen igaz ez a gyermekek esetében, akiknél az arc, és koponya anatómiai viszonyai miatt ez könnyebben alakulhat ki. Egyéni érzékenység is jellemző e szövődmény kialakulására, tehát vannak emberek, akiknél nagyon gyakran kialakul egy nátha kapcsán, míg másoknál sohasem. A középfülgyulladást vírusok, és baktériumok egyaránt okozhatják. Általában lázzal, rossz közérzettel, halláscsökkenéssel, nyeléskor fokozottan érzett fájdalommal járó betegség, csecsemőknél sokszor hányás is előfordul. A betegség mindenképpen szakorvosi ellátást igényel, mivel kezeletlen esetben – szerencsére ritkán - de akár életveszélyes, vagy maradandó károsodással járó állapot alakulhat ki.
Gyakori szövődmény még az orr melléküregeinek gyulladása. Vírusok, baktériumok okozhatják, sőt ezekhez gombás fertőzés is társulhat. Tulajdonképpen minden egyszerű nátha esetén valamely mértékben érintetté válik az orr melléküregeinek nyálkahártyája, viszont a betegek túlnyomó többségénél nem jelentkeznek tünetek, és szép csendben a náthával együtt megszűnik a nyálkahártyák izgalma is.
A felső légúti hurutnál fennálló orrnyálkahártya gyulladás kialakulásakor egyes hajlamosító tényezők fokozhatják e szövődmény kialakulását. Ilyen hajlamosító tényező, ha valamiért rossz a melléküregek szellőzése. Ezt okozhatja az orrsövény ferdülése, vagy orrpolip is.
A gyulladás érinthet egy üreget, ez felnőtteknél általában az egyik oldali arcüreg, de előfordulhat mindkét arcüreg, vagy a homloküreg, a rostasejtek, vagy az úgynevezett iköböl gyulladása is.
Attól függően, hogy milyen típusú, és erősségű kórokozó kerül a szervezetbe, illetve milyen az egyén immunrendszere, különböző súlyosságú, és lefolyású lehet ez a betegség. Kezdetben a nyálkahártyahurut miatt fokozódik az üregben a váladékképződés, és ha ez nem ürül ki rendesen, akkor nagy az esélye annak, hogy felülfertőződés következik be, és ekkor már gennyes forma alakulhat ki.
A tünetek leggyakrabban: az orrváladék felszaporodása, láz, fejfájás, és jellegzetes az arc fájdalma, ami előre hajoláskor, köhögéskor fokozódik.
Rossz fog miatt, vagy uszodában a teljes fejet víz alá merítő úszásformák esetén is kialakulhatnak a melléküregek gyulladásai.
Az arcüreggyulladás nem csak közvetlenül a felső légúti hurutos időszakra terjed ki, hanem krónikussá is válhat. Ekkor a tünetek nem olyan hevesek de a pangó, gennyes váladék miatt komoly problémákat okozhat.
Mindkét szövődmény esetén a fül-orr-gégész szakorvos vizsgálata, esetleg az általa javasolt egyéb vizsgálatok döntik el a kezelés, gyógyszerelés módját.
Fontos lenne már kisgyermekkorban megtanulni az orrfújás helyes módját, mert ezzel sok esetben meg lehet gyorsítani a betegség gyógyulását, sőt olykor a megelőzését is. A technika lényege, hogy egyszerre csak az egyik orrlukat fújjuk, a másikat fogjuk be. Fejünket kissé hajtsuk előre, és szakaszosan, közepes erővel fújjunk. Aztán persze a másik oldalt ugyanilyen módon. Ezzel a módszerrel el lehet kerülni, hogy a váladékot a melléküregek felé préseljük.

Légúti allergia

A légúti allergiáról már sok mindent tudunk mégis, mivel 15-20 éve rohamosan nő az allergiás betegek száma ezért érdemes az ismereteinket még bővíteni e témakörben.
Szakemberek becsült adatai szerint Magyarországon a gyerekek és fiatal felnőttek legalább 15-20%-át érinti az allergia. Mivel a tünetek olyan kínzóak, hogy a legtöbb esetben gyógyszert kell rá szedni, így az anyagi terhek mértéke is számottevő mind az egyén, mind az állami egészségügyi kassza számára.
Az ember szervezete bármilyen anyagra lehet túlérzékeny, adhat az immunrendszere túlzottan heves reakciókat, azaz bármire lehetünk allergiásak. A légúti allergia kialakulásában a genetikai hajlam és a környezeti tényezők egyaránt szerepet játszanak.
A betegség tünetei egyénenként különböző időszakokban jelentkeznek, és eltérő súlyosságúak lehetnek. Ezek közé tartozik a viszkető, eldugult orr, amiből vízszerű orrfolyás is előfordulhat. A torokban kaparó, viszkető érzés lehet, és gyakori a tüsszögés, köhögés. Előfordulhat nehezített légzés, a szem kötőhártyája vörös, viszket. Mindezekhez rossz közérzet, tompultság, és fejfájás is társulhat.
A kiváltó okot allergiaszűréssel lehet megállapítani, ami leggyakrabban Prick teszttel (karcolásos allergia vizsgálat) végeznek az allergológiai szakrendeléseken, ahová a háziorvos utalhatja a nála panaszokkal jelentkező betegeket.
Ha valakinél a kivizsgálás során kiderül, hogy mi okoz allergiás panaszokat, akkor szerencsés esetben el lehet kerülni a kiváltó okot, azaz az allergént. A legnehezebb azoknak az allergéneknek az elkerülése, melyek belégzés útján jutnak a szervezetbe.
Ezek közül a leggyakrabban a házipor atka, bizonyos állatok szőre, penészgombák, és egyes növények pollenjei váltanak ki allergiás tüneteket.
A gyógyszereken kívül az allergiás reakció kialakulásának megelőzése akkor lehetséges, ha nincs, vagy kevés az allergén a környezetünkben. Ez úgy lehetséges, hogy ha lehet, eltávolítjuk magunk környezetéből a kiváltó okot. Ez természetesen nem minden esetben lehetséges. A pollen allergiásoknak néhány életmódi tanács segíthet. Ezek közé tartozik a napi hajmosás, lehetőleg este, mivel a hajban, mintegy szűrőben fennakadnak napközben a pollenszemcsék. Legalább hetente egyszer húzzunk tiszta ágyneműt. A lakásban a késő esti, éjszakai szellőztetés a javasolt, mivel a természetes légáramlatok ekkor szállítják legkevésbé a polleneket. Ne autózzon nyitott ablakkal, a lakásban minél gyakrabban nedves kendővel portalanítson. A kiskertekben ha füvet kell nyírni, vagy egyéb kerti munka akad, akkor azt a lehető legrövidebb idő alatt végezze el, és használjon orr-száj maszkot.
Az étkezés is befolyásolhatja a tünetek hevességét. Egyes élelmiszerek molekuláris szerkezete hasonlatos az allergénekre ezért önmagukban is kiválthatják, vagy felerősíthetik az allergiás tüneteket. Azt már valószínűleg mindenki tudja, hogy a parlagfű a leggyakoribb allergiás tüneteket kiváltó növény. Azt viszont kevesen gondolják, hogy bizony sok más növény is hasonló tulajdonságokkal rendelkezik. Csak egy példát említenék. Mezőkön, utak mellett is egyre gyakrabban, és nagyobb területeket elfoglaló módon látjuk a viszonylag magasra növő, dekoratív, sárga virágú kanadai aranyvessző nevű növényt. Annyira tetszetős, hogy sokan a kertjükbe telepítik mint dísznövényt, vagy vázába téve szobájukban gyönyörködnek benne. Pedig nagyon sok embernek okoz allergiát, sokan nem is tudják, hogy mi váltja ki. Hasonló végig nem gondolt telepítés, mikor olyan fa fajtát ültet valaki a kertjébe, ami aztán évekre újra, és újra panaszokat okoz.
Ha tehát valaki tudja magáról, hogy pollenekre allergiás, akkor gondos odafigyeléssel, életmódi szabályok figyelembe vételével maga is sokat tehet állapota javítása érdekében. A különböző gyógyszereket csak akkor kell igénybe venni, ha az egyéb lehetőségek kimerültek, akkor viszont fontos előírás szerint alkalmazni, mivel a szövődmények kialakulását el kell kerülni.

Nyári hőség ártalmai

Ez év júliusának első két hete embert próbáló hőségben telt, hőmérsékleti rekordok dőltek meg. Sok helyen még éjszaka sem ment a hőmérséklet 25°C alá. Várhatóan ezen a nyáron lesznek még hasonlóan meleg napok, és ha a klímakutatásoknak hihetünk, akkor ez a jelenség a jövőben egyre gyakoribb lehet. Jó lenne tehát felkészülni a túlzott hőség hatásainak felismerésére, kezelésére, megelőzésére. A különböző hőártalmak különösen a kicsi gyerekeket, időseket, betegeket érintik de az egészséges emberekre nézve is veszélyt jelenthetnek, sőt a háziállatoknál is kialakulhatnak.
A napszúrásról, annak következményeiről, megelőzéséről a legtöbb ember már sokat tud. Arra kevesen gondolnak, hogy magas külső hőmérsékleti hatásra bekövetkezhet súlyos állapot akkor is, ha nem éri a szervezetet közvetlen módon napsugárzás. Ennek oka az, hogy az emberi szervezet hőmérséklete - bizonyos határok között mozogva- állandó. Ennek biztosítására a szervezet különböző hőszabályozó mechanizmusai által törekszik. A szabályozás központja a köztiagyhoz tartozó hipotalamuszban van. A hőmérséklet emelkedésére erősödnek a hőleadást segítő folyamatok, melyek a bőr eeinek kitágulását, és a verejtéktermelés fokozódását eredményezik, amivel a szervezet a hőleadást biztosítja.
Ha a külső hőmérséklet hosszú időn keresztül nagyon magas, az nagy megterhelést jelent a szervezet számára, mivel a normál testhő biztosítása kimeríti. Tehát tisztában kell lenni azzal a veszéllyel, hogy a közvetlen napsugárzás elkerülése még nem jelent védelmet a hőártalom ellen, ami lehet hőkimerülés, hőpangás, hőguta.
Hőkimerülés akkor alakulhat ki, ha a szervezetet hosszú ideig, több napig éri az extrém magas (40°C körüli) környezeti hőmérséklet. Az ehhez való alkalmazkodás erősen igénybe veszi a szervezetet, és megterhelést jelent szinte minden életfontosságú szervrendszer működésére. Két formája van, az egyik a vízhiányos, a másik a sóhiányos. A vízhiányos formára legjellemzőbb tünet a nagyfokú szomjúságérzet, ha a bőrt összeráncoljuk, az nem, vagy nem teljesen simul el, gyengeség érzés, szapora szívverés,látás/ hallás zavar, és légzési nehézség is kialakulhat. A sóhiányos forma azt jelenti, hogy izzadással túl sok ásványi anyag ürült ki a szervezetből. Tünete lehet a fejfájás, szédülés, hányinger, hányás, ingerlékenység, vagy éppen bágyadtság, szapora szívverés, és a kisebb izmok rángása, görcse is felléphetnek. Hőpangás kialakulhat 25-30°C-ban is, ha nagy fizikai terhelésnek van kitéve a szervezet, különösen ha a levegő páratartalma magas. Hőpangásra utal ha nagyfokú izzadás mellett hányinger, hányás lép fel, szapora a szívműködés, és a légzés.
Hőguta alakulhat ki, ha extrém nagy melegben, nehéz fizikai munkát végezve a testben termelődő hőmennyiséget a szervezet nem képes leadni. A kóros állapot tünetei közé tartozik a kivörösödött arc, forró, száraz bőr, fejfájás, tántorgó járás, testhő megemelkedése, ami akár a 41 °C fokot is elérheti, esetleg eszméletvesztés is előfordulhat. A szervezet hőszabályozó rendszerének összeomlását jelzi, ha az izzadás hirtelen megszűnik, ezzel a szervezet saját hűtési mechanizmusa leáll. Ez életveszélyes állapot!
A hőártalmak kezelésében az aktuális állapot mérlegelése a döntő. Vezérlő szempont a szervezet hűtése, folyadékpótlása, de súlyos állapotú beteghez mentőt kell hívni, mivel csak kórházi körülmények között biztosítható a szervezet egyensúlyának helyreállítása. A szervezet hűtését leghelyesebb úgy biztosítani, hogy a beteget fejét megemelt helyzetbe téve lefektetjük, lehetőleg egész testét nem hideg de hűvös vizes lepedőbe betekerjük.
A megelőzés szerepe nagyon jelentős. Sok esetben, gondos körültekintéssel lehetőség van a hőség okozta kóros állapotok elkerülére. Ez elsősorban abból áll, hogy el kell kerülni a test túlzott felmelegedését. Kánikulában tartózkodjunk lehetőleg hűvös helyen, vagy naponta többszöri langyos vizes fürdővel hűtsük magunkat. Figyelni kell a különösen veszélyes helyzetekre, gondolok itt arra, hogy semmiképp se hagyjunk magára a zárt autóban, vagy babakocsiban túlöltöztetett, például levegőztetni kitett alvó csecsemőt.
Vannak olyan helyzetek, amire ritkán gondolunk ebből a szempontból, ilyen például, amikor tűző napon szükséges használni bukósisakot, biciklizés, lovaglás alkalmával. Ilyenkor a sisakon belül nagyon fel tud hevülni a koponya, ezen belül az agy. A nagy hőségben a fák árnyéka alatt való tartózkodás sem ad biztonságot, ha az hosszú időn keresztül fennáll. Hiszen ha a levegő hőmérséklete közelít a 40 °C- hoz, és a levelek csak szűrik de teljesen meg nem akadályozzák a napsugarak átjutását, ez lehetőséget teremt a tünetek kialakulásához. A hőség a közlekedésben is lehet veszélyforrás, hiszen a nagy melegben megnő a reakcióidő, tompább az érzékelés, csökken a koncentrálóképesség, fokozódik az emberek ingerlékenysége, ezek a tényezők hozzájárulhatnak baleset kialakulásához.
Vannak olyan körülmények, amikkel ronthatjuk, és vannak, melyekkel javíthatjuk szervezetünk hőmérséklethez való alkalmazkodását. Rontjuk, ha zárt, sötét, vastag ruházatot viselünk, ha nem iszunk elég folyadékot, ha túlzott fizikai terhelésnek tesszük ki szervezetünket. A zsíros, nehezen emészthető ételek terhelik a szervezetet, inkább gyümölcs, züldség alapú legyen a táplálkozás. A folyadékpótlásnál- mivel az izzadással nemcsak vizet, hanem ásványi anyagokat is veszt s a tiszta ivóvíz mellett az ásványi anyagokat tartalmazó ásványvizek és zöldség, és gyümölcslevek nagyon hasznosak.

Nyári hasmenés

Egészségünket a minket körülvevő kórokozók télen és nyáron egyaránt veszélyeztetik. Télen is előfordulhat például hasmenés. Ekkor többnyire nem fertőzéses eredetű, vagy vírusok okozzák. Nyáron sokkal könnyebben alakulnak ki az emésztőrendszer bakteriális fertőzés miatti betegségei. Ezek lehetnek nagyon enyhe lefolyásúak, de súlyos esetben akár kórházi ellátást szükségessé tevők is. Érdemes információval rendelkezni ezen a téren is, hiszen a nyári szabadságot könnyen tönkre teheti, ha egy héten keresztül a kínzó hasmenés leküzdésével kell bajlódni.
A gyakori fertőzések oka elsősorban az, hogy a melegben lényegesen gyorsabban szaporodnak a kórokozók, és rövid idő alatt óriási számban fordulhatnak elő az élelmiszerekben, vizekben.
Szerepe lehet annak is, hogy a nyári életforma, a strandokon eltöltött szabadidő, az utazások gyakran teremtenek olyan élethelyzetet, hogy mellőzzük a kézmosást, kevésbé gondosan mossuk meg a gyümölcsöket, és sok egyéb ilyen tényező elősegíti a fertőzések kialakulását. A szabadban az élővizekben is könnyebben szaporodnak el a kórokozók, amelyek fürdéskor könnyen a tápcsatornába kerülhetnek.
Az élelmiszerek általi bakteriális fertőzések közül leggyakrabban a szalmonella baktériumok okoznak fertőzést. A tünetek 24 óra múlva jelentkeznek hányással, hasmenéssel, lázzal, hasgörcsökkel, és egészséges embereknél diétával három-négy nap alatt elmúlik a betegség.
Idegen országokban még akkor is könnyebben lehet hasmenéses betegséget szerezni, ha a higiénia nagyjából megfelelő. Ennek az az oka, hogy a szervezetünk nem védekezik megfelelően az ottani kórokozókkal szemben, és míg a helyi lakos nem lesz beteg ugyanattól a kórokozótól, addig az idegen könnyebben kap el betegséget.
Enyhébb hasmenéses esetekben javasolható, hogy ne nyúljunk azonnal gyógyszerhez. Inkább bő folyadékfogyasztással, ami elsősorban víz legyen, vagy alig cukrozott tea, és diétával érdemes próbálkozni. A túlságosan cukros folyadékok, és a rostos gyümölcslevek fokozzák a belek mozgását, tehát hasmenéskor egyáltalán nem javasolhatók. Az elfogyasztott ital szobahőmérsékletű legyen, és félóránként igyon a beteg, ha felnőttről van szó, akkor kb. napi 3-4 liternyit.
A diéta annyit jelent, hogy első és második nap szilárd ételt nem is szükséges fogyasztani, elsősorban az elvesztett folyadékot, és ásványi sókat kell pótolni. Erre alkalmas a szénsavmenetes ásványvíz, a már fent említett módon készült tea, zöldségleves leszűrt, zsírtalan leve. Szigorúan koplalni nem szükséges, ha kívánja a beteg, akkor ehet az alább felsorolt diétás ételek közül.
Ha a bő folyadékfogyasztás mellett javul a helyzet, akkor kis adagokban ehet a beteg megfőzött és összetört répát, és krumplit. Reszelt almát, banánt, háztartási kekszet, ropit, pirítóst, főtt rizst. A javulás következő szakaszában kiegészíthetjük a diétát sovány sonkával, zsírszegény túróval, zsírtalanított húslevessel.
Csak fokozatosan, a folyamatos javulás észlelésekor kb. egy hét után lehet visszaszokni a megszokott étrendhez.
A gyógyszertárakban kapható az elvesztett elektrolitok pótlására többféle készítmény, de ezekre általában nincs szükség, mert jól pótolhatók a diétával.
Az orvosi szén alkalmazása (carbo activatus) egyébként egészséges embernél hasmenés esetén nagyon kedvező lehet, ám ha valakinek krónikus emésztőrendszeri betegsége van, akkor csak orvossal megbeszélve alkalmazhatja. Egyéb más, hasmenés elleni gyógyszer szedése mindenki számára csak orvossal történő megbeszélés után javasolható.
Orvoshoz általában akkor kell fordulni a hasmenéssel, ha diéta mellet két nap után sem tapasztalunk javulást, illetve egyéb tüneteket is észlelünk. Ezek közé tartozik az erős fejfájás, nehezen csillapítható magas láz, hidegrázás, illetve ha erős hányás is társul a hasmenéshez. Ez a két nap türelmi idő csak az egyébként egészséges emberekre vonatkozik, és csak akkor, ha közben kielégítő a folyadékbevitel, ami ebben az esetben napi 3 liternyit feltétlenül jelent.
Csecsemőknél, kisgyermekeknél, időseknél nem szabad ennyi időt várni a javulásra, hiszen súlyos esetben néhány óra alatt is kritikus állapotba kerülhet a beteg. Náluk figyelni kell arra, hogy a vizelet ürítés megfelelő mennyiségű-e, nem zavart e a tudat, a nyálkahártyák, és a nyelv nedves-e? Ha ezekkel problémát tapasztalunk, akkor azonnal orvoshoz kell fordulni.
Ha idegen országba utazunk, különösen ha tőlünk délebbre eső vidékre, akkor érdemes betartani néhány szabályt, ami segíthet a megelőzésben. Ezek közé tartozik, hogy vigyünk magunkkal itthonról hasmenés elleni gyógyszert (széntabletta). Ezen kívül kerüljük a nyers ételeket, nehezen mosható salátákat, csak hámozható gyümölcsöt együnk, italunkba ne kérjünk jégkockát. Csak palackozott vizet használjunk még fogmosásra is. Több utazó beszámolt arról, hogy figyelni kell, hogy megbízható helyről (sosem utcai árustól) vegyük a palackozott vizet, mert hamisítják, és előfordulhat, hogy csapvizet töltenek a palackba.
A tartósan fennálló hasmenés krónikus, súlyos betegségek kísérő tünete is lehet, ezért ha néhány nap alatt nem rendeződik ez az állapot, akkor mindenképpen orvoshoz kell fordulni, még akkor is ha semmi más tünetet nem észlelünk.

Gyermekeink mozgásszerveinek egészsége

Az újszülött érkezése a családba szinte minden ember életében az elképzelhető legnagyobb örömet jelenti. A szülők a boldogság mellett átérzik a felelősséget gyermekük egészségének megőrzése, fejlesztése érdekében. Ezért szeretnének mindent megtenni, óvják a betegségektől a kis jövevényt, védőoltásokat adatnak nekik, hogy elkerüljék a súlyos, a régi korokban halálos betegségeket. Magyarországon világviszonylatban is kiemelkedő a csecsemők orvosi, védőnői ellátásának szervezettsége. Ennek a jó ellátási szintnek az eléréséhez természetesen a szakemberek együttműködésén túl szükség van a szülők partnerségére is. A partnerség alapja pedig, hogy a szülők birtokában legyenek azoknak az ismereteknek, melyek erre motiválják őket.
Magyarországon a kötelező gyermekkori szűrések része, hogy már az újszülött osztályon a gyermekorvos,- aki minden esetben megvizsgálja az újszülötteket -, a csípőszűrést is elvégezze, és dokumentálja. Ezután, mikor a házi gyermekorvos találkozik az újszülöttel ő is fizikálisan megvizsgálja ebből a szempontból is, és bármi gyanújel esetén gyermekortopédiai vizsgálatra küldi a csecsemőt. A képalkotó eljárások közül az ultrahang vizsgálat segítségével végezve, a hathetes csecsemők csípőszűrése kötelező.
A veleszületett csípőficam lényege, hogy a csípőízületnek az a része (vápa) amelybe a combcsont feje illeszkedik nem megfelelő fejlettségű, és emiatt abból könnyen ki tud mozdulni. Ez az állapot különböző súlyosságú lehet.
A ficam lehet részleges, ekkor megmarad a kapcsolat az ízületi vápa és az ízületi fej között, és lehet teljes, amikor az ízületi fej a vápával nem érintkezik.
A veleszületett csípőficam valamennyi fejlődési rendellenesség között a leggyakoribb. Ha figyelembe vesszük, hogy a fejlődési zavarok korrekciója annál gyorsabb, és eredményesebb, minél korábban tudjuk biztosítani a fejlődés helyes irányát, érthető az a törekvés, hogy már újszülött korban igyekszünk megakadályozni, vagy megszüntetni a diszlokációt (ficamot), és elősegíteni a csípőízület helyes fejlődését.
A betegség tüneteit gyakran a szülők maguk is észreveszik. Leggyakrabban az tűnik fel, hogy a csecsemőn a comb, csípő, vagy popsi ráncai aszimmetrikusak, a láb kifelé fordul, az egyik láb rövidebbnek tűnik, vagy egyik lábát kevésbé mozgatja. A szülőknek eszébe juthat, hogy a családban fordult már elő csípőficam, ez is erősítheti gyanújukat. Jó tudni azt is, hogy ez az elváltozás a lányok körében lényegesen gyakoribb, mint a fiúknál.
A Misszió Egészségügyi Központ Nonprofit Kft. szakembereinek tapasztalatai szerint nagyon gyakori, hogy a hathetes korban elvégzett ultrahangos vizsgálat nem egészül ki az orvosi fizikális vizsgálattal. Az ultrahangos leleten gyakran olvasható, későbbi kontroll kérése nem azt jelenti, hogy addig csak várakozni kell, hanem azt, hogy cselekedni szükséges. Vagyis orvoshoz kell vinni a kicsit, és a vizsgálatot követően meg kell beszélni, hogy milyen módszerek alkalmazásával lehet megkezdeni a prevenciót a csípőficam kialakulásának elkerülésére. A kontrollon ennek eredményeként várható csak a javulás. A kezelés nélküli várakozás sok esetben azt vonja maga után, hogy későbbiekben hosszabb ideig tart, és nehezebb lehet a korrekció. A csecsemő 4 hónapos kora után ez a legtöbb esetben már komoly problémaként felmerülhet. Gyakorlatban tehát az ultrahangos lelettel vissza kell menni a házi gyermekorvoshoz, akinek el kell dönteni, hogy van e szükség további teendőkre.
A kezelés alapelve: minél korábban elkezdeni és a legkíméletesebb módszerrel végezni.
A legkisebb gyanújelnél törekedni kell a csípők abdukált (a combok széttárásával megvalósuló) helyzetét, szabadabb mozgását biztosító pelenkázás alkalmazására. Ha újszülöttön instabil, vagy laza csípőt észlelünk, abdukciós (minél jobban terpesztő) pelenkázást, betétes Rugi nadrág viselését javasoljuk, és a vizsgálatot 3 hét múlva megismételjük. Ha a javulás nem kielégítő mértékű, akkor a gyermek ortopéd szakorvos fog javaslatot tenni a további módszerek, és kezelések alkalmazására.
Mindezek alapján elmondható, hogy a korai, és a megfelelő szakmai résztvevők segítségével végzett fizikális vizsgálatok, és az ezt kiegészítő ultrahangos vizsgálat jelentik a megnyugtató szakmai biztonságot nyújtó szűrést. A fizikális vizsgálat nélkül az UH eredmény megbízhatóan nem értékelhető.

Dr. Andrássy Ilona
ortopéd szakorvos
rehabilitációs szakorvos

Nyári torokfájás

Feltartóztathatatlanul közeleg a nyár, és egy különös jelenség, a nyári torokfájás témakörét járjuk kicsit körül.
Sokan gondolhatják, hogy miért éppen nyár elején aktuális erről szót ejteni, de biztos vagyok benne, hogy még többen értik a felvetést, hiszen egyáltalán nem ritka jelenség, hiszen nyáron megközelítőleg ugyanannyian tapasztalják meg ezt a betegséget, mint télen. Különösen kellemetlen, ha a várva várt nyaralás közben a felhőtlen szórakozás helyett rossz közérzettől kínozva kell betegeskednünk.
Valószínűleg mindenki átélte már a torokgyulladással járó kellemetlen tüneteket, a kaparó, égő érzést a torokban, nyelési nehézséget, köhögést, rossz közérzetet, és esetleg láz is fellépett.
A torokgyulladást a téli időszakban a fűtött, zárt terekben belélegzett, könnyen szaporodó, ezért nagy számban jelen lévő és terjedő kórokozók idézik elő. A nyári időszak jellemző megbetegedési körülményeihez a jeges italok, a fagyi, és az egyre elterjedtebb légkondicionálás járul hozzá. A hideg ételek, italok fogyasztásakor az arra érzékenyeknél a hirtelen hőkülönbség okozhatja a nyálkahártyák gyulladását. A légkondicionáló berendezések használatánál ha túl hidegre hűtjük a levegőt, majd gyakran kijárkálunk a hőségbe (pl. légkondicionált tömegközlekedési eszközök), ez is okozhat torokfájással járó betegséget. Szakemberek azt javasolják, hogy a szabadban mértnél legfeljebb 6-8 °C –al csökkentsük csak le a levegő hőmérsékletét.
A légkondicionáló használatánál felléphet egy másik, olykor súlyos betegséget okozó helyzet is, mégpedig az, hogy a berendezés szűrőjében kórokozók telepszenek meg, és ezek a használat során a légtérbe kerülnek, ahonnan a belélegzéssel a légutakba jutnak. Ez ellen nagyon fontos védekezni a megfelelő karbantartással, ami a légszűrők előírásszerű cseréjével, és a berendezéstől függően más eljárásokkal valósítható meg. Ez egyaránt vonatkozik az otthoni, a gépkocsiban lévő, és még hangsúlyosabban a közösségi terek (vendéglők, üzletek, irodák, váróhelyiségek stb.) berendezéseire is. A légkondicionáló hűtőfolyadékában baktériumok, gombák, és egyéb kórokozók telepedhetnek meg, amelyek súlyos esetben, vagy gyengébb immunrendszerű személy esetén akár halálos kimenetelű betegségeket okozhatnak. Ezek közül a legismertebb a Legionella baktérium által okozott betegség, aminek lehet enyhébb, influenzaszerű formája is de kialakulhat végzetes kimenetelű tüdőgyulladás is.
Az arra érzékenyeknél egyébként évszaktól függetlenül is, akár évente több alkalommal is okozhatnak különböző irritáló ártalmak torokfájást. Ezek közül a leggyakoribb a kiabálás, hosszan tartó éneklés, hangos beszéd, dohányzás, dohányfüstös, poros levegőn való tartózkodás. Számukra a megelőzés lehet a leghasznosabb megoldás, hiszen általában mindenki felismeri saját érzékenységét, így lehetősége van elkerülni azokat a helyzeteket, amik számára veszélyt jelenthetnek.
Szerencsére a torokfájást legtöbbször (kb. 85%) vírusok okozzák, és szervezetünk védekező rendszere néhány nap alatt leküzdi a betegséget. Ebben az esetben csak az a teendő, hogy a kellemetlen tüneteket enyhítsük, és nem szükséges antibiotikumot szedni. Minden torokfájás esetén torokkímélő étrend és életmód, bő folyadékfogyasztás, szükség esetén láz, és esetleg fájdalomcsillapító javasolható.
Viszont ha 2-3 nap alatt nem szűnnek meg a tünetek, esetleg fülfájás, nyirokcsomó duzzanat, magas láz, vagy egyéb tünet jelenik meg, akkor orvoshoz kell fordulni. Az orvos dönti el, hogy vírus, vagy baktérium okozhatja a panaszokat, és ez dönti el a kezelés mikéntjét is.
Kevesen gondolnak arra, hogy a vény nélkül kapható szereknek is nagyon szigorúan be kell tartani a használati utasítását, mert a szabálytalan alkalmazással ártani is lehet. Ez vonatkozik az egyszerű torokfertőtlenítő szerekre is, mert a szájban normál esetben is élnek baktériumok, és ezeknek a kipusztítása egyáltalán nem kívánatos.

Tavaszi napfény

A borús, szürkeséggel járó téli hónapok után hirtelen ragyogóan napsütéses napok köszöntenek be tavasszal. Ezért érdemes már most is foglalkozni azzal, hogy a napfény elengedhetetlenül szükséges az emberek egészséges életéhez.
A napfény bizonyítottan pozitív hatással van hangulatunkra, immunrendszerünkre, segíti a gyógyulási folyamatokat, fertőtleníti a bőr felületét, és még számos előnyös hatása van. Egyes kutatások, és összehasonlító vizsgálatok összefüggést találtak a napsütés és egyes daganatos betegségek gyakorisága között. Azt tapasztalták, hogy a rendszeres és mértékletes napozás néhány daganatfajta kialakulásának kockázatát csökkenti (mell, vastagbél, prosztatarák).
Amiről már sokszor hallottunk, hogy a túlzott napozás megnöveli a bőrrák kockázatát, azt úgy kell értékelni, hogy a szakemberek ilyenkor a bőr leégésével járó ártalmat tekintik kockázati tényezőnek. Tehát a megfelelő szabályok betartásával történő napozás (időtartam, napszak, bőrvédelem stb.) egyértelműen hasznos a szervezet számára.
A napfénynek az egyik kiemelten jelentős szerepe a szervezet D vitamin háztartásában van. A D vitamin a zsíroldékony vitaminok közé tartozik, és a szervezet sokféle élettani folyamatában működik közre. A D vitaminnal kapcsolatos kutatások során egyre több betegség kialakulásánál tapasztalják, hogy szerepe lehet a szervezet alacsony D vitamin szintjének.
A D vitaminok képződéséhez szükség van bizonyos tápanyagokra, melyek bizonyos provitaminokat tartalmaznak, és ezekből a bőrfelületet érő napfény segítségével alakítja át a szervezet vitaminná. Ezek aztán a vékonybélből szívódnak fel, és tárolásuk a zsírszövetben történik.
A táplálékok közül különösen a tojás, halolaj, máj, tejtermékek, növényi olajok tartalmaznak sok szükséges anyagot a D vitamin előállításához.
A D vitamin elsősorban a csontok egészséges fejlődéséhez, a csontritkulás kialakulásának megelőzéséhez szükséges, szerepe van a szervezetben a kalcium, és foszfor felszívódásának szabályozásában. Szükséges a szív, az immunrendszer működéséhez, és az idegrendszerben zajló folyamatok támogatásához. Egyes autoimmun betegségek kialakulásánál is szerepe van az alacsony D vitamin szintnek.
Tehát csecsemőkortól kezdve, az élet végéig nagyon fontos biztosítani a megfelelő mennyiségű vitamint. Egyes betegségek esetén szükség lehet felnőttkorban a D vitamin gyógyszer formában történő szedésére. Csecsemőkorban az egészséges csontfejlődés érdekében –a születési hónaptól függően- a gyermek egy vagy másfél éves koráig kötelező a D vitamin napi pótlása.
A szervezet szerencsére képes tárolni bizonyos mennyiséget ebből a vitaminból, és erre nagy szükség is van, hiszen hazánk klimatikus viszonyai miatt a téli hónapokban a D vitamin előállítása a napfény hiánya miatt akadályozott. Orvosi javaslatra szükséges lehet a téli hónapokban gyógyszer formájában pótolni a D vitamint. Ebben az esetben nagyon pontosan be kell tartani az adagolást.
A napfényes hónapokban egészséges embereknél nincs szükség gyógyszer formájában a szervezetbe D vitamint juttatni, elég, ha tudatos táplálkozással, és életmóddal biztosítjuk a megfelelő szintet. Ezért javasolható, hogy használjuk ki a tavasz első napsugarait, és fokozatosan napozzunk egy kicsit.
Természetesen már a tavaszi napozáskor is be kell tartani azokat a szabályokat, mint a nyári rekkenő hőségben. Talán még fokozottabban is kell figyelni, hiszen a bőr a téli hónapokban történt szünetet követően még edzetlen, érzékenyebb a hirtelen napfényre. Csalóka még az is, hogy mivel nincs nagy meleg, hajlamosak lehetünk arra, hogy egyszerre, hirtelen a szükségesnél több időt töltsünk a napon, pedig a levegő hőmérséklete nem befolyásolja a napsugarak hatását. Ezek a szabályok a D vitamin képződés szempontjából azért is figyelemre méltók, mert e célból nincs szükség napi 15-20 percnyi napozásnál többre.
Tudni kell, hogy nem képződik több vitamin, ha több időt töltünk a napon, tehát nem árt óvatosnak lenni.

Tavaszi fáradtság

Mindannyian ismerjük ezt a kifejezést, sőt valószínűleg már meg is tapasztaltuk, hogy mit jelent a tavaszi fáradtság. Vajon ez csak olyan szólás-mondás, vagy valóban van élettani alapja ennek a szóösszetételnek.
Bizonyított tény, hogy az évszakok változása, az időjárás, az erős légköri változások hatnak a szervezetünkre. Ilyenkor tavasz kezdetén pedig mindhárom egyidejűleg fennáll.
Melegszik az idő, ezzel együtt változik a légnyomás, ez az érzékenyebb embereknél vérnyomásváltozást idéz elő. Általában csökken a vérnyomás, és ennek következménye lehet a gyengeség érzés, álmosság, fáradékonyság, levertség.
Mindannyiunk szervezetének alkalmazkodni kell a hónapokon át tartó sötét, és hideg napok után az egyre hosszabb időn át tartó világoshoz, és a melegebb, illetve változékonyabb hőmérséklethez. Ez az alkalmazkodási feladat gyors időjárási változások esetén megterhelő lehet az egészséges, és a beteg szervezet számára egyaránt.
Téli táplálkozásunkra jellemző, hogy egyhangúbb, mint nyáron. Kevesebb vitamint tartalmaz az étrendünk, szinte még akkor is, ha naponta eszünk gyümölcsöt, hiszen a nyáron leszedett, raktározott zöldségfélék vitamin tartalma tél végére lecsökken. A jellemzően téli ételek általában kalóriában dúsabbak, tehát a legtöbb ember néhány kiló plusz súlyt is felszed ebben az időben. Annál is inkább, mivel télen az anyagcserénk is kicsit lelassul.
Az emberek túlnyomó többségére jellemző a fizikai aktivitás csökkenése is a téli hónapokban, hiszen a „rossz idő” miatt kevesebbet vagyunk a szabadban, több időt töltünk a bezárt helyiségekben.
A témában járatos szakemberek egy része mintegy hiányállapotként jellemzi a szervezet tavasz eleji állapotát. Nem csupán arról van szó, hogy a szervezet vitamin szükségletét nem biztosítjuk megfelelő szinten, hanem a szerotoninszint csökkenés is szerepet játszik. Ez a hormon a központi idegrendszer működésén keresztül hatva befolyásolja a hangulatunkat, aktivitásunk mértékét.
A tavasz eljöttével a szervezet aktiválódik, több vitaminra, ásványi anyagra van szüksége, ami sokunknál, a fenti okok miatt nem áll rendelkezésre, és erre a szervezetünk fáradtság érzettel reagál.
Felléphet még aluszékonyság, kimerültség érzés, ami sokszor borúlátó alaphangulatot idéz elő. Előfordulhat a figyelem, vagyis a koncentráció zavara, és esetleg fejfájást is tapasztalhatunk. Az ingerlékenység, feszült hangulat is velejárója lehet a tavaszi fáradtságnak. Összegezve tehát, ha valaki tavaszi fáradtságot érez, akkor annak tudományosan megalapozott okai lehetnek!
Viszont az előidéző okok elemzése magában hordja a helyzet javításának lehetőségét is. Tehát legjobb, ha igyekszünk mindazt pótolni, amit szervezetünk hiányol.
A táplálkozás terén a rost, vitamin, és ásványi anyag pótlását a gyümölcsökkel, nyers zöldségfélékkel, savanyú káposztával, stb. segíthetjük. Kedvező hetente egyszer halat enni, mert fontos nyomelemeket tartalmaz, viszont a kalóriatartalom a legtöbb hal esetében alacsony. Szintén javasolható az alacsony zsírtartalmú tejtermékek napi fogyasztása. Ha édességre vágyunk, akkor a magas kakaótartalmú fekete csokoládét válasszuk. A folyadékbevitelre is érdemes figyelmet fordítani. Igaz, erre főleg nyáron figyelünk, hiszen sokszor hallunk arról, hogy a nagy melegben ez milyen fontos. Azon már kevesebben gondolkodunk el, hogy hűvösebb időben igaz, hogy kevesebbet párologtatunk de kevésbé érezzük a szomjúságot, és ezért hajlamosak vagyunk kevesebbet inni. Viszont télen is körülbelül 2 liter folyadékra szüksége van a szervezetnek!
A lehetőségekhez mérten töltsünk több időt a szabadban, használjuk ki a néhány órás tavaszi napsütést. Ne engedjünk a lustálkodás csábításának, mert a túlzott passzivitás nem kedvező sem testünknek, sem lelkünknek. Ennek nem mond ellent, hogy a rendszeres alvás, és kipihentség is fontos tényező ahhoz, hogy elkerülhessük az erőtlenség kellemetlen érzését.
Fontos tudni, hogy az úgynevezett tavaszi fáradtság csak néhány hétig indokolja a fenti tüneteket. Ha valakinél ez hónapokon keresztül fennáll, annak más oka lehet, és ezt érdemes a háziorvossal megbeszélni, aki esetleg kivizsgálást fog javasolni, betegségek kizárása céljából.

A téli depresszió

Több ezer éve ismert, hogy az évszakok, illetve az időjárás befolyásoló hatással van egészségünkre. Ennek ellenére mai ismereteink nagy pontossággal csak néhány évtizede vannak az úgynevezett téli depresszióról.
Ismereteinket azért érdemes e témakörben bővíteni, mert egyre több embert érint ez az állapot, ami sok esetben negatívan befolyásolja teljesítményünket, rontja életminőségünket, és súlyos esetben testi panaszok kialakulásához vezethet.
A depressziós emberek száma nő, aminek oka egyrészt, hogy manapság többen fordulnak szakemberhez, így felszínre kerül a betegség. A növekedés másik okának a szakemberek a modern életmódból adódó feldolgozatlan stesszt, hajszoltságot, társas kapcsolatok hiányát, rossz működését tartják.
Valószínűleg sok, még bizonyításra váró tényező okozza de a szervezetre gyakorolt hatása miatt kijelenthető, hogy, súlyos tünetekkel járó, valódi betegségről van szó. A nők sokkal hajlamosabban a téli depresszióra mint a férfiak.
A téli depresszió kialakulásában a fény hiánya játssza a fő szerepet. A hosszan tartó fényhiány a melatonin nevű hormon túltermelődésével jár, és ez okozza a kellemetlen, lehangoltságban megnyilvánuló tüneteket. Ekkor nem csupán a levert hangulat, negatív gondolatok túlsúlya léphet fel, hanem megnő az étvágy, elsősorban a szénhidrátok vonatkozásában. Lelassulhat a gondolkodás, a mozgás, és általános fáradtságérzet léphet fel. A rossz, „semmihez sincs kedvem” hangulat mellett felléphet fokozott ingerlékenység, alacsony toleranciaszint is, ami állandó morcosságban, a dolgokhoz való negatív hozzáállásban nyilvánul meg.
Mivel e fényhiány hazánkban jellemzően a téli hónapokban fordul elő, ekkor a hideg hatása, és a szervezetbe természetes úton, vagyis élelmiszerekkel magunkhoz vett vitaminok alacsony szintje is kedvezőtlenül hat a szervezetünkre. Ezek együtt az immunrendszer gyengébb működését okozzák, aminek következtében a különböző fertőzések könnyebben megbetegíthetnek minket.
Ha valaki felfedezi magán ezeket a jeleket, de állapotát nem ítéli súlyosnak, akkor bizonyos életmódbeli tanácsokat megfogadva maga javíthat hangulatán. Tapasztalati úton beváltnak mondott, kisebb-nagyobb fortéllyal lehet próbálkozni. Lássunk néhányat. A téli depresszió kezelésében szerepe van a fényterápiának, ami lehetőleg természetes fényben, könnyű testmozgás mellett a leghasznosabb, tehát hasznos több időt tölteni a szabadban. A magas B-vitamin és magnéziumtartalmú ételek fogyasztása is kedvezően befolyásolhatja a kedélyállapotot (mogyoró, banán, keserű csokoládé), tehát ezek fogyasztása javasolható.
Önmagunk „kényeztetése” apró örömök megélése is segíthet. Akinek örömöt okoz, és anyagilag megteheti, akkor egy-egy kedves apróság megvásárlása, színházi program, wellness hétvége, vagy erőteljesebb mozgással járó síelés nagyon jó hatású lehet. Aromaterápia már szinte bárki számára könnyen, otthon megvalósítható. Ilyen az illóolajas vagy fürdősós fürdő, vagy aroma mécses, gyertya, füstölő használata. Az alkotás, önmegvalósítás is örömet szerezhet, és szinte minden ember képes kis alkotások létrehozására, legyen az egy kézimunka, rajz, barkácsolás, stb. Fontos, hogy társkapcsolatainkat se hanyagoljuk el, egy jó baráti, vagy szerelmi együttlét is javít a nyomott hangulaton.
A depressziós állapot mind a személy, mind környezete számára sok konfliktussal és problémával jár. Mivel ezen az állapoton a szakember az esetek túlnyomó többségében viszonylag könnyen tud segíteni, ezért felesleges a szenvedést átélni. Ha saját magára nézve, ha csak gyanú szintjén is felmerül a depresszió lehetősége, mindenképpen konzultáljon szakorvossal.

dr. Marczell Mihályné

Hidegallergia

Az allergiával általában tavasztól őszig foglalkoznak a szakemberek, és az érintett betegek. Szót kell ejteni azonban egy különös, kifejezetten a hidegben, vagy hideg hatására jelentkező allergiáról is.
Voltaképpen az allergia túlérzékenység egy, vagy több anyaggal szemben. Mint a neve is előre jelzi, a hidegallergia esetében a tüneteket kiváltó fizikai ok a hideg. Ebben az esetben a hideg az allergén, ez vált ki a szervezetből kóros reakciókat.
Amint a többi allergiás megbetegedésnél, úgy a hidegallergiánál is tapasztalható a megbetegedések számának növekedése.
A hidegallergia lehet öröklött, vagy szerzett. A szerzett forma a gyakoribb, és általában tizennyolc-huszonöt éves kor körül szokott jelentkezni.

A hideg általában mindenkinél okozhat bőrpírt, ez természetesen nem kóros. Akinél viszont allergia áll fent, annál súlyos tünetek jelentkeznek. A hidegnek kitett helyeken, többnyire az arcon, nyakon, kézfejeken (ritkán ugyan de a test bármely területén) jelentkezhet márványozottság, pirosság, hólyagosodás, viszketés, ödéma, fájdalom. Ha kialakulnak a tünetek, akkor amint a betegnél megszűnik a hideg hatás, tehát ha meleg levegőjű helyre megy, akkor a tünetek is fokozatosan megszűnnek.
Egy könnyen alkalmazható teszt, az úgynevezett jégkocka próba, mikor az alkar bőréhez jégkockát szorítunk, és megfigyeljük a reakciót. Ha valaki nem túlérzékeny, akkor keletkezhet ugyan enyhe pirosság, de az hamarosan megszűnik. Ha valaki allergiás, akkor súlyosabb, kellemetlenebb, nehezebben szűnő tüneteket tapasztal.
A hidegre való túlérzékenység nem csak télen okozhat panaszokat, mivel melegebb időben is előfordulhat, hogy hideggel érintkezik a beteg. Lehet ez hűvös vízben fürdés, vagy jéghideg italtól lehűlt pohár kézben tartása stb. Jeges ital fogyasztásakor megduzzadhatnak az ajkak, vagy a garat nyálkahártyája, és nyelési, vagy légzési nehézség léphet fel. Végzetes következmények is kialakulhatnak abban az esetben, ha a beteg a nyári forróságban hideg vízbe ugrik. Ekkor ugyanis a hirtelen vérnyomásváltozás és a bekövetkező keringési zavar akár halált is okozhat.
A hidegallergia kellemetlen tünetekkel jár, és nem is teljesen veszélytelen betegség. A tünetek kialakulásának megelőzésében első helyen áll, hogy az érintett személy ismerje a diagnózist. Ezután legfontosabb, a hideghatás kerülése. Vagyis hideg levegőn való tartózkodáskor a lehető legnagyobb mértékben takarnia kell a testét, sálat, sapkát, kesztyűt kell viselnie. Egyébként is minden helyzetben kerülnie kell a hideggel történő érintkezést.
A diagnózist- mint egyéb allergiák esetén is –allergológus szakorvos állíthatja fel, és saját tapasztalatai szerint javasolhat gyógymódot.

COPD

Egyre gyakrabban fordul elő, hogy halljuk a híradásokban, hogy egyik másik városunk levegője egészségtelen mértékig szennyezett. Valószínűleg nem független ettől az, hogy egyre több ember szenved krónikus légúti betegségben.
Az 1980-as évektől világszerte elkezdték mérni a szálló port, mivel Angliában és az Amerikai Egyesült Államokban az 1960-as, 70-es években közvetlen összefüggést fedeztek fel a légszennyezettség és a légúti betegségek következtében történő halálozási számok feltűnő emelkedése között.
A lakosságot jelzőrendszer segítségével tájékoztatják, és úgynevezett szmogriadót rendelhetnek el. A smog angol szó, és a jelentése füstköd. Szmogról tehát akkor beszélhetünk, ha a levegőben olyan apró (10 mikronnál kisebb) anyagi részecskék lebegnek, melyek az emberi szervezetre ártalmasak. Ezek télen, illetve nyáron különböző összetételűek, alapvetően kén-dioxid, nitrogén-oxidok, ózon és por változatai. Ezeket a szennyeződéseket régebben elsősorban az ipari üzemek bocsátották ki, manapság a gépkocsik által kibocsátott szennyeződés a jellemző.
Nemzetközi határértékek vannak megállapítva, és ha a káros anyagok koncentrációja tartósan, és jelentős mértékben meghaladja ezt a küszöböt, akkor léptetik életbe a riasztást.
A légszennyezettség lehet az egyik oka annak, hogy növekszik a krónikus légúti betegségben szenvedők száma. A krónikus, légzési nehezítettséggel járó betegségek gyűjtőfogalmaként használják a COPD kifejezést, ami a betegségcsoport angol szavainak kezdőbetűjéből képződött. A magyar lakosság 4-7%-át érinti, ami jelentős aránynak mondható. Általában a 40-es életévekben jelentkeznek a tünetek, melyek köhögéssel, és fizikai terheléskor fulladásérzettel kezdődnek.
Az állapot lényege, hogy a légutak szűkülete légzési nehézséget okoz, amit a beteg a kilégzéskor tapasztal. A tüdőben a hörgők gyulladása alakul ki.
Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) szerint világszerte a negyedik helyen áll a halálozási okok sorrendjében.
A betegség kialakulásának pontos mechanizmusa nem ismert de sok tanulmány készült e témakörben. Az a megállapítás született, hogy a légszennyezettség mellett óriási szerepe van a dohányzásnak, hisz az összes COPD-ban szenvedő beteg 90%-a dohányzik. Szerepe lehet genetikai adottságnak, a táplálkozás során egyes vitaminok (C, E) és más összetevők alacsonyabb szintjének (pl.magnézium, omega-3-zsírsav).
A COPD a légutak beszűkülése mellett, a tüdő szövetének károsodásával is jár. Ennek következménye a tüdő teljesítőképességének nagyfokú romlása. A kóros folyamat csak kismértékben, vagy egyáltalán nem visszafordítható, tehát a korai diagnózisnak és kezelésnek kiemelt jelentősége van.
A COPD és a légúti asztma tünetei hasonlóak, sőt együtt is előfordulhatnak. Bár a tünetek hasonlóak a kezelés különböző, ezért fontos, hogy szakember állítsa fel a diagnózist. Ezt összetett vizsgálattal végzi, melynek fontos eleme a légzésfunkciós mérés.
A betegnek, ha dohányzik, akkor mindenképpen le kell szoknia, mert a dohányzás számukra rendkívül káros, és állapotrontó hatású. A gyógyszeres terápia függ a betegség súlyosságától. Elsősorban hörgőtágító, gyulladáscsökkentő gyógyszerek rendszeres alkalmazása jelenti a gyógyszeres terápiát.
Szakemberek szerint erre a betegségre rendszeresen szűrni kellene a lakosságot, mert valószínűsítik, hogy nagy számban vannak olyanok, akiknél nem került diagnosztizálásra ez a betegség, ezért kezelésben, gondozásban nem részesülnek, ami visszafordíthatatlanul légzőrendszerük romlásához vezet.

Gyermekek fogainak egészségéről

Fogaink egészsége több tényezőtől is függ. Szerepe van az öröklött adottságoknak, a táplálkozásnak, és a fogápolásnak is.
Az ép fogsor nem csak esztétikai kérdés, hanem a megfelelő rágást biztosítva segíti az emésztés folyamatát is.
A kisgyermekkora kialakuló tejfogak száma húsz. Tévedés azt gondolni, hogy mivel azok úgyis kihullanak, ezért nem kell velük különösebben törődni. Azért is fontos az ápolásuk, mert ebben az életkorban alakul ki a szokásrendszerünk jelentős része, és ha a kisgyerek megszokja a rendszeres fogápolást, akkor a későbbiekben ez már természetessé válik számára. A tejfogak segítik a fogágy alakjának, struktúrájának megőrzését. Mivel a fogváltás folyamatosan, évekig tart, ezért jó, ha nincs a gyerek szájában ártalmas baktériumokat tartalmazó szuvas tejfog, amitől a már kibújt maradandó fog korán romlásnak indulhat. Tehát a tejfogak épségére is figyelmet kell fordítani. Szerencsére hazánkban rendszeres az iskolai, óvodai fogászati ellenőrzés, a szülőnek az a feladata, hogy az otthoni fogápolást biztosítsa a gyermekének, illetve ha az orvos valami problémát talál, akkor azt közösen megoldják.
Vannak olyan élelmiszerek, amelyek különösen ártanak a gyermekek foginak, ezek elsősorban a magas cukor tartalmúak.
Már a védőnők el szokták mondani az újszülöttel hazaérkezett anyukáknak, hogyan itassák kicsinyüket. A jól szopó, egészséges újszülöttet egyáltalán nem kell itatni, de későbbiekben ez a kérdés felmerül. Az itatás elméletének, és gyakorlatának lényege, hogy a gyerekek azt fogadják el, és szeretik, amit kezdetektől megszoktak. Ez azt jelenti, hogy már az első itatásnál tartsuk szem előtt, hogy ne túlédesített teát adjunk neki. Kiválóan megfelel a felforralt, majd lehűtött tiszta víz, amit pohárból, vagy kanálból itatunk meg. Ha kifejezetten csecsemővizet használunk, akkor természetesen nem kell felforralni, illetve egyéves kor után sem, ha megbízhatóan tiszta a víz. Helyes, ha gondolunk arra, hogy a csecsemő itatása, éppúgy mint későbbi életkorokban a szomjúság oltására szolgál. Hibát követ el az a szülő, aki cukrozott teával töltött cumisüveget ad a gyerek kezébe, és az szinte egész nap a gyerek szájában van. Gyakran látni, hogy a kicsi gyerek még játszás közben is a fogai között szorongatja a teával töltött cumisüveget. Ilyen módon rendszeresen, hosszú időn keresztül cukros lében áznak a fogai.
A fogakat jól tisztítja, ha az ételeket jól megrágja a gyerek, és nem pépesre főzött ételeket, zöldségeket adunk elé.
A fogmosást kétéves kor körül már fogkrémmel, fogkefével végezheti a kisgyermek. Ha a fogmosást a szüleitől látja, akkor szívesen utánozza őket. A gyerekeknek speciális gyermekfogkefét vásároljunk, ami kicsi fejű, puha, lekerekített sörtéjű. Ugyanazt a fogkefét 3-4 hónapnál tovább nem javasolt használni.
Minden szülő szeretné azt, hogy gyermekének szép, egészséges fogai legyenek. Ennek eléréséhez néha szükséges lehet a fogszabályozás. Ezért fontos, hogy a gyereket 5-7 éves korában, mikor még vegyesen vannak tej, és maradandó fogai, megnézze szakember, aki már ebben az életkorban nagy valószínűséggel eldöntheti, hogy szükséges lesz-e a fogak szabályozása. A rendellenesen növő fogak nemcsak esztétikai problémát jelentek, hanem, általában nehezebben tarthatók tisztán, ezért könnyebben is romlanak.
Ajánlott, hogy félévenként gyermekfogorvos ellenőrizze a gyermek fogainak egészségét.

Az ősz nemcsak sok ember kedvenc évszaka

Tavasszal, amikor a hosszú tél után az emberek szívesen mennek ki a természetbe, akkor a legtöbben számítanak a kullancsok megjelenésére, és igyekeznek védekezni ellenük. Azt már kevesebben tudják, hogy a kullancsok másik kedvenc évszaka az ősz. Azért, mert a száraz, forró idő helyett, a párás, langyos levegőben nagyobb aktivitással rendelkeznek. Kutatások szerint a legnagyobb aktivitás a 15-20°C közötti napi hőmérséklet, és a 75-100 mm közötti relatív páratartalom mellett tapasztalható, tehát az éberséget a kullancsok támadása szempontjából ősszel is fenn kell tartani, mert ez a vérszívó komoly betegségeket terjeszthet. Magyarországon 42 fajta kullancs él, és közülük 12 fajta az, ami nem csak állatok, hanem emberek vérével is táplálkozik.
Betegséget csak az a kullancs okoz, amelyik maga is fertőzött. Ezek arányát 10-20%-ra teszik, ami nagyon soknak mondható. Számuk az utóbbi években emelkedett ilyen magasra. Ennek elsősorban az az oka, hogy a vegyszeres irtásukat Európa Unió szabályai nagyon szigorúan korlátozzák.
A kullancs eredeti élőhelye az erdő, elsősorban a tölgy, bükk, gyertyán fák alkotta erdők. Háziállatokkal, madarakkal, erdei kisemlősökkel bejut a zárt kiskertekbe, városi parkokba is. Az ország bármely területén előfordulhat fertőzött kullancs, de az egyes országrészekben különböző mértékben. Zala, Somogy, Vas, Nógrád, Komárom, Veszprém, Győr-Sopron megyékben találták a legtöbbet ezekből.
Régebben hosszú ideig az emberek azt gondolták, hogy a kullancs a fákról leesve fúrja be magát a bőrbe, mert érzékeli az arra járók hőmérsékletét. Ma már tudjuk, hogy fűszálakon, bokrokon legfeljebb 1,5 méter magasságban tartózkodik, ahol a lábain levő karmok és tapadókorongok segítségével kapaszkodik. Az emberre jutva a ruházaton, és a bőrön mászik, amíg olyan helyet nem talál, ahol könnyen a bőrbe tudja fúrni magát. Ezt követően 4-6 óra múlva kezdi el a vérszívást, és ha nem szedik ki, akkor magától csak 3-8 nap múlva esik le. Több betegséget is terjeszthet, ezek közül a két legismertebb egy vírusos agyvelőgyulladás és a Lyme-kór, amit baktérium okoz.
A vírusos agyvelőgyulladás esetén a fertőzések túlnyomó többsége szerencsére maradandó károsodás nélkül meggyógyul. Kis arányban (6-20%) viszont bénulás, pszichés és mentális zavarok alakulnak ki, és okoznak nehezen javuló károsodást. Fontos tudni azt is, hogy a betegség frissen fejt, forralatlan tehén-, juh- vagy kecsketej fogyasztása útján is terjedhet, ha a megfejt állat vírushordozó.
A leghatékonyabb megelőzési mód az oltásos alapimmunizálás, és a hosszú távú védelmet az emlékeztető oltások biztosítják. Ennek az oltásnak a felvételét a háziorvossal kell megbeszélni, és azok számára javasolt, akik gyakran tartózkodnak olyan környezetben, ahol fokozottan ki vannak téve a fertőzésnek.
A másik betegség, amit nagyobb gyakorisággal okozhat a kullancs, az a Lyme-kór, vagy más néven a Borreliosis.
A Lyme-kór legjellegzetesebb tünete a csípést követő néhány nap múlva kialakuló vöröses folt, ami viszonylag nagy kiterjedésű, gyakran 8 cm átmérőjű, vagy nagyobb. Ha ez az arcon kezdődik, akkor különösen fontos mielőbb orvoshoz fordulni, mert hamar kialakulhatnak súlyos, bénulásos tünetek. Ez a típus általában a fül mögötti területet érintő kullancscsípés esetén fordulhat elő. Hasonlóan sürgős ellátást indokol, ha szívizomgyulladást okoz a fertőzés.
Védőoltás a Lyme-kór ellen nincs, de a betegség megfelelő gyógyszeres kezeléssel meggyógyítható, még akkor is, ha nem azonnali ellátásban részesül a beteg.
A kullancsok okozta betegségek megelőzésében a legnagyobb szerepe az egyéni védelemnek van. Ez alatt azt kell érteni, hogy a kiránduláskor alulról lehetőleg zárt ruházatot válasszunk. Tehát viseljünk zoknit, amibe beletűrjük a hosszú nadrág szárát. Jó hatású riasztó bőrvédő szereket lehet beszerezni, és mellékhatás nélkül alkalmazhatóak. A bőrfelület 4-5 óránkénti ellenőrzése is szükséges, a hajas fejbőrt is gondosan ellenőrizve. Ha kullancsot fedezünk fel a bőrben, akkor azt lehetőleg azonnal távolítsuk el. Az eltávolításhoz legjobb a patikákban kapható speciális eszközt alkalmazni, de használhatunk csipeszt is. Eltávolításkor a kullancsot a bőrhöz minél közelebb fogjuk meg úgy, hogy vigyázzunk arra, hogy a testének többi, kiálló részét ne nyomjuk össze, és határozott mozdulattal húzzuk ki. Ha kullancs feje beleszakad a bőrbe, az nem nagy baj, majd magától kilökődik, és továbbiakban nem áll fenn a fertőzés veszélye.
Helytelen módszer a kullancs kiálló részére olajat, krémet tenni, mert az olyan reakciókat vált ki, melyek fokozzák a fertőzés veszélyét.
Mindkét megbetegedés gyanújakor forduljunk orvoshoz, de valóban csak akkor, ha bármilyen tünetet észlelünk, egyébként a kullancscsípés nem igényel orvosi ellátást!

A keresztallergia

Nyár eleji cikkünkben már foglalkoztunk a légúti allergiával. A téma így augusztus végén is aktuális, hiszen még hetekig el fog tartani a parlagfű virágzása, és az allergiában szenvedők tünetei ezekben a napokban a legsúlyosabbak. A légúti allergia összetett problémakörének egy néhány éve fokozottan vizsgált eleme az úgynevezett keresztallergia, ezzel kapcsolatban szeretnénk ismereteket nyújtani.
Az Országos Tisztiorvosi Szolgálat megbízott főorvosa szerint a magyar lakosság 25-30 százaléka allergiás, 1,5-2 millió ember pedig kifejezetten a parlagfűre érzékeny. A légúti allergiás betegek nagy része megtapasztalta, hogy bizonyos élelmiszerek fogyasztása után panaszai felerősödnek. Ezt az úgynevezett keresztallergia jelenség okozhatja.
A keresztallergia tulajdonképpen egy keresztreakció, amit az idéz elő, hogy egyes anyagok molekulaszerkezetükben nagyon hasonlítanak egymásra. Ezért ha az egyik anyagra a beteg allergiás, akkor a tüneteket a másik is kiválthatja, illetve felerősítheti a már meglévő tüneteket. Ez a felerősödő hatás különösen akkor érvényesül, amikor egyébként is erősek az allergiás tünetek az eredeti allergéntől.
E jelenség miatt az allergiásoknak fontos ismerni azokat az élelmiszereket, amelyekkel az ő panaszaikat okozó allergén keresztallergiában van, így lehetőség nyílik azok elkerülésére. Tehát hasznos ismeretek, bizonyos étrendi ajánlások figyelembe vétele segítheti azt, hogy megfelelő táplálkozással csökkenjenek a kellemetlen szénanáthás, asztmás, esetleg ekcémás tünetek.
Alapvetően fontos, hogy ismertté váljon az, hogy mi okozza az allergiát. A kiváltó okot allergiaszűréssel lehet megállapítani, amit leggyakrabban Prick teszttel (karcolásos allergia vizsgálat) végeznek.
Mint már írtam, Magyarországon a légúti allergiát leggyakrabban a parlagfű okozza, és ez az ország lakosságának közel 10-15%-át sújtja. Akinek ez idézi elő panaszait, annak nem javasolt fogyasztani görögdinnyét, almát, banánt, paradicsomot, uborkát, cukkínit, tököt, zellert, napraforgót. Sajnos a felsoroltak fogyasztása gyümölcskészítmények formájában mint gyümölcslé, fagylalt, vagy befőtt, szintén nem javasolható. A keresztallergiát kiváltó zöldségekből, gyümölcsökből készült kozmetikai készítmények szintén kellemetlenséget okozhatnak.
A fekete ürömre allergiások többsége sokféle fűszerre érzékeny, ilyenek az ánizs, kömény, oregánó, szerecsendió, majoránna, koriander, kapor, bors, borsmenta. Zöldségek és gyümölcsök közül az őszibarack, zeller, sárgarépa, paprika, paradicsom, petrezselyem, burgonya, dinnye, uborka, mangó elfogyasztása fokozhatja a kellemetlen tüneteket.
A nyírfa pollenjére allergiásoknak az olajos magvak nagy része, mint a mogyoró, dió, kesudió, mandula, a gyümölcsök közül az alma, körte, szilva, cseresznye, meggy, őszibarack, sárgabarack, kivi, avokadó, zöldségek közül a burgonya, paradicsom, sárgarépa, zeller, spenót fogyasztása okozhat erősödő allergiás tüneteket.
A fűfélék pollenjeire allergiások számára a paradicsom, dinnye, narancs, fehérrépa, burgonya, rozs, mogyoró, földimogyoró, szentjánoskenyér, élesztő, borsó, búza és más gabonafélék, bab, lencse, szója, avokadó, édeskömény lehet olyan anyag amely problémás lehet.
Mivel a szervezet reakcióit a hisztaminoknak nevezett anyagok felerősítik, ezért a magas hisztamintartalmú ételek fogyasztása is növelheti a kellemetlen tüneteket. Ezek közé tartoznak - a leggyakrabban fogyasztott élelmiszereket említve - a paradicsom, savanyú káposzta, spenót, bab, borsó, lencse, mák, szója, csokoládé, érett sajtok (camembert, ementáli, rokfort, füstölt sajtok) a kávé, a halak egy része, citrusfélék, ananász, banán, eper, olajos magvak (különösen a mogyoró), a mogyorókrém, a füstölt húsok, kolbász, szalámi, sonka, alkoholos italok.
Egyes esetekben a keresztallergiát nem étel, vagy ital váltja ki, hanem valami egyéb anyag. Tehát keresztallergia nemcsak a pollenallergia és egyes táplálékok között lehet, hanem különböző allergéncsoportok között is. Például a pollenallergia keresztallergiában lehet állati szőrrel, poratkával stb, illetve ezek is egymással. Az allergének elkerülésénél ezekre is figyelni kell.

Dr. Marczell Mihályné

Pikkelysömör

A psoriasis vulgarist magyarul pikkelysömörnek nevezik. Viszonylag gyakori bőrbetegség, a lakosság majdnem 2%-át, érinti, tehát majdnem 200 000 embert.
A betegség lényege, hogy a bőr szarutermelő sejtjei túlburjánzanak, ami a bőr fokozott elszarusodását okozza. Vöröses, hámló foltok jelennek meg, melyek viszketnek. Ezek természetesen nem fertőznek, de esztétikailag zavaróak lehetnek.
Előidéző oka még nem teljesen tisztázott. Szerepe van az öröklődésnek, tehát genetikai ok is fennáll, és egyes környezeti tényezők aktiváló hatása is szerepet játszik. Ilyen hatásnak tartják a téli hideget, a stresszt, a bőrt érintő erős hatásokat, hormonműködés sajátosságait, alkoholfogyasztást, és szerepe lehet egyes gyógyszerek aktiváló hatásának is.
Jellegzetes bőrtünetekkel jár, és vannak tipikus testrészek, melyeken megjelenik. Leggyakrabban a könyökön, térden, a gerinc, és derék területén, de lehet a hajas fejbőrön, körmökön, illetve ritkábban ugyan, de bárhol előfordulhat a testen. A betegség a legtöbb esetben gyógyuló majd ismét kiújuló formában zajlik, tehát tünetmentes, és elváltozásokkal járó időszakok váltakoznak.
Általában a húszas harmincas életévekben jelennek meg először a bőrelváltozások, melyek nőket és férfiakat egyaránt érinthetnek. A bőrtünetek különböző súlyosságúak lehetnek. Enyhe esetben csak néhány helyen jelentkezik, de súlyos esetben összefolyóan, nagy felületet érintve beboríthatja szinte az egész testet is.
A tünetekből a bőrgyógyász állítja fel a diagnózist. Ezután hosszú kezelésre számíthat az érintett, hiszen az orvostudomány mai állása szerint ez a betegség nem gyógyítható meg, viszont tünetmentességet lehet elérni. A kezelés beállítása rendkívül fontos, mert az elhanyagolt pikkelysömör olyan súlyossá is válhat, ami már rontja a beteg életminőségét és pszichés problémák is kialakulhatnak. A kezeletlen bőrterület berepedhet, elsebesedhet, amin keresztül fertőzés alakulhat ki.
A pikkelysömörhöz az érintettek egy részénél egyéb kóros állapotok is társulnak, melyek leggyakrabban az ízületeket érintik.
A kezelés általában kombinált módon történik. Szájon át szedett gyógyszerekkel, kenőcsökkel és a tapasztalatok alapján nagyon hatásosnak bizonyult fényterápiával gyógyítják. Kidolgozott táplálkozási szabályok nem állnak rendelkezésre, de tapasztalatok alapján elmondható, hogy érdemes kerülni a kolbászféléket, és más füstölt húsokat, a sok csoki, kakaó sem kedvező, mint ahogy a száraz hüvelyesek (bab, lencse, sárgaborsó) sem. A napoztatás szinte minden betegnek jelentős javulást eredményez. Természetesen nekik még fokozottabban be kell tartani a napozás szabályait. Némelyik gyógyfürdő hatása is sok érintett számára rendkívül kedvező, ilyenek külföldön és Magyarországon is rendelkezésre állnak.
Az egyes betegek különbözőképpen reagálnak az alkalmazott gyógymódokra, de a tapasztalt bőrgyógyászok mindenki számára képesek javulást elérni. Sajnos jelenleg még nem létezik olyan gyógyszer vagy eljárás, melynek segítségével végleges gyógyulást lehet elérni. Ennek ellenére mégis rendkívül fontos a kitartó, életmódba beépülő terápia kialakítása, mert csak ilyen módon őrizhető meg az életminőség, amiből nem von le a pszoriázis betegség fennállása.

Allergia

Napjainkban egyre több szakmai írás foglalkozik az allergiával. Ennek oka, hogy világszerte egyre több embert érint ez a probléma. Különösen igaz ez az úgynevezett fejlett, civilizált országokra.
Az allergiás állapotok kialakulásának jellemzője, hogy a szervezet immunrendszere túlzott hevességgel reagál olyan anyagokra, amelyek normális esetben semmilyen választ nem váltanak ki az emberi szervezetben. Ezeket, a reakciókat kiváltó anyagokat allergénnek nevezik. Allergénként gyakorlatilag bármilyen anyag szolgálhat. Vannak azonban olyan anyagok, amelyek nagyobb gyakorisággal váltják ki az allergiás reakciókat.
A legismertebbek közé tartoznak a növények pollenjei és nedvei, állatok szőre, és mérgeik, a gombaspórák, különösen a penészspóra, atkák, vegyszerek, nehézfémek, egyes gyógyszerek és tápanyagok. Az allergénként működő anyagok egy része sajnos a mindennapi életünkben, a közvetlen környezetünkben gyakran előfordul, tehát elkerülni ezeket gyakorlatilag lehetetlen.
Az allergiára hajlamos egyénnél a rovarcsípések olyan szélsőséges reakciókat is kiválthatnak, melyek fulladásos tüneteket okoznak.
Az allergiás reakció kialakulása több tényezőhöz kötött. A már említett allergénen kívül a szervezet különböző sejtjei, közvetítő anyagai vesznek részt a folyamatban, melynek eredménye a fokozott immunválasz.
Az allergiás állapot kialakulásának minden okát nem ismeri teljes pontossággal az orvostudomány. Ismeretesek viszont hajlamosító tényezők, környezeti hatások, sőt lelkiállapotbeli sajátosságok, melyek fennállása fokozott kockázatot jelent. A kockázatot jelentő pszichés tényezőnek a túlzott stresszes állapotot tartják. Ez olyan módon jelenthet negatív hatást, hogy a stresszről tudják, hogy általában véve negatívan befolyásolja az immunrendszer működését.
Szerepe van az öröklődésnek, ezt támasztja alá az a megfigyelés, hogy egyes családokban halmozottan figyelhető meg az allergia. Adatok szerint az allergiás szülők gyermekei között több az allergiás gyermek. Ha mindkét szülő allergiás, akkor 30%-os a valószínűsége annak, hogy a tünetek a gyermeknél is meg fognak jelenni.
Az allergia bármelyik életkorban kialakulhat, akár késői felnőttkorban is és gyakran értetlenül áll a beteg, hogy mi történhetett vele, hiszen eddig semmire sem volt allergiás, és egyszercsak megtapasztalja a kínzó tüneteket.
Ha valaki időszakosan vagy állandó jelleggel orrfolyást, orrdugulást, tüsszögést, szemviszketést, vagy egyéb betegség nélkül köhögést, nehezített légzést érez, akkor gondolnia kell arra, hogy tüneteit légúti allergia okozhatja.
A kellemetlen tünetek enyhíthetőek gyógyszerekkel, és bizonyos technikákkal. Ahhoz, hogy ezeket hatásosan alkalmazni lehessen, mindenképpen meg kell ismerni az allergént.
A kiváltó okot allergiaszűréssel lehet megállapítani, ami leggyakrabban Prick teszttel (karcolásos allergia vizsgálat) végeznek.
Ha ismertté válik az allergén, akkor a leghatásosabb az lenne, ha azt a beteg környezetéből ki lehetne iktatni. Erre az esetek legnagyobb részében nincs lehetőség, hiszen például a leggyakoribb allergének közé tartozó növényi pollenek a levegőben több-kevesebb koncentrációban szezonálisan jelen vannak, a poratkák pedig állandóan környezetünkben élnek.
Mivel sok embert érint az allergia, ezért arra is sok tapasztalat van már, hogy milyen módszerekkel lehet csökkenteni a panaszokat. A legjobban bevált módszerek közé tarozik a háziporatka okozta tünetek enyhítésére, hogy a lakásban minimálisra kell csökkenteni az úgynevezett porfogó tárgyakat, mint díszpárnák, plüssállatok stb. Lehetőleg ne használjon szőnyeget, vagy az mosható, vagy könnyen tisztítható legyen. Az ágyneműt hetente mindenképpen ki kell mosni 60°C-on, amin az atkák már elpusztulnak. Takarításkor célszerű orrmaszkot viselni.
Pollenallergiások például ne autózzanak lehúzott ablakkal, és ne is aludjanak nyitott ablak mellett, segíthet a lefekvés előtti mindennapos hajmosás is, mert a hajban, mintegy szűrőben megragadnak a napközben összeszedett pollenek.
Az állati szőrre allergiás betegeknek tudni kell, hogy nem csak az állat szőrével való közvetlen érintkezést kell kerülni, mert a szőrről lekerülő állati nyál, atka stb. is allergizál, és a tünetek kialakulnak akkor is, ha az állat maga a közelben sincs, csak ott járt előzőekben.
Tehát a kiváltó ok ismeretében van lehetőség a védekezésre.

Dr. Marczell Mihályné

Napozzunk

Biztosan mindenki úgy érzi, hogy már sokat hallott, olvasott a napozás hasznos, és káros hatásairól. Viszont a bőrgyógyászok a megmondhatói, hogy ennek ellenére nagyon gyakran találkoznak súlyos ártalmakkal melyeket a napozás okozott, tehát van még e témakörben sok figyelemre méltó tudnivaló.
A legtöbb ember ismeri a túlzott napozás veszélyeit de a divatos barnaság elérését az adott pillanatban fontosabbnak tartja, és nem veszi figyelembe az óvatosságra intő szabályokat.
A sok, és általában hasznos tanácsot érdemes megfontolni, de jó tudni azt is, hogy a mérsékelt napozás rendkívül hasznos szervezet számára. Serkenti a vérkeringést, az immunrendszert, a közérzetre is pozitív hatással van. A csontok épségéhez szükséges D vitamin képződésében is szerepe van, ami különösen a gyerekek csontfejlődése szempontjából kiemelt fontosságú.
A bőrbetegségek egy részének kezelésében is jó hatású az ellenőrzött, megfelelő szabályok betartásával történő napozás. Ezeket a hasznos hatásokat a rendszeres, ám nagyon rövid ideig tartó napozással el lehet érni. Szakemberek szerint napi 10-15 perc, és mindössze a kar, vagy lábszár napoztatása már egy felnőtt számára megfelelő a kedvező élettani hatások biztosítására.
Ami az ártalmakat okozza az a nem megfelelő körülmények között történő napozás. A problémák elkerüléséhez néhány dologgal kell csak tisztában lenni, és az ismereteket következetesen alkalmazni kell. Először is tisztában kell lenni a saját bőrtípusunkkal. Mindannyian láttunk már világos bőrű embert paprikapirosra sülni, míg vele együtt napozó, alapvetően barna bőrű társa csak éppen kis színt kapott. A bőrtípusunk adott, ezt tudomásul kell venni, mint egyéb adottságunkat, és ennek figyelembe vételével napozzunk, ha nem akarunk életre szóló bajt szerezni. Fokozott figyelmet, óvatosságot igényel azoknak az embereknek a napozása is, akiknek sok festékes anyajegye van. Ajánlatos számukra, hogy kikérjék bőrgyógyász véleményét, és esetleg megbeszéljenek velük időnkénti kontroll vizsgálatokat, amikor az anyajegyek esetleges változásait észre lehet venni.
A levegő fényáteresztő képessége is befolyásolja, hogy mennyi időt tölthetünk a napon. Azonos időtartam alatt városban, ahol a szmog megszűri a sugarakat, ott kisebb hatás ér minket, mint egy tiszta levegőjű tengerparton. A víz visszatükröző hatása megsokszorozza a sugarak hatását. Egyéb visszaverődést segítő környezeti tényezők is vannak, például homokon fekve, vagy sziklák környezetében napozva is előáll ez a hatás, ha kisebb mértékben is, mint a víz mellett.
A napszak megválasztásának fontosságáról is mindenki hallott már, ennek ellenére rendszeresen látjuk, hogy déli verőfényben sütteti magát sok ember. Pedig bőrgyógyászok szerint a bőr „emlékezik”. Ez azt jelenti, hogy súlyos károsodás valószínűleg nem a napozást követő hetekben alakul ki, hanem bőrt ért sugárzás mennyisége az élet során összeadódik, és a későbbi életévekben jelentkeznek a problémák. Délelőtt 11 és délután 3 óra között egyáltalán nem ajánlott a bőrt kitenni a közvetlen napsugárzásnak.
Jó tisztában lenni azzal is, hogy bár csökkent mértékben de a napsugarak hatása félárnyékban is érvényesül, sőt a környezeti tárgyakról visszaverődő sugarak még az árnyékban ülőt is érik. A napvédő krémek, spray-k óriási választékban állnak rendelkezésre. Különböző fokozatban szűrik a káros sugarakat, ezeket a faktorszámok jelölik. Hatásuk jó, a rengeteg készítmény között a gyógyszertárban dolgozó szakemberek segítenek eligazodni.
A szem védelméről is gondoskodni kell, mert a szem belsejébe bejutó sugarak károsodást okozhatnak. Ahogy a bőrt meg tudja égetni az UV-sugárzás, úgy a szem szaruhártyáját és a szemlencsét is károsíthatja. Ha a napszemüveg csak sötétít, és nem szűri a káros sugarakat, akkor többet ártunk, mintha nem viselnénk napszemüveget. Ennek a magyarázata, hogy a sötét üveg mögött kitágul a pupilla, és így több káros sugár tud bejutni a szem belsejébe. Ezt a hatást megbízhatóan UV-szűrős napszemüveg viselésével el lehet kerülni.
Sokszor halljuk, hogy fontos a fokozatosság a napozásban, tehát nagy hiba ha a nyaralás első napján, a még edzetlen bőrünket azonnal kitesszük a több órás napfürdőnek. A fokozatosságot azért tanácsolják, mert a napfény hatására a bőr hámsejtjei megvastagodnak és ilyen módon továbbiakban megvédik a mélyebb rétegeket a károsító UV-sugaraktól. Ehhez a megvastagodáshoz pedig idő kell.
A gyerekek számára különösen fontos a szabad levegő, a napsugarak hatása. Náluk teljes mértékben hagyjuk figyelmen kívül a divat diktálta barnaság elérését, mint célt. Mindenáron el kell kerülni, hogy bőrük leégjen! Amikor csak lehet meg kell oldani, hogy vékony fehér pólóban, sapkában tartózkodjanak a napon. Számukra kifejlesztett bőrvédőszerekkel védjük a bőrüket, és ne a felnőttek készítményeit használjuk náluk.
Életünk szinte minden területén szabályok szerint élünk. Ez sokszor korlátozást jelent de a célja, hogy biztonságot adjon számunkra. Így van ez a napozással is. Ha nem akarunk túlzott kockázatot vállalni, vagy ennek gyermekünket kitenni, akkor ezeket a szabályokat el kell fogadni, és alkalmazni kell.

Dr. Marczell Mihályné

Zöldhályog

A zöldhályog Hippokrátesz által lett elnevezve glaukómának, tehát görög eredetű és a "zöld szín" szóból ered, ami arra utal, hogy a glaukómás roham során a szaruhártya zöldes színű elváltozása alakul ki.
Hippokrátesz nevét hallva tudhatjuk, hogy ezt a betegséget már nagyon régen ismeri az orvostudomány.
A zöldhályog a látóideg betegsége, és meg kell különböztetni a szürkehályogtól, ami a szemlencse betegsége.
A zöldhályog kórképét többféle elváltozás idézheti elő, melyeknek közös jellemzője, hogy a szem hátsó részében lévő látóideg károsodása lép fel. A látóideg teremt összeköttetést a szem és az agy között, és működése alapvető feltétele annak, hogy a látás-érzékelés megvalósuljon.
A látóideget finom rostokból álló kötegként lehet elképzelni. A szemben lévő folyadék megnövekedett nyomása ezeknek a rostoknak a pusztulását okozza. Ha a folyamat hosszú ideig fennáll, akkor szűkül a látótér, és végül, ha a rostok jelentős része elpusztul, akkor vakság alakul ki.
Zöldhályog esetén a látásromlást az idézi elő, hogy a szemben folyamatosan termelődő folyadék, általában az elvezetődés akadályozása miatt felszaporodik, így a szem belső nyomása megnő, és ez bizonyos idő elteltével a látóideg fent leírt károsodását okozza. A magas nyomás azért probléma, mert attól a látóideg keringése, vérellátása romlik.
Általában viszonylag hosszú ideig semmi tünetet nem észlel a beteg, és csak orvosi úton, műszerekkel lehet felfedezni a kóros folyamat meglétét. Ritkábban előfordul, hogy tünetek jelentkeznek. Közéjük tartozhat a homályos látás, vagy fényforrás körül szivárványszerű karikákat lát a beteg, fájdalom léphet fel a szemben vagy környékén, és szempirosodás is jelezheti.
Zártzugú glaukómánál előfordulhat glaukómás roham, amikor rövid idő, néhány óra alatt a szem a benne lévő magas nyomástól "kőkeménnyé” válik, nagyon erős fájdalom lép fel a szemben, hányinger, hányás, kísérheti, és jellegzetes zöldes-szürkés szaruhártya észlelhető.
A betegség megállapítására szemész szakorvos műszerrel ellenőrzi mindkét szemnél a szembelnyomást, amelynek normál tartománya 10-21 Hgmm közé esik. A szemész a szemnyomás mérésen kívül értékeli a látásfunkciót, alaposan tájékozódik a látótér épségéről. A betegség bárkinél kialakulhat, de vannak hajlamosító tényezők is. Ezek közé tartozik az előrehaladott életkor (70 év felett a lakosság kb. 10%-át érinti), családi öröklődés, cukorbetegség, magas vérnyomás, egyéb keringést érintő betegségek, sérülések, és egyes tartósan szedett gyógyszerek.
A glaukómák osztályozásában elsődleges szempont a szem csarnokzugának állapota, mely szerint megkülönböztetnek nyitott, és zárt zugú formát. Lehet a betegség elsődleges, vagy másodlagos aszerint, hogy valami egyéb betegség talaján fejlődik –e ki, mert ekkor másodlagos. Ha nem tárható fel semmi más alapbetegség, ekkor esetleg genetikai okot feltételeznek, ez az elsődleges forma.
A tudomány mai állása szerint a zöldhályogot meggyógyítani nem tudják. Időben történő felfedezéssel, megfelelő kezeléssel a szem súlyos károsodása, a vakság elkerülhető. Az eltérő típusú glaukómák kezelésében különböző lehet. A legfontosabb kezelési cél a szemnyomás 10-21 Hgmm érték közé csökkentése. A kezelés lehet konzervatív, ami elsősorban a szemnyomást csökkentő cseppek adagolását jelenti. A szemcseppet folyamatosan, az előírásnak megfelelően használni kell, és a rendszeres szemészeti ellenőrzés elengedhetetlen. Egyes esetekben különböző típusú lézerkezelések, műtéti eljárások is szóba jöhetnek.
Nagyon fontos, hogy az e betegségre fokozottan kockázatot viselő emberek szemnyomását rendszeres szűréseken ellenőrizzék. Ez általában évenkénti vizsgálatot jelent. Ennek kiemelt fontossága van, hiszen a megfelelő szemnyomás alapvető feltétele a glaukómás károsodás elkerülésének. Ha ez nem valósul meg, az a beteg teljes megvakulásához vezethet.

Köszvény, podagra, csúz

Mindhárom elnevezést ugyanarra a betegségre mondják.
Régóta ismert, leírt betegség ez, a történelemből sok híres emberről tudjuk, hogy szenvedett ettől. Királyok, közöttük VIII. Henrik, híres tudósok, mint Isaac Newton, Charles Darwin, államfők, mint Benjamin Franklin, Thomas Jefferson is közéjük tartozik.
A köszvény a középkorban úri betegségnek számított, mivel elsősorban a főleg hússal táplálkozó gazdagok betegsége volt. Ebben az időben a zöldségfélékkel való táplálkozás inkább a szegények körében volt jellemző.
Napjainkban nagyon gyakorivá vált a köszvény előfordulása, szinte civilizációs betegségnek is nevezhetjük.
A betegség lényege, hogy a táplálék anyagcsere, egyik összetevője, a purinanyagcsere során a vérben megemelkedik a húgysav szintje. A szervezetből a húgysav több mint kétharmada a vesén át, a vizelettel, a többi nyállal, bélnedvekkel, verejtékkel választódik ki. Többféle oka lehet annak, hogy ez az anyag nem tud elég gyorsan, és hatásosan kiürülni. Ilyen ok lehet, hogy a szervezetben fokozott a húgysav termelődés, vagy a vese állapota miatt csökken a kiürítés, esetleg hosszú időn keresztül purinban túlságosan gazdag ételeket (italokat) fogyaszt a beteg stb.
A kórkép kialakulásában tehát szerepe van a táplálkozásnak, de befolyásoló tényező az életkor, öröklött hajlam, és a túlsúlyosak körében is gyakrabban alakul ki. A középkorú emberek között a férfiaknál gyakoribb de a menopauza után inkább a nőknél. Különböző súlyosságú lehet, a megfigyelések szerint a súlyosabb forma inkább a korábbi, harmincas életkorban alakul ki.
A betegek általában háziorvosuknak ízületi fájdalmakról, reumatikus jellegű panaszokról számolnak be. A háziorvos laborvizsgálatot javasol, és ekkor derülhet ki, hogy a vérben megemelkedett a húgysav szint, aminek normál értéke nőknél: 142 – 336 mikromol között, férfiaknál: 406-ig elfogadott.
A köszvényes kórkép kialakulásához az vezet, hogy a kiürülni nem tudó anyag elkezd felhalmozódni, különböző szövetekben lerakódik, kikristályosodik. Ha az ízületekben rakódik le, akkor ott gyulladást hoz létre, ami nagy fájdalommal járhat. Jelentkezhet rohamokban, ami magától is elmúlhat néhány hét alatt de ha továbbra is magas marad a vérben a húgysav szint, akkor a rohamok megismétlődnek, és előbb-utóbb ízületi deformitások jönnek létre.
A kezdeti tünetek a legtöbbször éjszaka jelentkeznek, mikor egy, vagy több ízületben erős fájdalmat érez a beteg. Az érintett ízület megduzzad, piros színű, meleg tapintású lesz. Úgynevezett általános tünetek is kísérhetik, mint rossz közérzet, láz, hidegrázás.
Leggyakrabban a nagylábujj, boka, térd, csukló, könyök területén jön létre. Előfordulhat a vállban és a csípőben is de ez sokkal ritkább.
A diagnosztizált köszvény nagyon eredményesen kezelhető. Gyógyszerekkel, táplálkozási szabályok betartásával teljesen tünetmentesen élhet a beteg.
Fontos, hogy a beteg megismerje az egyes élelmiszerek purin tartalmát. Erről több kiadvány is van már, és az Interneten is nagyon sok információhoz lehet jutni e témakörben. A betegnek minden nap sok folyadékot kell innia, (2,5 liter feletti mennyiséget) hogy segítse a vesék munkáját, ezzel a káros anyag kiürülését biztosítsa.
A rendszeres gyógyszerszedés, táplálkozási szabályok betartása mellett fontos az évenkénti kontroll vérvétel is, ahol ellenőrzésre kerül a húgysav szint mértéke.
A köszvény is az a betegség, amelyiknél fokozottan érvényes, hogy nem szabad elhanyagolni, mert súlyos, és fájdalmas következményekkel, késői szövődményekkel járhat, pedig kezelése a legtöbb esetben viszonylag egyszerű.

Édes álom

A pihentető alvás nélkül szervezetünk működése nem lehet zavartalan. Az ember életének egyharmad részét átalussza. Alváskor megszűnik a fizikai aktivitás, a környezettel való tudatos kapcsolattartás, ezáltal a szervezet, különösen az idegrendszer pihen.
Az ébrenlét és alvás aránya az egyes életkorokkal változik. Az újszülötteknél csak rövid ébrenlétek szakítják meg az alvást, ami összességében lehet napi 17-18 óra is. Óvodáskorban az alvás- ébrenlét ciklusra jellemző a napi két szakaszban alvás, ami összesen kb.10-12 óra. Serdülőkor után, a felnőttkorban napi 7-8 óra alvás a jellemző. Időskorban általában csökken az alvásigény, és ritkán jelenti az egy szakaszban alvást, inkább napi 2-3, vagy esetleg több kis alvás formájában valósul meg. Az egyéni alvásigény az egyes emberek között eltérő lehet, és a nők alvásigénye általában több.
Az emberek kb. 30 százalékánál fordul elő orvosi segítséget igénylő alvászavar. Alvászavarról akkor beszélhetünk, ha valaki rendszeresen kipihentség nélkül kel fel, fáradtnak érzi magát, és ez a teljesítőképességében is jelentkezik. Megnőhet a balesetek kockázata, romlik a memória. A rendszeres kialvatlanság negatívan befolyásolja az általános közérzetet, hangulatot is.
Egyes foglalkozásokban dolgozóknál, akiknél gyakori a rendszertelen ébrenlét-alvás ciklus, náluk nagyobb számban fordul elő alvászavar. Elsősorban az éjszakai műszakban dolgozóknál, pilótáknál, stb.
Az alvászavar háromféle módon jelentkezhet. Van, hogy az elalvás nehezen megy, esetleg nagyon korán felébred, és nem tud újra elaludni, vagy nyugtalanul, felületesen alszik. Természetesen minden ember életében előfordulhatnak olyan helyzetek, mikor feszült, sok probléma foglalkoztatja és átmenetileg nem zavartalan az alvása (pl. túlterheltség, vizsgák, vagy más fontos események előtt). Ez még nem jelenti azt, hogy feltétlenül orvoshoz kell fordulni. Ha megoldódnak a problémák, akkor az alvás is rendeződik.
Az időskori alvászavarok alapja általában az agyszövet korral járó elváltozása. Fiatal és felnőttkorban inkább külső, idegrendszert megzavaró tényezők idézik elő.
Az alvászavart először a páciens a háziorvosának jelezze. Enyhébb esetben a nagy tapasztalattal rendelkező háziorvos kezelni tudja a problémát. Ha felmerül, hogy idegrendszeri ok állhat a háttérben, akkor neurológus szakorvos diagnosztizálja, és gyógyítja az állapotot.
Vannak nagyon korszerű gyógyszerek, melyek alkalmazásával a kínzó álmatlanságot azonnal meg lehet szüntetni. Ez viszont csak tüneti kezelésnek mondható, és mivel lényegében minden gyógyszernek van mellékhatása, helyesebb a kiváltó okot feltárni, és lehetőleg azt rendezni. Semmiképp sem javasolható, hogy egy életen át gyógyszerek segítségével rendezzük pihenési szükségletünk zavartalanságát. Van néhány különleges eset, mikor semmi más módon nem biztosítható az alvás de ez az esetek túlnyomó többségénél nem igaz.
Különböző gyógyteák is vannak forgalomban, ezek összetétele eltérő, érdemes megmutatni háziorvosunknak. Amiért nem receptre írt gyógyszerről van szó, azért még nem szabad ezeket sem ellenőrzés nélkül, korlátlanul fogyasztani, mert hatástalanok, vagy éppen ártalmasak is lehetnek.
Mivel az alvászavarok hátterében számtalan ok állhat, ezért a szakemberrel történő beszélgetés során tisztázni kell, hogy az adott esetben mi lehet a kiváltó ok. Sokszor megoldhatóvá válik a helyzet bizonyos életmódi változtatásokkal. Ez összefügghet az étkezéssel, a rendszerességgel, az alvóhely, és a körülmények megváltoztatásával (pl. mindig azonos időben lefeküdni, és felkelni, lefekvés előtt a szobát kiszellőztetni, nem túl meleg, vagy hideg hőmérsékletet biztosítani, megfelelő ágymatracot biztosítani). Az esetleg alkalmazott délutáni szieszta lerövidítése, elhagyása is megoldás lehet. Mindenki tapasztalta már, hogy a fizikai aktivitás is kedvezően hat az alvásra, hiszen egy kirándulás, kerti munka, séta rendkívül jótékony hatású. Tudni kell azt is, hogy a délután fogyasztott kávé, tea, sok csokoládé, energiaital, túlzott mértékű alkohol fogyasztása is mind alvászavart okozhatnak. Ha életmódi változtatással szeretnénk eredményt elérni, akkor türelemre van szükség, mert a hatás nem azonnali, hanem néhány hét alatt érünk el eredményt.

Visszérbetegség

Az érrendszer jó működése az egészségünk egyik kiemelkedő jelentőségű feltétele. Szervezetünk két nagy érrendszere az artériás és a vénás érrendszer. Az artériás erek szállítják a friss, oxigéndús vért a szervek, végtagok felé. A vénás erek rendszerének szerepe, hogy a test szöveteiből az elhasznált vért a szív felé visszaszállítsák. A vénákon belül billentyűk vannak, melyek biztosítják, hogy a vér csak egy irányba haladhasson, ne folyhasson visszafelé.
A vénás erek különböző betegségei gyakoriak, hazánk lakosságának 25%-át érintik valamilyen formában.
Leggyakoribb a lábak visszeressége, aminek súlyossági foka tág határok között változik, a csak esztétikailag zavaró és egyébként panaszmentestől az életveszélyesen súlyosig.
Nőknél és férfiaknál is előfordul, ám a nőknél kétszer olyan gyakorisággal. A visszeresség kezdete általában a harmincas életévek betöltése után válik gyakorivá.
Visszértágulat (varikozitás) szinte kizárólag a láb vénáin jelentkezik. Előfordulhat a lábszáron, de a combokon is. Érintheti mindkét lábat, de előfordul, hogy csak az egyiket, illetve eltérő súlyosságú a két lábon.
A betegség fokozatosan alakul ki, és lényege, hogy károsodik a vénákban az áramlást szabályozó billentyűk működése. Ennek következtében a vér visszaáramlása a szív felé egyre romló hatásfokkal történik, és a felületes vénákban pangó vér, kitágítja az ereket. Egy idő múlva a károsodott vénák területén gyulladások alakulnak ki, és vérrögképződés is előfordulhat, ami súlyos veszélyt jelenthet.
Előidéző oka általában több tényező. Szerepe van a vénafalak veleszületett gyengeségének, de előidézhetik fogamzásgátlók is. Egyes kedvezőtlen terhelések is elősegítik a visszeresség kialakulását, például súlyos tárgyak gyakori emelgetése, ülő, vagy egyhelyben álló munka, elhízás, terhesség, gyakori székrekedés.
A visszeresség esetén a panaszok, és a valódi súlyosság nem mindig áll összhangban. A tünetek között lehet a kitágult erek környékén feszülés, duzzanat, kidudorodó erek, vörösség, nehéz láb érzés, tompa, vagy élesebb fájdalom. Elhanyagolt, súlyos esetben fekély alakulhat ki a lábon.
Ilyen tünetek esetén csak szakember tudja pontosan megítélni az erek állapotát, és a betegség súlyosságát.
A panaszokkal először a háziorvost kell felkeresni, aki érsebészeti kivizsgálást fog javasolni. A szakember eldönti, hogy az adott esetben milyen kezelés a legcélravezetőbb. A súlyosság szerint javasolhatja egyes életmódbeli szabályok betartását. Fő szempont, hogy a keringést támogató technikákat alkalmazza, és keringést rontó helyzeteket kerülje a beteg. Ne álljon, illetve üljön hosszasan egy helyben, hanem időnként járkáljon, nagyon kedvező mozgásforma az úszás, biciklizés, ezt javasolni lehet. Úgynevezett értornát is meg lehet tanulni, aminek a lényege, hogy a láb izmainak segítségével az ereket stimuláljuk. Erre jó a lábujjhegyen, majd hagyományosan járás váltogatása, lábfejkörzés, lábujjak mozgatása, hajlítgatása. Pihenés közben ajánlott a láb felpolcolása. Fürdés befejezése előtt a hűvös vízzel történő erős sugárra állított zuhannyal a láb letusolása. Rugalmas harisnya hordását szokták javasolni, ebben az esetben nagyon fontos a harisnya szabályos használatának betartása.
Nem javasolt a meleg fürdővízben való ücsörgés, napozás közben a láb lógatása, a kemény, éles szélű ülőalkalmatosság használata, a szorosan gumírozott zokni, térdharisnya, és a szoros cipő viselése.
A visszerek kezelését nem szabad elhanyagolni. A megelőzésnek abban van nagy jelentősége, hogy az örökletes talajon lehetőleg a legenyhébb tünetek jelenjenek csak meg.
Gyógyszeres kezelés enyhébb, vagy akut esetekben szokott szóba kerülni, éppúgy, mint a gyógyharisnya, vagy fásli használata.
A komolyabb esetekben a kitágult érszakasz sebészi eltávolítása hoz eredményt. Többféle sebészeti technika létezik ennek megvalósítására. A műtét azonnali megoldásként javít a beteg állapotán, ám ezután is be kell tartani az életmódi szabályokat annak érdekében, hogy a betegség ne újuljon ki, illetve további érszakaszok ne táguljanak ki.

Tudjon meg többet a tüdőgyulladás gyógyításáról

Az antibiotikumok (1928-ban Alexander Fleming) felfedezése előtt a tüdőgyulladás (pneumónia) jórészt halálos betegségnek számított.
Nagy tévedés azt gondolni, hogy ma már veszélytelen ez a betegség, és minden esetben könnyedén meggyógyítható. Ezt támasztja alá, hogy a WHO felmérése szerint a tizedik leggyakoribb halálozási ok a fejlett országokban és a hetedik helyen áll, ha a Föld minden országát tekintjük.
Azért fontos ezt elfogadtatni az emberekkel, mert sokan hajlamosak elbagatellizálni a betegséget, és mint vagány dolgot emlegetik, hogy ők „lábon” kihordták ezt a semmi kis betegséget. Ez egyáltalán nem helyes, sőt tisztában kell lenni azzal, hogy a kezeletlen, lábon kihordott tüdőgyulladás akár életveszélyes is lehet.
A tüdőgyulladás leggyakrabban fertőzés következtében alakul ki. Okozhatják baktériumok, például egyes Staphylococcus fajták, Lagionella, Haemophylus influenzae. Okozhatják egyes vírusok, például Varicella, Influenza, sőt gombák is.
A betegség lényege, hogy a tüdő szövetében (tüdőhólyagocskák, és a hólyagok közötti tér) gyulladásos folyamat alakul ki. A kórokozók általában belégzés útján jutnak a szervezetbe, illetve ritkább esetben a véráram útján kerülnek a tüdőbe, és ott szaporodni kezdenek. Ennek következtében izzadmány alakul ki, és romlik a léghólyagok működése.
A gyulladás kiterjedésének nagyságát elsősorban a kórokozó fajtája határozza meg, így lehet lebenyes, vagy gócos.
A betegség tünetei közé tartozik a magas láz, köhögés, az általában egy oldalon jelentkező, légzéskor fokozódó mellkasi szúró fájdalom, szapora és felületes légzés. Általános rossz közérzet, gyengeség.
Ha a beteg háziorvosához fordul panaszaival, akkor ő a mellkast megkopogtatja, meghallgatja fonendoszkóppal, és röntgenbe utalja.
A mellkasfelvétel többnyire alátámasztja a háziorvos diagnózisát, és elkezdődik a kezelés. Antibiotikumokat kap a beteg, ami nem hat ugyan a vírusokra, viszont megelőzhetőek vele, hogy szövődmények alakuljanak ki. A kínzó köhögés csillapítására, illetve a képződő váladék kiürülésének segítésére váladék oldó, köptető szerek alkalmazására is sor kerül. A lázcsillapítás, bő folyadék fogyasztása, könnyű étrend, ágynyugalom is szükséges a gyógyuláshoz, ami 3-4 hétig eltart.
Nem szükséges a tüdőgyulladást minden esetben kórházban kezelni, csak a súlyos eseteket, illetve az egyéb betegségek megléte miatt veszélyeztetettnek tekinthető betegeket.
A tüdőgyulladás elsősorban a legyengült védekezőképességű személyeket, az időseket, csecsemőket, és a krónikus betegeket veszélyezteti.
A tüdőgyulladásnak többféle, olykor súlyos szövődményei lehetnek. Kialakulhat tüdőtályog, vagy mellhártyagyulladás is. Nem rendkívüli sajnos az sem, hogy a gyógyultnak gondolt beteg néhány hét eltelte után esik vissza, és alakul ki nála szövődmény.
A gyógyulási idő esetenként különböző lehet. Egyéb krónikus betegségben szenvedők számára súlyos állapotromlás is bekövetkezhet. A tüdőgyulladást követő hónapokban, sőt években a krónikus obstruktív tüdőbetegségben szenvedők, a cukorbetegek, a szív koszorúér-betegek, és a vesebetegek kerülhetnek súlyos állapotba.
A bakteriális tüdőgyulladás leggyakoribb kórokozója a pneumococcus nevű baktérium. Ellene megelőzéssel, vagyis védőoltással is lehet védekezni, ami évekig segít a betegség elkerülésében. Ez elsősorban a kiemelten veszélyeztetett csoportok számára javasolt. Tehát a krónikus betegeknek, gyenge immunrendszerűeknek, időseknek.

Nátha, vagy influenza

Az ősz és a tél hagyományosan a megfázás, nátha, influenza ideje. Hihetnénk, hogy erről már mindent tudunk. Az egészségügyben dolgozók viszont naponta találkoznak betegekkel, akik nehezen tudnak különbséget tenni a két betegség között. Pedig a kezelésben nagy lehet az eltérés, mivel az influenza nem a nátha egy kicsit erősebb formája.
A náthát szokás köznyelvben megfázásnak, meghűlésnek nevezni. Lényegileg a felső légutakban, vírusok által okozott megbetegedés. Több száz fajta vírus okozhat náthát, az influenzát okozó vírusok három nagy csoportba tartoznak. Mindkettőt a beteg emberek terjesztik, cseppfertőzéssel köhögés, tüsszentés, beszéd során. Közösségekben (munkahely, iskola, egyéb tömeg) egy fertőzöttől kiindulva kiterjedhetnek akár az összes emberre.
A nátha nagyon gyakori betegség, egyes felmérések szerint egy átlagos egészségi állapotú ember évente 3-4 alkalommal náthás.
A náthát okozó vírussal való találkozás után 2-3 nappal kezdődnek a tünetek. Orrdugulás, orrfolyás, köhögés, tüsszögés, torokfájás, a szem kötőhártyájának gyulladása, rossz közérzet jelentkezik. Láz leggyakrabban a gyerekeknél fordul elő, esetleg a megbetegedés első napjaiban, bár inkább a hőemelkedés jellemző.
A kellemetlen tünetek 4-10 napig tartanak. Antibiotikum szedésére nincs szükség, mert nem mulasztja el a betegséget. Láz, és köhögéscsillapításra szükség lehet. Ha tünetek néhány nap alatt enyhülnek, akkor orvoshoz sem szükséges fordulni. Ha viszont ez nem következik be, akkor előfordulhat, hogy valami szövődmény alakult ki, és ilyenkor el kell menni az orvoshoz. Leggyakrabban baktériumok okoznak középfül, arcüreg, légcsőgyulladást. Erre főleg idősebb, vagy krónikus betegségben szenvedő embereknél kell számítani. Védőoltás nincs a nátha megelőzésére.
A nátha kezelése a tünetek enyhítését jelenti, melyekre a gyógyszertárakban sokféle készítmény recept nélkül kapható. A gyógyszertárban szakemberek segítenek a választásban. Hasznos a pihenés, esetleg ágynyugalom, a fizikai megterhelés kerülése. C vitaminban dús, bő folyadékbevitellel járó, kímélő táplálkozás. A munkahelyről, iskolából való távolmaradás javasolt, mivel a fertőzést nagyon könnyen elkaphatják mások. Különösen gondolni kell arra, hogy náthásan ne látogassunk kórházban fekvő beteget, idős családtagokat, vagy kisgyermekes családokat.
Az influenzát is vírusok okozzák, mégis van néhány különbözés a náthától. A nátha tünetei lassan, fokozatosan alakulnak ki, az influenzáé pedig hirtelen. Az influenza mindig magas lázzal jár, amit erős fejfájás, és többnyire torokfájás kísér. Az influenzánál gyakran kialakulnak emésztőrendszeri tünetek, és erős végtagfájdalom is. Az influenza lefolyása hosszabb ideig tart, mint egyszerű nátha esetén, és szövődményei is gyakoribbak, súlyosabbak lehetnek. Gyakori szövődmény a légcső, arcüreg, tüdőgyulladás, és a hosszabb lefolyás, és magas láz miatt megterhelőbb a szervezet számára. mint a nátha. Ez az egyébként egészséges felnőtt szervezet számára 10-14 nap alatt leküzdhető betegség az idősek, gyerekek, krónikus betegek- különösen a keringési betegségben szenvedők – számára hosszadalmas, sok kellemetlenséggel járó állapotot idéz elő. A tünetek enyhítésére alkalmazható szerek pedig megterhelhetik a pénztárcát, és sok esetben a munkából való kieséssel is számolni kell. A szervezet immunállapotának nagy jelentősége van mindkét betegségnél a tünetek súlyosságának kialakulásában, a betegség lezajlásának idejében.
A nátha és az influenza között különbséget azért érdemes tenni, mert a betegség megelőzése, lefolyása, a várható szövődmények kialakulása szempontjából másra kell felkészülnie az embereknek.
Az influenza ellen van védőoltás, és ennek megadása szinte mindenki számára javasolt. A védőoltás hatása kb. 80%-os biztonságot nyújt a fertőzés kialakulása ellen. Ha valaki oltottnál mégis előfordul, hogy elkapja a betegséget, akkor - megfigyelések, tapasztalatok szerint – a lefolyás kevésbé súlyos.
Az influenzás beteg számára a tünetek enyhítése mellett nagyon fontos az ágynyugalom, a bőséges folyadék fogyasztása, a fokozott C-vitamin bevitel.
A fertőzés terjedésének megállítása, mérséklése szempontjából lényeges egyes higiéniai szabályok betartása. Ilyen, hogy a papír zsebkendőt használat után zárt szemetesbe dobjuk el, és mossunk kezet. Fontos lenne az is, -mint a nátha esetében írtam- hogy aki lázas, beteg maradjon otthon, ne menjen közösségbe!

A férfi és a klimax

Ha azt a kifejezést halljuk, hogy klimax, akkor szinte kivétel nélkül mindenki egy ideges, hőhullámok által megviselt ingerlékeny, idősödő nőre gondol. A női klimax köztudott állapot. Mivel a férfiak életkora is előrehalad, bizony ők sem kerülhetik el a törvényszerűen kialakuló, különböző mértékű kellemetlenségeket. Tehát létezik férfiklimax is, és szerencsére az utóbbi években az orvostudomány egyre többet foglalkozik ezzel a témával. Sok ember nem is gondol arra, hogy a körülötte élő 50-60 éves férfi magatartásváltozásának, esetleg testi problémáinak ez az oka.
Míg a nőknél a menstruáció elmaradása egyértelműen jelzi a változókor elérkeztét, addig a férfiaknál nincs ilyen egyértelmű jelzés. Lassan, fokozatosan jelenik meg egy-egy jel, és mivel általában a férfiak a nőknél kevésbé foglalkoznak egészségükkel, ritkán beszélnek róla, ezért a környezet sem vesz észre sokáig semmit.
A férfiklimax kialakulását, - éppúgy, mint a nőit – a szervezet hormonháztartásának megváltozása idézi elő. Kb. negyvenéves kor után a férfiak szervezetében a nemi hormon a tesztoszteron fokozatosan elkezd csökkenni. Ötvenéves kor körül, már érzékelhető jelei lehetnek a klimaxnak.
A magatartásváltozást önértékelési zavarok okozhatják. Lelki érzékenységük a társuk felé kinyilvánított szúrós megjegyzésekben, éles kritikában, idegességben, türelmetlenségben, elégedetlenkedésben nyilvánulhat meg. Gyakran fellép a memória romlása, és a szellemi tevékenység csökkenése is kialakulhat, ami sokszor a tanulási képesség csökkenésében jelentkezik. Az előző életévekhez képest többször előfordul a lehangoltság, ez váltakozhat ingerlékenységgel, tehát elmondható a kedélyállapotról, hogy hullámzó.
Testi jelek is jellemzőek lehetnek, mint a fáradékonyság, izzadás, alvászavar. Csökken a nemi vágy, és potenciazavar alakulhat ki. A nők a klimax során nem menstruálnak tovább, és ezzel megszűnik a termékenység A férfiak esetében ez nem így van, hanem gyakorlatilag életük végéig megmarad nemzőképességük.
A férfiklimax kezdetén nem ritkán tapasztalható az úgynevezett „kapuzárás előtti pánik”. Ez azt jelenti, hogy a hormonok csökkent termelődése miatt csökkenő libidó következtében a megszokott partnerrel a szexuális élet nem zavartalan. Sok férfi az új partnertől reméli fiatalkori képességeinek visszatértét. Ez legfeljebb rövid átmeneti dőre jelent megoldást.
A férfiklimax beköszönte nem jelenti azt, hogy vége a szexuális életnek. Megértő társsal együtt szeretettel, tapintattal van lehetőség a közös örömszerzésre.
Ebben az életkori szakaszban egyes betegségek gyakorisága is megnőhet. Gyakoribbak a szív-érrendszeri betegségek, a magas vérnyomás, a cukorbetegség, kialakulhat csontritkulás, látás-hallás romlása, és például csökken az ízérzékelés is.
A klimax kellemetlen velejáróin csökkent az ásványi anyagokban, vitaminokban, friss, zöldség és gyümölcs fogyasztásában, viszont állati eredetű zsírokban szegény étrend. A könnyű de rendszeres fizikai aktivitás, az olvasás, baráti, társasági eseményeken való részvétel vagy például a keresztrejtvényfejtés segít a testi, és szellemi frissesség megőrzésében.
Az esetek egy részében hasznos szakember segítségét kérni. Ez azt jelenti, hogy a háziorvos által előírt bizonyos orvosi vizsgálatokat el kell végeztetni (belgyógyászat, urológia, labor), majd az orvos javasolhat gyógyszeres kezelést, mely hosszú távon alkalmazható, és segíti a kellemetlen tünetek megszűnését, az aktivitás és a jó kedély visszanyerését.
Tehát fontos tudni, hogy férfiaknál is az élet velejárója, hogy megjelennek a klimax tünetei. Fel kell ismerni ezt a jelenséget, mert így fel lehet készülni rá, és ez segít a helyzet könnyebb megértésében és kezelésében. Mivel általában jellemző, hogy a férfiak ritkán beszélnek testi-lelki problémáikról, ezért a velük élő társnak kell felismerni, hogy mivel is állnak szemben. Általában nehéz időszak ez egy pár életében, mert lassan, apránként jelennek meg az egyes tünetek, és sok konfliktus terhelheti meg a kapcsolatot. A türelem, szeretet, bizalom segíthet a problémák leküzdésében.

A migrén, amitől nagyon fájhat a fejünk

Valószínűleg mindenkinek fáj a feje életében néhányszor. Az emberek egy részét sajnos nem csak néhányszor, hanem rendszeresen, és nagyon kellemetlen kísérő tünetek mellett kínozza ez az állapot.
Az önállóan (tehát nem valamely betegség kísérő tüneteként) előforduló fejfájások legismertebb fajtája a migrén.
A migrénes fejfájás általában egyoldali, a homlok, vagy halántéktájékról indul ki, majd többnyire a kiindulás oldalára kiterjed. Előfordulhat az is, hogy érinti az egész fejet. A migrénes rohamot erős, lüktető, görcsös fájdalom jellemzi. A fejfájás általában olyan erős, hogy a beteg egyáltalán nem, vagy csak nehezen tudja ellátni napi feladatait. Negatívan befolyásolja a munkahelyi, iskolai teljesítőképességet. A migrénre hajlamos egyénnél a fejfájással járó állapot többször, különböző gyakorisággal visszatér. Kialakulhat havonta többször, de előfordulhat, hogy évekig tünetmentes a beteg.
Jellemző, hogy a fejfájás fokozatosan fejlődik ki, és eltart néhány óráig, sőt egy teljes napig is, és ritkán de előfordul a több napig tartó roham is.
A migrén gyermekkorban is jelentkezhet de jellemzően a fiatal felnőttkorban kezdődik. A felnőtt népesség 10-20%-át érinti, és a nők körében kétszer olyan gyakori, mint a férfiaknál. A migrén kialakulásának pontos oka nem ismert. Szakemberek az egyik legelfogadottabb oknak az agy vérellátásának átmeneti zavarát tartják. Más elmélet szerint az úgynevezett háromosztatú ideg (nervus trigeminus) aktiválódása a felelős a migrénes roham kialakulásáért. Valószínűleg szerepe van genetikai tényezőknek is, mert az öröklődés útján egyes családokban jellemző a halmozott előfordulás.
A migrént kiváltó okok egyénenként különböznek. Leggyakrabban villódzó fény, stressz, időjárási szélsőségek, alvási tényezők, egyes ételek, italok, koplalás, valamint speciális egészségi állapotok, például menstruáció körüli időszak provokálják. Kiválthatja hirtelen életmódváltás, különösen ha a táplálkozást is jelentősen érinti, környezetváltozás (pl. utazáskor időzóna eltolódása), és egyes gyógyszerek.
A migrénes roham lefolyását négy szakaszra osztják. Bevezető szakban legjellemzőbb a fáradtság, ingerlékenység, vagy felfokozott jókedv. Az előjel szakban látászavarok alakulnak ki, villódzó fénypontok jelennek meg, illetve látótérkiesés jelentkezhet. A fejfájás szakra az általában féloldalra kiterjedő görcsös fájdalom jellemző, melyet többnyire hányinger, hányás kísér. A tüneteket súlyosbítják az éles ingerek (szag, fény, hő, fizikai aktivitás). A negyedik szak a lábadozás, ami néhány órától néhány napig tarthat. Ekkor a beteg gyengének, kimerültnek érzi magát.
A migrénes roham jöttét apró jelekből a legtöbb beteg előre megérzi. Ekkor nagyon hasznos lehet, ha előre felkészül, és meg tudja teremteni a körülményeket, melyek segítenek átvészelni a rohamot. Ez leginkább csendes, sötét szobát jelent, ahol zavartalanul lepihenhet a beteg. A kínzó fejfájással az emberek általában először a háziorvost keresik fel, aki neurológus szakorvoshoz irányítja a beteget. A szakember a tünetek alapján valószínűsíti a diagnózist de különböző vizsgálatokat rendel el azért, hogy egyéb, fejfájással járó betegségeket ki lehessen zárni. Ezután lehet elkezdeni a beteg kezelését. Vannak specifikusan migrén ellenes gyógyszerek a megelőzésre és a rohamok esetére is.
A legtöbb esetben egyes életmódbeli szabályok betartásával csökkenthető a migrén kialakulásának gyakorisága, súlyossága. Jó esetben a már migrénes rohamon átesett személy azonosítani tudja a kiváltó okot. Ha mód van ennek elkerülésére, akkor arra fontos figyelni. Vannak egyes ételek, melyek provokálhatják a migrént. Ez személyenként változhat de legtöbben az alkohol (gyakran vörösbor), a csokoládé, sajt fogyasztásával hozzák összefüggésbe a migrén kialakulását.
A migrénes panaszok kezelésében egyes gyógynövényeknek is lehet szerepe. A patikákban kapható, illóolajat tartalmazó oldatok a halánték, a homlok és a fej egyéb részeinek bemasszírozása útján csökkentik a fájdalmat. Egyes gyógyteák fogyasztása szintén jó hatású lehet.
Relaxációs technikák, jóga elsajátítása is sok ember számára segít elkerülni a migrénes roham kialakulását, és ezek a módszerek az élet más területein is nagyon hasznosak.

Dr. Marczell Mihályné

Ne ess pánikba! - A pánikbetegség és a fóbiák gyógyszer nélkül is gyógyíthatók

Észre sem veszi, mit történt, de egyik pillanatról a másikra fojtogató gombóc nőtt a torkában, amitől nem kap levegőt, a szíve úgy kalapál, majd’ kiugrik a helyéről, hideg verejtékben úszik a teste, keze-lába zsibbadni kezd, a pulzusa, vérnyomása ugrásszerű emelkedése szívroham közeledtét sejteti… a legrosszabbtól tartva kimenekül a helyzetből, mire magához tér, az aggasztó érzések ellenére látszólag jól van. Mi volt ez?! Lehet, hogy halálos betegség előszele –de valószínűbb hogy „csupán” egy pánikroham.
A pánikbetegség illetve a fóbiás megbetegedések (klausztrofóbia- a bezártságtól való felélem; agorafóbia – a nyílt, beláthatatlan terektől való félelem, és egyéb: állatoktól, tömegtől való erős iszonyodások, melyek gyakran járnak pánikkal is) igen gyakori kórképnek számítanak; a hangulati zavarok (pl.: a depresszió) után ez a leggyakoribb pszichogén problématípus napjainkban.
Ennek ellenére felismerése és kezelése még mindig nagy problémát jelent mind a betegek, mind az egészségügyben dolgozó szakemberek számára. A felismerést és a korrekt diagnosztizálást az nehezíti meg, hogy – bár ez egy pszichésen meghatározott probléma – a beteg intenzív fizikai tüneteket (pl. izzadás, remegés, fuldoklás, mellkasi fájdalom, hányinger, szédülés, szívritmusemelkesés, ezekből fakadóan az szívrohamtól, ájulástól, sőt megőrüléstől való intenzív félelmet) él át, amelyekből általában arra következtet, hogy valami szervi baja lehet. Felkeresi tehát a háziorvosát, beszámol e tünetekről, majd távozik onnét egy beutalóval, ami a kardiológushoz, vagy a belgyógyászhoz, esetleg a neurológiára szól. A szakorvosi kivizsgálás nem hoz semmi „pozitív” eredményt, azaz szervi bajnak nyoma sincs! Ez ritkán hoz megnyugvást, főképp, ha idő közben újra jelentkeztek a pánikroham ijesztő tünetei. Ekkor újabb kivizsgálást kér a beteg, most kap egy másik, máshová szóló beutalót, az eredmény megint negatív… - Ekkor vagy arra gondol, hogy valami nagyon súlyos, még ismeretlen kórság rágja, vagy arra, hogy rossz orvost keresett fel, aki nem volt képes feltárni bajának okát. Esetleg gondolhat arra is, hogy kezd megőrülni - ez utóbbi félelmét megerősíti, ha háziorvosától (aki ekkorra már gyaníthatja, hogy pánikrohama volt a páciensének) immár a pszichiátriára kap beutalót. Itt (ha elmegy) képesek diagnosztizálni betegségét, de nagy valószínűség szerint feltáró terápia helyett néhány adag szorongáscsökkentővel és antidepresszánssal (pl. Xanax, Frontin,***) bocsátják útjára a mostanra már teljesen lelombozódott pácienst. Aki, az esetek többségében vagy el sem jutott idáig, vagy ha igen, nem biztos, hogy beveszi a „dilibogyókat”; küszködik tovább a problémájával, egyedül.
A gyógyszeres kezelés (annak, aki nem utasítja el) pár hét rendszeres szedés után hoz eredményt, de csak ha szigorúan a pszichiáter utasításai szerinti dózisban alkalmazzák e készítményeket. Ezek így tartósan szedve (!) képesek „átállítani” a páciens érzékenységét és így csökkentik a szorongásszintet, ezúton elviselhetővé vagy teljesen semlegessé teszik a korábban pánikrohamot okozó stresszhelyzeteket. A gyógyszerszedés huzamos ideig folyamatosan javasolt, időnkénti kontrollal, de idővel a dózist csökkenti, majd teljesen elhagyja a pszichiáter. Sajnos kevéssé ismert, hogy létezik egy hasonlóan hatékony, sőt: százalékos arányát tekintve hatékonyabb módszer is ennél, amivel gyógyszerszedés nélkül is kezelhetők, és véglegesen megszüntethetők a szorongásos betegségek!
Ez a módszer a kognitív viselkedésterápia és a hipnoterápia egyénre szabott kombinációja. Hipnózisban felidézhető az első pánikroham, illetve a fóbia kialakulásának körülménye, amit így felfejtve már könnyebb kezelni. A hipnózisban a terapeuta adta biztonságos felügyelet mellett a páciens könnyebben meg tudja közelíteni azokat a számára szorongást keltő helyzeteket, amelyeket egyedül nem volna képes elviselni. A „képzeletbeli” gyakorlást és belső biztonságérzet - megerősítést követően jöhet a tényleges gyakorlás.
A pácienst ezen kívül megtanítja a terapeuta relaxálni, és testét megfigyelve tudatosan kontrollálni a légzését. Ugyanígy megtanítja az ú.n. kognitív terápiával a vészes gondolatok „vezérhangyájának” elcsípésére, ugyanis nagyrészt épp ezek a gondolatok felelősek a pánikba esésért, vagy a fóbiáért. Így a beteg idővel képes lesz uralni a korában szorongáskeltő helyzetet, légzése és gondolatai tudatos irányításával. A légzéskontroll kiemelt fontosságú, mert a pánikba esés kulcsmomentuma a „stressz légzés”: Amikor valaki megijed, hiperventillációba kezd, kapkodva gyorsan lélegzik, ami riadóztatja a szervezetet és egyre nagyobb izgalmi szintre hozza, az ősi „küzdj vagy menekülj!” program szerint. Mivel kinti tényleges veszély nem észlelhető, a meglódult szívverést érezve még jobban megijed a beteg, és így kialakul a pánikba esés ördögi köre. E kör megtörése a racionális helyzetfelismerés erősítésével és a fent leírt technikákkal bárki számára gyógyulást hozhat, régóta fennálló fóbiák vagy pánikbetegség esetén is.

Rekvényi Katalin
pszichológus
www.udvarház.hu

Ha fájdalmas a mozgás

Az emberi szervezetnél, mint az élőlényeknél általában a mozgás az egyik alapvető működés. A mozgásban fontos szerepe van a csontoknak, melyeknek stabilitását, és egymástól való elmozdulását elsősorban az ízületek biztosítják.
Az egészséges ízületek működése fájdalommentes, melyet –egyebek között -a csontvégek felszínét borító sima és rugalmas porcbevonat tesz lehetővé. A csontvégek közötti ízületi résben sűrű ízületi nedv van, ami segíti a csontvégek elmozdulását, és egyben táplálja a porc szövetét.
Az ízületi elváltozások kialakulásában szerepet játszanak genetikai tényezők, az elhízás, egyes foglalkozási, és túlzásba vitt, esetleg helytelenül végzett sport tevékenység okozta ártalmak, melyek túlzott terhelést rónak az ízületekre. Az életkor előrehaladásával szinte mindenki szembesül ízületi problémával. Nőknél gyakoribb.
Az ízületek legrégebben ismert és leggyakrabban előforduló betegsége a porckopás, szakszóval az artrózis. A felnőtt népesség közel ötödét érinti. Az ízületi betegségek általában rendkívül fájdalmasak, és gyakran több-kevesebb mértékben negatív hatással vannak a betegek életminőségére is.
A porckopás lényege, hogy a csontok felszínét borító porc egyenetlenné válik a kopás, meszes felrakódás következtében. Emiatt a mozgás fájdalmassá válhat, és az ízület merevsége és deformálódása alakulhat ki. Ez az elváltozás bármely ízületetnél előfordulhat. Leggyakrabban a gerinc érintett de gyakori a térd, csípő, váll területén is. Az ízületi nedv nem megfelelő képződésének leggyakoribb oka a rossz vérellátás. A következménye pedig a porcok tápanyaghiánya, és az ettől kialakuló elváltozások. Ha ez az állapot létrejön, akkor a beteg számára minden mozdulat rendkívüli fájdalommal jár. Súlyos esetben a fájdalom nyugalmi állapotban sem szűnik meg.
A nagyon komoly elváltozások esetén egy idő múlva a beteg ízület egyre merevebb lesz, a mozgás korlátozottá válik, és deformálódások is kialakulhatnak.
A gerincnél leggyakrabban kialakuló elváltozás a porckorongsérv. Ekkor a csigolyák közötti porckorongok károsodnak, esetleg a rostos külsejük kiszakad, a benne lévő kocsonyás mag kitüremkedve nyomja a környező idegeket. Ez heves, a combba, lábszárba kisugárzó fájdalommal jár.
Az ízületi kopás diagnózisát az ortopéd szakorvos legtöbbször már a tünetek, és panaszok alapján fel tudja állítani, amit különböző képalkotó eljárásokkal támasztanak alá.
A gyógyítás különböző gyulladáscsökkentő, fájdalomcsillapító gyógyszerekkel, esetleg porcképző szerekkel történik. Ezt általában kiegészítik gyógytornával, fizioterápiás módszerekkel. A gyógyszerek egy része lehet helyileg alkalmazható kenőcs vagy tapasz. Ennek az előnye, hogy a felszívódással nem terheli az egyes szerveket, tehát a káros mellékhatások esélye is kisebb. Különböző gyógyfürdő kúrák is sok embernek nyújtanak segítséget ízületi panaszaik enyhítésében.
Néhány súlyos esetben szükségessé válhat a műtéti beavatkozás, ami lehet például az érintett ízület kicserélése műízülettel (protézis).
A fájdalmas, és súlyos állapottal járó porckopás kialakulását sok esetben megelőzési módszerekkel el lehet kerülni. Ez azért is fontos, mert a már kikopott porcok visszaépülése sok esetben már lehetetlen, vagy nagyon lassú folyamat.
Javasolt elkerülni az ízületek túlterhelését, viszont a porcok anyagcseréjének javítására a kíméletes mozgatás nagyon fontos. A gerinc porcainak épségét az egészséges ágymatrac, a megfelelő szék használata segíti. Fontos megtanulni a gerincvédő technikákat, melyek segítenek abban, hogy a nehezebb tárgyak emelését, és az egyéb megterhelő mozgásokat olyan módon végezzük, amelyek nem jelentenek további ártalmat az ízületeknek. Ezeket az ismereteket fizioterápiás szakemberektől szerezhetjük meg.

Gyógyulásunk érdekében

Valószínűleg nincs felnőtt ember Magyarországon, aki ne szedett volna élete során valamilyen gyógyszert. Sőt, mint tudjuk, hazánkban az egy főre eső gyógyszerfogyasztás meglehetősen magas, és ha az előző éveknél lassabb ütemben is de növekvő tendenciát mutat.
A gyógyszerfogyasztás 2009-ben az előző évhez képest 4,6 %-al nőtt, a teljes fogyasztás 15 %-át a recept nélkül kapható szerek adták. Évente kb. 300 millió doboz gyógyszer fogy. 2009-ben csak az államilag támogatott gyógyszerekre összesen 460 milliárd forintot fizettünk ki. Ez azt jelenti, hogy minden lakosra 46 ezer forintnyi gyógyszer költsége jutott. Saját pénztárcából (tízmillió lakost számolva) kb.12 ezret fizettünk, és ehhez még pluszban 34 ezret a TB. finanszírozott. Ekkor még nem beszéltünk a teljes árú, tehát nem támogatott gyógyszerekről. Ebből is látható, hogy óriási gyógyszermennyiségről beszélünk.
Mivel fogalmazhatnék úgy, hogy mindannyiunkat érintő kérdésről van szó, talán nem felesleges néhány ide vágó dologról információt szerezni.
Például sok emberrel előfordult már, hogy az addig szedett gyógyszere helyett másik, az orvos szerint ugyanolyan jó, csak olcsóbb gyógyszert írtak fel. A legtöbben bizalmatlansággal fogadják ezt a lépést. Feltételezik, hogy ha olcsóbb, akkor talán nem is olyan jó az a gyógyszer, csak spórolni akarnak rajtunk. Nézzük hát, hogy miről is lehet szó.
Az új gyógyszerek létrehozása a forgalomba kerülésig nagyon sok pénzbe kerül a fejlesztő cégeknek. Azokat a készítményeket, melyek valamelyik része új fejlesztés, azokat innovatív szereknek nevezik. Ez lehet új fejlesztésű hatóanyag molekula de lehet például a szervezetbe juttatás újféle módjának kifejlesztése is. Ilyen például, ha a már forgalomban lévő injekció, vagy tabletta formában lévő gyógyszert spray, vagy tapasz útján is szervezetbe bejuttathatóvá válik.
Az innovatív gyógyszerek mindig drágák. Ennek az a magyarázat, hogy általában 12-14 év kutatási-fejlesztési munka, 100-200 milliárd forintnak megfelelő mennyiségű pénz kell egy-egy fejlesztési folyamat (kísérletek, új technológiák) végigviteléhez.
Egy adott gyógyszer szabadalmi oltalmának lejárta után, ugyanazon hatóanyag felhasználásával gyártott gyógyszerek a generikumok. Ezek már sokkal olcsóbbak, mivel a gyógyszergyártóknak már nem kell kísérletezni, kipróbálni stb. Hatásuk, biztonságosságuk megegyezik az originálisok vagy innovatív szerével, hiszen a már bevált hatóanyagból készülnek.
Ha valakinek lecserélik a gyógyszerét az olcsóbb, ám ugyanazt a hatóanyagot tartalmazó generikumra, és ő úgy érzi, hogy nem olyan megfelelő számára ez a gyógyszer, akkor valószínűleg pszichés elutasításról van szó. Az a helyzet, hogy ezt egyáltalán nem szabad lebecsülni, hanem kis türelmi idő után, ha a beteg kéri, akkor vissza kell állítani a számára elfogadott szerre.
Egyes gyógyszereket receptre (vényre), míg másokat anélkül is beszerezhetünk. A recepthez kötés leggyakoribb oka, hogy az adott gyógyszer szedéséről szakember döntsön és elengedhetetlen az orvosi felügyelet a hatás, vagy mellékhatások miatt. Vannak különleges rendelvényhez kötött szerek is, ezek elsősorban a kábító hatású, vagy hozzászokás kockázatával járó gyógyszerek. Egyes recepteket felírhat a háziorvos is, de van, amit csak speciális szakorvos.
A vényköteles termékek nagy részén valamilyen mértékű társadalombiztosítási támogatás van, melynek mértékét az Országos Egészségbiztosítási Pénztár szabja meg. A vény nélkül kapható gyógyszerek előnye, hogy a betegnek nem kell az apróbb betegségeivel orvoshoz menni. A gyógyszertárakban magasan képzett szakemberek segítséget tudnak adni, hogy mi a legmegfelelőbb gyógyszer a beteg panaszainak kezelésére. Viszont amiért ebbe a csoportba sorolnak egy gyógyszert, az nem jelenti azt, hogy veszélytelen, és szedése kevesebb odafigyelést igényel! Például fontos tudni, hogy akár a vény nélkül kapható „egyszerű” lázcsillapító gyógyszerek túlzott alkalmazása is járhat akár súlyos májkárosodással is.
A recept nélkül kapható gyógyszerekre nincs társadalombiztosítási támogatás, ezért általában drágábbak.
Gyakran hallunk a gyógyászatban a homeopátiáról, homeopátiás gyógyszerekről. Talán nincs mindenki tisztában azzal, hogy ez mit is jelent pontosan, tehát erről sem árt egy kis ismeret. A homeopátia az orvosi terápia egyik lehetősége, alapelve, hogy a hasonlót a hasonló gyógyítja. A homeopátiás gyógyszerek lényege, hogy alacsony dózisban tartalmaznak hatóanyagot, és a gyógyulás a szervezet immunrendszerének működésére épül. A homeopátiás gyógyszerek hatásosságáról erősen megoszlik az egészségügyi szakemberek véleménye.
Fontos felhívni a közvélemény figyelmét a bizonytalan eredetű gyógyszerek veszélyeire, melyekkel egyre gyakrabban találkozhatunk. Interneten, közterületeken is kínálnak a gyógyszertári árnál olcsóbb, többnyire ellenőrizhetetlen anyagokat tartalmazó gyógyszereket. Ezek fogyasztása súlyos egészségkárosodást okozhat, tehát mindenkit csak lebeszélni lehet ennek a magas kockázatnak a vállalásáról.
Összegezve elmondható, hogy a gyógyszerek valóban segítenek legyőzni a betegségeket de csakis akkor, ha annyi ideig és olyan gyógyszert és abban mennyiségben, és olyan időközönként szedjünk, ami feltétlenül szükséges valamint így rendelte el az orvos! Ellenkező esetben sokat árthatunk egészségünknek.

Dr. Marczell Mihályné

Hogy senkit meg ne üssön a guta!l

Magyarországon a legtöbb halálozást a szív érrendszeri betegségek okozzák. Ezt követik a daganatos betegségek, és a harmadik helyen az agyi katasztrófák miatt bekövetkezett elhalálozás áll. Évente kb. 18 000 ember veszti életét ennek következtében és ezzel sajnos hazánk vezető helyen áll Európában.
A stroke angol kifejezés, jelentése csapás, ami utal a hirtelen kezdetre, és a bekövetkező, általában súlyos állapotra. Általános beszédben gyakran nevezik egyszerűen agyvérzésnek, (pedig csak b. 15 %-át okozza vérzés), szélütésnek, népnyelven gutaütésnek.
A szélütést már az ókori görögök is ismerték, leírták tüneteit, következményeit. Pontos okát, gyógyítását, megelőzésének lehetőségét nem tudták.
A stroke közvetlen kialakulásának leggyakoribb oka, hogy vérrög elzárja az agy egyik erét. Másik esetben az agy valamelyik ere megreped és a sérült ér távolabbi területeket már nem tud ellátni vérrel, ezen felül a kiömlő vér nyomása is károsítja az agyat. A stroke lényege tehát, hogy az agy vérellátása zavart szenved, az érintett terület idegsejtjei nem jutnak elegendő mennyiségű oxigénhez és tápanyaghoz, emiatt károsodnak vagy elhalnak, aminek következtében maradandó károsodás jelentkezik a központi idegrendszer működésében. Ez vezethet halálhoz, és maradandó károsodáshoz is.
A stroke főbb tünetei közé tartozik, hogy –általában egyik oldalon –hirtelen érzéketlenné, gyengévé, vagy bénulttá válik valamelyik végtag, esetleg az arc egy része, a száj egyik oldala, vagy a szemhéj. Látászavar, beszédzavar (értelmetlenné vált szavak, mondatok), vagy beszédértés zavara alakul ki. Felléphet hirtelen szédülés, egyensúlyvesztés, mozgási zavarok. Erős szédülés, fejfájás, eszméletvesztés, zavartság, memóriazavar, térbeli tájékozódás illetve az érzékelés zavara is kialakulhat. Hogy milyen tünet jelentkezik, az attól függ, hogy az agy melyik területén válik elégtelenné a vérellátás. A tünetek lehetnek múló jellegűek is, ám ekkor is orvoshoz kell fordulni, mert gyakran előfordul, hogy a következő hasonló tünet már maradandó, végleges károsodást okoz.
Jellemző, hogy gyakran a korareggeli, délelőtti órákban jelentkeznek a tünetek. A férfiak körében korábbi életkorban alakulhat ki. Nem kizárólag az időskorúak betegsége, kb. az összes eset egyharmada érinti a 65 év felettieket.
A gyógyulási kilátásokat nagy mértékben befolyásolja, hogy az agy mely területét, és milyen fokú kiterjedésben érinti a vérellátási zavar, és hogy milyen hamar kezdik meg a beteg kezelését.
Vannak ismert kockázati tényezők, melyek fokozzák a stroke kialakulásának veszélyét. Ilyen elsősorban a magas vérnyomás betegség (140/90 higanymilliméter felett), a cukorbetegség, a túlzott alkoholfogyasztás, a dohányzás, a túlsúly. Ha valaki már átesett szélütésen, akkor különösen nagy a veszélye egy újabb kialakulásának, és az öröklött hajlamnak is van szerepe. Mivel nagyon súlyos betegségről van szó, ezért a megelőzés lehetőségeit szem előtt kell tartani. A megelőzés a már felsorolt kockázati tényezők megszüntetését, csökkentését jelenti, különös tekintettel a magas vérnyomás betegség korszerű kezelésére.
Ha egy személy átesik ezen a betegségen, akkor sajnos nagyon sok esetben hosszas rehabilitációra van szükség ahhoz, újra képessé váljon arra, hogy ellássa önmagát, esetleg visszanyerje munkaképességét. A teljes felgyógyulás ritka, a szélütés többnyire maradandó károsodásokat okoz, ami általában a mozgásban, beszédben jelentkezik. Hosszú ideig tartó gyógytorna, beszédjavító terápia segít a javulásban. Az állapot javító gyakorlatokat az egészségügyi intézményt elhagyva, a betegnek az otthonában is rendszeresen végezni kell. Ez a folyamat mind a beteg, mind családtagjai részéről nagy türelmet, kitartást igényel, és olyan szemléletbeli változást, ami segít a legkisebb elért eredmény nagyraértékelésében. Azoknak, akik már átestek ezen a betegségen, fokozott a kockázata az ismétlődésnek, tehát nekik még több figyelmet kell fordítani a veszélyeztető tényezők elkerülésére.
A stroke életveszélyes állapot. Hosszú távon a megelőzése nagyon fontos az egyén szempontjából. Ha olyan tünetek lépnek fel, melyek felvetik a betegség gyanúját, akkor minél előbb, vagyis azonnal orvoshoz kell fordulni, ami lehetőség szerint a családorvos vagy az orvosi ügyelet, szükség esetén a mentők azonnali hívása. A gyorsan felállított diagnózis után a beteget úgynevezett stroke centrumba, vagy kórházi neurológiai osztályra, illetve ha szükséges intenzív osztályra szállítják, ahol haladéktalanul elkezdődik a kezelés.

Méreg nélkül

Mai világunkban egyre több mérgező vegyi anyag található környezetünkben, ami ártalmas lehet a szervezetünkre.
Mérgezésnek azt nevezzük, amikor különböző eredetű (vegyi, állai, növényi, bakteriális) anyagok a szervezet életfolyamatait múlóan, tartósan vagy véglegesen megzavarják.
A kórházi ellátásokban 5-10%-ra tehető a különböző mérgezések okozta betegségek aránya. Gyermekkorban a mérgezések leggyakrabban az 1-5 éves korúak között fordulnak elő. Ebben az életkorban a gyermekek kíváncsisága, és emellett csekély veszélyérzete miatt, olykor a leggondosabb szülő mellett is egy pillanat alatt bekövetkezhet a baj.
Az összes mérgezések legalább fele felnőtt és gyermekkorban is gyógyszerektől következik be. Ennek oka, hogy a megvásárolt gyógyszerek egy részét otthon hosszú ideig tároljuk, mert valamelyik családtag folyamatosan szedi. Másrészt az akut betegségekre kiváltott gyógyszerek egy részét nem használjuk el teljesen, és ez a háztartásokban marad. A legtöbb háztartásban sajnos csak halmozódnak a gyógyszerek, mert sokan úgy gondolják, hogy majd jó lesz az még valamire. Bizony nem ritka, hogy már évek óta lejárt gyógyszereket is tárolnak. Mivel a gyógyszerek gyakran színesek, változatos formájúak, aprók, ezért felkeltik a gyerekek érdeklődését, és ha hozzáférnek, akkor a szájukba veszik, és hiába a rossz íz, egy pillanat alatt lenyelhetik. Mivel általában felnőtt gyógyszerről van szó, ezeknek a hatóanyag mennyisége a kicsi gyerek számára különösen veszélyes lehet.
Gyógyszermérgezés gyanújának akkor kell felvetődni, ha az addig egészséges gyermek hirtelen rosszul lesz, ami jelentkezhet indokolatlannak tűnő hányásban, a tudat hirtelen változásában, ami lehet aluszékonyság, vagy túlzott izgatottság. Sok esetben a szülő észreveszi a gyógyszeres dobozt a gyerek környezetében, és meglátja azt, hogy hiányzik a gyógyszerből.
Ha alapos a gyanú, a gyógyszermérgezésre, akkor fontos pontosan megállapítani, hogy miből, és mennyit nyelhetett le a gyermek. Minden esetben orvoshoz kell fordulni, illetve ha a gyermek állapota indokolja, akkor mentőt kell hívni. A gyógyszeres dobozt, vagy a gyógyszer maradékát vigyük magunkkal, ezt mutassuk meg az orvosnak. Különösen érvényes ez, ha valamilyen vegyszerrel, például növényvédő szerrel történik mérgezés. Ekkor a szer dobozán, cimkéjén megadott pontos összetétel, és a gyakran megjelölésre került ellenszer neve megkönnyíti a beteg ellátását, a méreg hatástalanítását. A gyógyszermérgezett gyermeket meghánytatni indokolt lehet akkor, ha várhatóan hosszabb idő fog eltelni az orvosi ellátásig. A hánytatás nagy körültekintést igényel, eszméletlenség esetén, illetve nagyon kicsi gyereknél a hányadék félrenyelésének veszélye miatt nem javasolt.
A gyógyszerek mellett a háztartásokban használt vegyszerek, főleg a tisztítószerek jelentenek veszélyt a gyermekekre. Ha felmerül a gyanú a vegyszeres mérgezésre, akkor a látható bőr, és nyálkahártya felületét öblítsük le tiszta vízzel, és azonnal forduljunk orvoshoz. Ilyen esetben kifejezetten tilos a hánytatás, mert ha maró hatású a szer amivel a mérgezés történt, akkor a hányadékkal való kiürüléskor további károsodásokat idézhetünk elő.
Vannak mérgező növények is. Ha ezekből a szájába vesz valamit a gyerek, attól szinte sosem alakul ki mérgezés. Ha viszont nagyobb mennyiséget fogyaszt, például játékból „ételt” készít belőle, és megeszi, ez már veszélyes lehet.
A mérgezések okozta ártalmak elkerülésére a legnagyobb lehetőség a megelőzésben van. Talán már unalmas lehet, ám a tapasztalatok szerint még mindig hangsúlyozni kell azt, hogy a mérgezést okozó anyagokat olyan helyen kell tárolni, ahol gyermek nem férhet hozzá! Még felnőttekre is nagyon veszélyes, ha a mérgező anyagokat, például a bekevert permetezőszert eredetileg élelmiszert tartalmazó tárolóba tesszük, például befőttesüvegbe, üdítős üvegbe stb. A mérgezés elkerülését segíti, ha a nagyobbacska gyerekekkel elbeszélgetünk a mérgező anyagokról. Ez többször, az évek során ismétlődően megbeszélni való téma, hiszen a környezetünkben sok olyan anyag van, ami károsíthatja szervezetünket. Nemcsak a szájon át bejutott anyagok lehetnek veszélyesek, hanem a belélegzett, bőrre kerülő, szem kötőhártyáján, nyálkahártyán keresztül bejutó anyagok is. Arra is érdemes gondolni, hogy nem csak akut, látványos tünetekkel járó mérgezések vannak, hanem lassan kialakuló, esetleg súlyos szervi károsodással járóak is. Tehát az sem elhanyagolható szempont, hogy nagyon helyesen teszi az, aki környezetében minimálisra csökkenti a kémiai anyagok használatát.